Van olyan, aki hazafiságból inkább rossz életkörülmények között élne, minthogy ha lenne egy külföldi munka és arra jelentkezne?

Szerintem a fogadó közegtől és a munkavállaló talpraesettségétől együtt függ, kit hogy fogadnak külföldön.

Keresztanyám Svédországban például egész jól megtalálta a számítását, befogadták őt is, a kisfiát is, nincs semmi megaláztatás, sőt, jobban elismerik, mint itthon valaha a szakmában.

Persze van ellenpélda is, de mint ha itthon nem aláznák meg sokan a kiszolgáltatott munkavállalókat...

Ha valaki bárhova (akár itthon akár máshol) el akar menni dolgozni, kell, hogy legyen benne tartás, és egy kicsit még a kilátástalanságban is meg kell válogatni, hova hajlandó az ember elmenni dolgozni. (én pl. a Zepterhez vagy a TopShophoz nem megyek, mert mint ügyfél csalódtam bennük, és nem tudom mások előtt képviselni őket)

Én gondolkodom külföldön, már csak tapasztalatszerzés céljából is, ha tartósan, akkor viszont csak úgy megyek, hogy tudjam vinni mindazt, ami számomra fontos (pl. a madaraimat), tehát akkor gyakorlatilag (még ha ideiglenesen is) költözök.

""Mert sok téren az USA rosszabb"

De sok téren sokkal jobb mint Magyarország."

Nem is Mo-hoz viszonyítottam. Kanada 100x jobb közbiztonság és egészségügy terén például.

Csak azt mutattam hogy van kivándorló patrióta is, nem csak a szülőföldedhez kötődhetsz úgy, hogy hazafi leszel.

Hazafi vagy a hazádban, nem mindig ott ahol "kipottyantál", önkéntelenül, és nevelkedtél x korodig. (bocs a fogalmazásért)

Nem leszel mindenképp számkivetett, főleg nem hazátlan!

Én már gimi után menni fogok, már a nyáron (még nem dőlt el hova):)

A hazafiság nem fog ételt rakni az asztalra, vagy ruhát adni a gyerekeimnek.

Arra jó, hogy kitöröljem vele a seggemet :)

Na sziasztok, én léptem ;)