Ki hallotta hogy Magyar Péter 50 milliót gombolt le a Tisza szavazókról?
Így gombolt le Magyar Péter ötvenmilliót a Tisza-szavazókról
9990 forintos könyve segítségével máris nagyjából ötvenmillió forinttól szabadította meg olvasóit, akik így egy kicsivel már közelebb is kerülhettek a betlehemi jászol üdvös szegénységéhez - írja a Mandiner hétfőn.
Ez itt nem az a hely, nem az a közeg, ahol ígér az ember egy dokumentumot, aztán soha nem áll elő vele – így hát a pénzügyi-jogi érdekességek után azért lapozzunk is bele az újonnan megjelent TISZA könyvbe. Különösen, mivel a mű a hivatalos ajánló szerint „betekintést nyújt a kulisszák mögé is (…). A képek mellett rövid, inspiráló történetek és gondolatok találhatók, amelyek még közelebb hozzák az olvasót a TISZA Párt víziójához” - olvasható a Mandiner cikkében.
Vízió! Végre! – kiálthatnánk fel.
De azért ne húzzuk egymás idejét, még a végén túlkel a bejgli: valójában annyi történt, hogy Magyar Péter 170 grammos fehér famentes ofszet papírra kinyomtatta az internetet. Egyfelől van ebben ráció, rajongói emlékkönyvként tényleg meghittebb papíron viszontlátni, ahogy Magyar Péter szőke lányokkal szelfizik, Magyar Péter pezsgőspoharat emel a magasba, Magyar Péter mikrofonba beszél, Magyar Péter platón áll, Magyar Péter dobozt visz, Magyar Péter gondterhelt arccal árvízben áll, Magyar Péter romatelepen élő gyerekekkel fotóztatja le magát, Magyar Péter tömegnek beszél, valamint Magyar Péter félig nyitott ajkakkal néz; de egy egészoldalas Radnai Márkot is kap a vásárló a pénzéért.
A lap kiemeli: ezer éve közösségi élményre vagy csak egy kósza kis simogatásra vágyó és arra a saját környezetében valamiért rá nem találó tiszás számára klassz lehet egy ilyen album, nem vitás.
(Valahol kortünet is, amikor a könyvben idézett kommentelők „hihetetlen” élménynek nevezik, hogy a nagygyűlés adott pontján megfogták a mellettük álló idegen kezét – aki világéletében járt misére, annak már-már rutinszerű mozdulat lenne az ilyesmi.)
Másfelől viszont valahol dermesztően kevés és felszínes az egész - vélik.
Kulisszákról volt szó az ajánlóban – egy tiszta kezű, a szimpatizánsait felnőttként kezelő, egyenes párt nyugodtan elárulhatná például, miként szerveződött nyáron a 103 milliós kampányzáró, vagy hogy ki és hogyan választja a „párt” alelnökeit; de milyen menő lett volna az is, ha egy lábjegyzetben odabiggyesztik, miféle előremutató konstrukcióban szolgálja egy átláthatóbb Magyarország építését az, hogy a könyv ára Magyar Péter saját céges számláján landol. Efféle érdekességek és kuriózumok azonban naná, hogy nem kaptak helyet az angol-magyar kétnyelvű kötetben.Hozzáteszik: víziót is belengetett az ajánló – csakhogy a színes fotók és a pártvezért dicsőítő kommentek körül messzemenően fehér lapokat találunk, tátongó ürességgel.
Itt-ott ki van másolva egy vers az iskolai szöveggyűjteményből (Ady Endrétől „A föl-föl dobott kő” (sic) fele még le is maradt), akad Gandhi-, Kennedy- és Churchill-idézet, változatosságképpen pedig A rettenthetetlen c. filmből az az okosság, hogy „A szíved szabad. Legyen bátorságod követni!” (ami ebben a formában akár megcsalásra is buzdíthat). Továbbá egy egész oldalt elfoglal Magyar „Dunába Lökném” „Jó Vergődést” „Tartós Tejet Már Ne Vegyetek” Péter azon beszédrészlete, hogy „van egy álmunk, egy békés, összetartó Magyarországról, ahol a gyűlölet felett győzedelmeskedik a szeretet, a reménytelenség felett a remény, a zsarnokság felett a szabadság, a hazugság felett az igazság, az irigység felett az összefogás” – értelmes és hiteles politikai vízióból azonban egy betűt se látunk.
