Egész napos iskolát és (három vagy négy? ) kölelező nyelvet akarnak bevezetni? És ha bevezetik, mikor? (Mikor kezdjünk el pakolni? )

2 probléma áll fenn:

1. egy gyerek képtelen egész nap folyamatosan figyelni

2. rendben van, legyen több nyelv, de ahhoz a nyelvoktatás színvonalát is emelni kéne, mert a jelenlegi iskolai nyelvoktatás elnézést, de elég rossz, én is nyelviskolába mentem (suli után este heti 2 alkalommal, nyáron minden nap délelőtt), hogy aztán meglegyen a nyelvvizsgám, ha nyelviskolai szinten oktatnának a közoktatás iskoláiban, akkor lenne értelme, így viszont nem sok értelme van

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

Sötét paripa száguld

az árnyas nyárfák alatt,

lovasa hajtja,

bár a ló már fárad.

De nem állhat meg,

mert farán ostor csattog,

az ösvényen itt-ott

élénk vércsepp csillog.

Előttük szürke mén,

ő is véres farral,

lovasa azt is

hajtja vadult arccal.

Nem bírja a szürke

megbotlik egy kőben,

lovasát ledobja,

hogy az csakúgy nyekken,

jön a sötét,

alig bírja szusszal szegény,

lovasától megijed

a szürke mén,

feltápászkodik, de

alig bírja már a lába,

de itt maradni már

nem mer szegény pára,

visszanyerít még,

hogy hallja még a sötét,

őt is verik,

ne hagyja, hogy növeljék a sebét,

de a sötét nem hall,

büszkén hordja fejét,

hagyja, hogy a másik lovast

utána kötözzék,

indulnak az úton,

a szürkét nem keresik,

az is indul tovább,

amint elhalnak lépteik,

de alig tesz pár lépést,

sikoly tör a csendbe,

s egy fáradt nyerítés

hallatszik el messze.

A szürke óvatosan

indul a hang felé,

és távolról látja,

fekszik a sötét mén,

lovasa és rabja

eltűnt az erdőben,

ő több sebből vérzik,

segítsége nincsen.

„Ezt akartad?”

Kérdi szánva őt a szürke.

„Én mondtam, hogy baj lesz.

Mit reméltél tőle?”

De a sötét nem szólt,

csak a szeme beszélt,

ő is bánja már,

de van-e még segítség?