Magyarországon miért nem legalizálják a nyilvános házak működését?

Mert magyarország is aláírta a New Yorki egyezményt:

[link]

Szerintem a prostitúciót inkább be kéne szüntetni, de ti inkább legalizálnátok a társadalom erkölcsi elpusztítását.

Ez a "ha nem tudjuk megakadályozni a szar hömpölygését, akkor ússzunk benne egy jót" hozzáállás lesz a vesztünk.

Hadd gratuláljak hozzá.

"Szerintem a prostitúciót inkább be kéne szüntetni, de ti inkább legalizálnátok a társadalom erkölcsi elpusztítását."

mert mint láttuk, a tiltás aztán rengeteget segített a dolgon. Mert bár ugye a lányok ugyan nem tűntek el, viszont kiszolgáltatottabbak lettek mind a kuncsaftok, mind a stricijük felé, sz@rabb és veszélyesebb körülmények között dolgoznak, csomó köztük kiskorú vagy kényszerítik őket.

Ellenben ha szabályozva lenne a dolog, akkor normális és ellenőrizhető körülmények között egyrészt legalább a fertőzések veszélye csökkenne, a kuncsaftok számára is biztonságosabb és kulturáltabb lennének a nyilvános házak, így nem az utcán strihelőkhöz mennének, hanem a nyilvános házakba, amiket viszont már lehet rendszeresen ellenőrizni, mind higiéniai, mind törvényes szempontból, hogy pl. nem alkalmaznak kiskorúakat vagy kényszerítenek prostitúcióra akaratuk ellenére ott embereket. Ezt az utcán álldogáló lányokkal nem lehet megtenni.

---------------------------

"Ez a "ha nem tudjuk megakadályozni a szar hömpölygését, akkor ússzunk benne egy jót" hozzáállás lesz a vesztünk."

Nem, hanem ha nem tudjuk megakadályozni a sz@r hömpölygését, akkor legalább csökkentsük az általa okozott károkat.

Mert amit te propagálsz, az nem más,mint hogy fordítsuk el a fejünket, nem tudomást véve a problémáról, mint ahogy egy koldust kikerülünk az utcán, és elegánsan mossuk kezeinket, hogy mi aztán milyen erkölcsösek vagyunk, hogy tudomást se vagyunk hajlandóak venni a prostitúcióról, hogy ilyen létezik, mindeközben meg magasról tojva azokra az emberekre, akiket mondjuk ezzel rendesen hazavágtunk (ismételten, pl. azokat akiket rákényszerítettek, vagy akik már ott hagynák, de nem engedik őket, vagy a fiatalkorúakat, vagy akik csak szimplán a sz@r körülmények miatt megbetegednek, összeszednek valamit, vagy akiket csak szimplán rendszeresen vernek, stb.). Tényleg csekélyke ár, hogy nekünk ne kelljen tudomást vennünk a problémáról.

Ez az az igazi jó keresztényi hozzáállás.

Hadd gratuláljak hozzá én is neked.

A New York-i Egyezménnyel éppen az a baj, hogy ugyanaz a szemlélet alkotta meg, ami annak idején például a szesztilalmat, és körülbelül ugyanolyan a hatása is.

Mikor a törvény valamit betilt, akkor a társadalom automatikusan kivonja teljes felelősségét a tiltás tárgyában. Ez bizonyos esetekben hasznos, sőt kívánatos, viszont a prostitúció túlságosan összetett kérdés ahhoz, hogy egy egyszerű tiltással fel lehessen számolni. Ellenben, ahogyan a szesztilalom idején is akaratlanul a bűnszervezetek kezére játszotta az állam a hatalmat, ugyanez történik a prostitúcióval is. A társadalom gondolkodását nem lehet a törvények útján formálni, és ha az embereknek igényük van erre, akkor ha az állam nem biztosítja igényeiket, akkor ahhoz fordul, ami igen.

Már ne is haragudj, de én egy büdös szóval nem mondtam, hogy nem szeretnék tudomást venni a problémáról, ezt csak te beszéled be, hogy én ilyet állítottam..

Be kell tiltani és aki meg a tiltás ellenére is futtat lányokat, azokat el kell ítélni és félholtra kell kínozni. Ennyi. Probléma megoldva.

mint látjuk nincs a probléma megoldva, mert hiába tiltod be, létezik a dolog, csak annál inkább az alvilág fog nyerészkedni belőle. Attól még ott fognak állni a lányok a megfelelő helyeken, vagy hirdetik a szolgáltatást újságban, interneten, mindig meg lesz a dolog, hiába tiltod. Látjuk, hogy hiába bármilyen tiltás, a dolog ugyanúgy létezik.

És pont mivel látjuk, tapasztaljuk, hogy a tiltás nem segít, ezért amikor ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy mi akkor is csak teljes tiltásról vagyunk hajlandók beszélni, mikor tudjuk és tapasztaljuk, hogy semmit nem segít, akkor ott bizony arról van szó, hogy így rázzuk le magunkról a kényelmetlen kérdést, magarán elegánsan elfordítjuk a fejünket a valóságtól.