Hiszen elegendő lefuttatni egy olyasféle ellenőrzést, hogy ki reagálna a saját édesanyjának szavaira bármikor is azzal, hogy „jó vergődést”.
Ki küldözgetné szerelmének ezt a kívánságot, bohócfejecskével ellátva? Ki venné elő ezt a fordulatot, amikor a fia valamely megválaszolatlan kérdéssel áll elé? Ugye. Érezzük-e, mennyi szeretetet, szabadságot, békét és együvé tartozást közvetít a „jókívánsággal” mindaz, aki szájára vagy billentyűzetére veszi? Márpedig kétségtelen, hogy ez a mondat 2024 februárja óta terjedt el a magyar közbeszédben és vált sztenderd reakcióvá, mégoly józan és higgadt felvetések esetében is – aki ilyesféle téglákkal „építi” a hazai vitakultúrát, az hiába formáztatja meg fancy brooklyni betűtípussal a szeretetről, szabadságról és összetartásról áradozó mondatait, abból nem vízió lesz, hanem ordító hamisság.
Az újdonság erejével legfeljebb annyiban hat a könyv, amennyiben a mulasztásainkat pótolhatjuk: a cikk szerzője megemlíti, hogy például júniusban teljesen lemaradt a pártvezér azon mondatáról, hogy „2015 óta tartja Orbán Viktor rettegésben a saját népét”
(a könyv angol fordításában, hogy mindenki megértse: „Since 2015, Viktor Orbán has been terrorising his own people”) –
hogy miért pont 2015 óta, az nem derül ki (tán egy emberként rettegünk attól, hogy élve ússzuk meg a karácsonyi vásárt?); de hátha a következő fotóalbumban elfér majd annyi kulisszatitok, hogy megtudjuk, Magyar Pétert például konkrétan milyen módszerrel terrorizálták 2017-ben a CSOK felvételére.
Miközben eleve van abban valami mélyen barátságtalan, ha egy könyvkiadó a karácsonyfa alá szánt emlékalbumában olyan állításokat sző a fotók közé, amelyek szerint az olvasó immár tizedik éve rettegésben van tartva, a vidéki Magyarország tönkre van téve, és ha nem vigyázunk, a miniszterelnök vietnami munkásokat telepít a nappalinkba.
Micsoda lélekemelő és lelazító szentesti olvasmány!
Mennyivel jobban jár, akinél ehelyett például a „Magyarország – az útikönyv” című, szintén idén megjelent vaskos és impozáns kötet kerül a fa alá. Sehol egy betűnyi pártpolitika, sehol egy pixelnyi személyi kultusz – helyette 511 oldalnyi felemelő kép és igényes rajz, valóban inspiráló példa és konkrét, egyedi érték az ország minden tájáról. Az aprócska, de annál idillibb és fenntarthatóbb Gömörszőlőstől kezdve az utolsó pillanatban megmentett cáki pincesoron át a magánszorgalomból, egy erdész munkájával létrejött pórszombati gyümölcsészeti génbankig – csak úgy csillognak a konkrétabbnál konkrétabb víziók - írják.
Igaz, ne legyünk igazságtalanok, mert könyvében Magyar Péter is idéz magától egy egészen konkrét gondolatot: „Mindig is imádtam az állatokat, szívesen örökbe fogadnék most egy kiskutyát”. De nem teszi, mert most fontosabbnak tartja, ha az emberekért küzd. És valóban: 9990 forintos könyve segítségével máris nagyjából ötvenmillió forinttól szabadította meg olvasóit, akik így egy kicsivel már közelebb is kerülhettek a betlehemi jászol üdvös szegénységéhez.
Na lássuk, mit kínál a karácsonyfa alá a Magyar Péter Befektetési Zrt.! – I. rész
Pártfinanszírozási rejtélyt biztosan: a TISZA-képeskönyv ára nyílegyenesen a pártvezér saját számlájára áramlik.
