Ha minden sz@r után fizetünk adót abból a kevés fizetésből amiből alapból elvonják az adót, hogy hogy nő a hiány és az állam csődbefele meggy?

Mi az ami gerjeszti a hiányt?

Az egyik az, hogy rengeteg választóképes ember elhiszi azt, amit a politikusok irreálisan, mesékbe menően ígérgetnek.

Ez a nép nem nőtt még fel arra, hogy értelmesen, racionális megfontolásokból, kellő információ birtokában válasszon. Így politikusaink rájuk, mint olcsó trükkökkel manipulálható választógépezetre tekintenek. 2006-ban pl. nem győztek egymásra licitálni a nyugdíjakat illetően. Az egyik 13 mondott, a másik 14-et.

Honnan miből ???

Eleve érthetetlen, hogy miért van 13-ik havi nyugdíj. Ezek a kifizetések a nyereséges versenyszféra bérkiegészítései. Hangsúlyozom: nyereséges. Miért szopjuk be ezt a 13-ik havi kifizetést ott ahol nincs alapja és miért ígérik egyáltalán ezt meg. Mindenki tudnia kell, hogy ez egy erőltetett választási mese. A felelőtlen, mégis hitelesnek tetszelgő győztesnek így, az irreális meséket erőn felül kell megvalósítaniuk és erre csak egy lehetőségük van: újabb hitelek felvétele. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy: Hölgyeim és Uraim az államkassza kiürült, nem tudok 13. havi nyugdíjat beígérni és örülök, ha a 12 hónapot kiköhögöm! Illetve értem. Mert így az igazságot elmondva nem lehetne a választásokon győzni, mert a népnek kell a mese.

A másik gond a kontrol nélküli beruházások. Úgy gondolnám, hogy ezeket megversenyeztetik és adnak egy (nyilván korrupciót is lefedendő) árajánlatot. OK! (Úgyis kevés az állami vezetők pénze.)

De nem értem azt, hogy miért a vevő, azaz az állam kényszerül mindig abba a helyzetbe, hogy elfogadja a többlet költségeket és jelenleg úgy állunk pl. a 4 METRO beruházása már többszöröse az eredeti (reményem szerint alaposan kikalkulált, kellő tartalékokkal bíró) költségnek. Miért az államnak, ezzel együtt (az adóm okán) nekem kell viselnem ezeket a többlet terheket?

A válasz egyszerűen a tulajdonosi szemlélet hiánya. Ha valamely döntéshozó politikus ebből az aspektusból látná a történteket, ha feladatnak, netán küldetésnek tekintené a munkáját és nem csak a lehetőségek gazdag tárházának, akkor nem lennének ezek a kérdések. Akkor egy ilyen helyzetben minden költséget a beruházóra terhelne, mint ahogy én sem fogadom el a kőműves vagy ács nyavalygását, ha alul számolja magát.