Szerinted volt értelme ennek a túlzott hisztériának a médiatörvénnyel kapcsolatban?

Volt?

Ez még korántsem lefutott meccs.

Annyiban volt, hogy megmutatta az Orbán-kormánynak, hogy bármit azért nem tehet meg, vannak korlátok. Az országon belül sajnos egyáltalán nincsenek, az 52 %-os választási eredményükkel 100 %-os hatalomhoz jutottak, és ennek megfelelően kiépítettek egy bolsevik államberendezkedést (más szóval centrális politikai erőteret).

Eddig én azt hittem, hogy Európa teljesen erőtlen, közönyösen fogja figyelni ezt a folyamatot, de szerencsére nem teljesen így van. A dölyfös Orbán, aki december végén még azt nyilatkozta, hogy semmiképpen nem változtatják meg a médiatörvényt, később meg cinikusan azt, hogy csak akkor változtatnak, ha Németország, meg Franciaország is változtat, most már felmondja a leckét, és kész a módosításra. Ez azért jelent valamit.

A másik meg az, hogy egy ilyen erőteljes felhördülés után nem fogják merni olyan diktatórikusan alkalmazni a törvényt, ahogy akarták, nem fogják merni agyonbírságolni, bezáratni az ellenoldali médiumokat. Ennyiben közvetlen gyakorlati haszon is van.

Volt értelme, hiszen addig sem a lényeges kérdésekkel foglalkozott a 100%-ig hülyére vehető, befolyásolható balliberális ellenzék.

A nyári történetre emlékeztet engem a mostani cirkusz: nyáron a NENYI-ről hisztizett az egész ellenzék, közben a háttérben szép csendben le lehetett cserélni az állami cégek vezetőit, a rendőri vezetőket, a privatizációért felelős vezetőket stb. Dec.-jan. során szintén jelentős változtatások történtek ezekben a szervezetekben, azaz valóban stratégiai fontosságú területeken, miközben a média a médiatörvény gumicsontját rágta, a gyéká fontoskodói pedig együtt nyüszítettek a liberális értelmiségiekkel, nem véve észre, hogy amit csinálnak, az a kormánynak hasznos.

És közben az ellenzék meg a balos értelmiség meg volt róla győződve, hogy a kormány hülye, ők meg rém okosok.

9.39: Ebben azért nincs teljesen igazad. A média és a politikai ellenzék azzal foglalkozik, ami látványos, ami egyszerű, és ami sokaknak jól megragadható.

Az, hogy milyen változások zajlanak bizonyos igazgatótanácsokban, nem látványos, nem jól kommunikálható, senki se figyelne oda rá. A kormányok többnyire sose a legnagyobb disznóságokon buknak meg vagy vesztik el a bizalmat, hanem ezekhez képest apróságokon. De olyan apróságokon, amiknek az üzenetét mindenki érti.

Lehet, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzásnak se Hagyó Miklós és a BKV volt a legnagyobb problémája, de a bukásukban, és az ilyen hatalmas bukásukban ez biztos döntő volt.