Hírek
Vélemények
Hetilap
Főoldal⬤Belföld
Tisza Párt
Tisza
Francesca Rivafinoli
Magyar Péter
pártfinanszírozás
Na lássuk, mit kínál a karácsonyfa alá a Magyar Péter Befektetési Zrt.! – I. rész
2024. december 21. 16:57
Pártfinanszírozási rejtélyt biztosan: a TISZA-képeskönyv ára nyílegyenesen a pártvezér saját számlájára áramlik.
Olvasási idő
12 p
Like
74
Dislike
3
Komment
152
Könyvjelző
Mentés
Megosztás
null
Francesca Rivafinoli
Francesca Rivafinoli
Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP
Van az úgy, hogy az ember advent vége felé restelkedik, hogy ez már megint nem volt az igazi. Hogy lehetett volna önmegtagadásosabbra venni a dolgot, többször vállalni olyat, amihez nem fűlik a fog – ilyenkor jön jól az olyan feladat, amivel sebtében még vezekelhetünk egy jókorát.
Így hát most 114 darab Magyar Péter-fotóval összezárva ülök a számítógép előtt,
hogy azok számára is betekintést adjak a karácsonyra megjelent TISZA könyvbe, akik nem kívánnak ezért az élményért átutalni a pártvezérnek egy tízezrest.
Az első érdekesség ugyanis ez: miközben tiszás csoportokban a rendszerváltás-előfizetés és a webshopos rendelés mellett a harmadik hazafias kötelességként reklámozzák a könyvvásárlást, a látszólag a TISZA webshopjában árult képeskönyv ára valójában
nyílegyenesen a február óta Magyar Péter 100 százalékos tulajdonában álló és a lakcímére bejegyzett LLM Tanácsadó és Befektetési Zrt. számlájára áramlik,
még véletlenül se a Tisztelet és Szabadság Pártéra; ahogy elállás esetén is a terméket „az Eladó” Kútvölgyi úti címére kell visszajuttatni. A cég, amely egyébként jellemző módon máig is a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH Banknál vezet számlát (ilyenek ezek a kérlelhetetlen ellenállók: belülről bomlasztanak tranzakciósilleték-fizetéssel), már a nyomdakész könyv birtokában, november 25-én vette fel tevékenységi körei közé a könyvkiadást, szorosan az „üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás” és a „saját tulajdonú ingatlan adásvétele”, illetve „bérbeadása, üzemeltetése” mellé.
Tiszás csoportokban özvegy nyugdíjas, egyedülálló anyuka, kórházi dolgozó, boltos, vendéglátós, szabolcsi melós és csongrádi tanító egyaránt beszámol arról, hogy legott rendelt a szállítási díjjal együtt 11 000 forintos albumból („Én így támogatom a Tisza pártot!”) – reméljük, nem gond nekik, hogy közvetlenül a pártelnök zsebében landol a zseton.
Mondhatni: elveszti TISZA-közpénz jellegét.
Három nappal azután, hogy a cég foglalkozni kezdett könyvkiadással, 1725-en már elő is rendelték az opuszt (ami rögtön 17 millió forint bevételt jelentett novemberben, a hó végén), azóta az ötezret közelíti a vásárlók száma, így nagyjából 48 millió forintnál járunk. Ebből persze (amennyiben a kiadási oldalt nem a „párt” finanszírozza) lejöhet például a nyomdaköltség – amely egy az egyben Ausztriába áramlik, ott készült ugyanis a kiadvány. Mármint ezt állítja a pártvezér, az impresszumban viszont következetesen németországi (illetve bajorországi, München melletti) cím szerepel, egy Budapesttől 643 kilométerre működő nyomdáé – némi bizonytalanság tehát van a dologban.
Mindenesetre a narratíva lényege,
hogy ebben a #neféljetek mottóval kelő-fekvő eltiszásodott országban egyetlen nyomda sem akadt, amely vállalta volna a munkát.
Bizonyítékot sajnos nem kapunk; ilyenkor valahogy sose kapcsolódik be a diktafon, hogy felvegye, ahogy szabadkozik mind, mondván, nyomtatná ő legott, de akkor a cégének örökre vége, hajj – persze minek is strapálná magát a Lekvároskenyér-dicsérésért Kilencévesen Gellérthegyi Lakáshoz Jutó Szerencsefia állításainak alátámasztásával, ha a célközönség így is, bemondás alapján is elképedve csóválja fejét, hogy ebben az országban már nyomtatni se szabad (kivéve pólót, bögrét, matricát, vászontáskát és a többit, amelyekkel gond nélkül megtelt a TISZA-webshop).
Nem túl életszerű ugyan, hogy Orbánék lesben állva rettegnének attól, ha magyar áfával, magyar kisvállalkozást gyarapítva készülnének prémium minőségű MP-fotóalbumok néhány ezer regisztrált rajongó számára,
de ez az Ausztriába kényszerüléses szöveg legalább hibátlanul illeszkedik a kétezer ügynök óta hömpölygő mesefolyamba.
Arra viszont nem kapunk választ, hogy ha már ennyire elkerülhetetlen a külföldi gyártás, akkor miért pont az osztrák/bajor munkaerőköltségek irányában keresgélt a „párt”, és miért nem a közelebbi Révkomáromban vagy a tán még olcsóbbként bezzegezett Partiumban, esetleg a baráti Lengyelországban, megspórolva néhány forintot a szegény NER-sújtotta vásárlóknak –
ha sikerült kiruccanni egy lengyel diszkontáruházba fotózkodni egyet egy kiló akciós cukorral, akkor a nyomdai megrendelés egyidejű leadása sem lett volna teljesíthetetlen kihívás.
Igaz, azt se gondolnánk teljesíthetetlen kihívásnak, hogy egy éveken át közpénzmilliókat kereső és egy egész rendszer leváltásáról ábrándozó jogász a könyvének kiadásakor minimálisan tisztában legyen a könyv kiadására vonatkozó aktuális jogszabályokkal. Mégis akadt egy kis galiba, úgy tűnik. A rendszerváltó tagságival rendelkezők kaptak ugyanis a könyvbeszerzéshez egy 20 százalékos kedvezménykupont; ezt a gyorsabbak még be tudták váltani, a lassabbaknál viszont már nem fogadta a rendszer, indokolást nem adva az elutasításra, és az érdeklődő e-maileket is válasz nélkül hagyva. Végül a kommentszekció önsegítő csoportjában összeállt a helyzet:
az Eladó a jelek szerint megfeledkezett arról a jogszabályról, amelynek értelmében újonnan megjelent könyvre legfeljebb 10 százalék kedvezmény adható.
Nem kevés cikk volt az elmúlt évben a tervezetről és a törvény hatályba lépéséről, de ilyen száraz tényekre kinek van ideje, ha olyasféle dilemmákban kell döntenie, hogy aktuálisan melyik önarcképével háborogjon a sok-sok agyhalott tájékozatlansága és nemtörődömsége felett.
Így hát akik kedvezménnyel rendelték meg a könyvet, azoknak utólag törölniük kellett rendelésüket, a pénzt visszautalták nekik („Mészáros Lőrinc bankja” likes this),
majd új tranzakció kezdődött, immár csupán a legális, 10 százalékos kedvezménnyel.
Nem alaptörvény-szövegezésről beszélünk, nem egy egészségügyi ellátórendszer működtetéséről vagy valamely uniós alap pénzeinek elosztásáról: egyetlen könyv jogilag bakimentes és pénzügyileg patyolattiszta értékesítése lett volna a tesztfeladat, de megállapíthatjuk, hogy az se jött össze.
De vége jó, minden jó: az agyonszidott állami Magyar Posta Logisztika, amelynek segítségével az LLM Tanácsadó és Befektetési Zrt. a könyveket a rajongókhoz juttatta, a jelek szerint a karácsony előtti csúcsidőszak hajrájában is példás olajozottsággal teljesített – a feladástól számított 20-24 órán belül pikk-pakk feldolgozta és kiszállította a kormányellenes küldeményeket.
Na, de hogy mi van magában a képes albumban? Mármint azon a pártelnökhöz intézett dicshimnuszon kívül, amelyet a pártelnök külön fel is olvasott nézőinek a kanapéjáról, miközben épp a strasbourgi plenáris ülésre kellett volna tartania, hogy vitázzon a tiszta ivóvízhez fűződő jogról és az európai innovációs intézkedéscsomagról? (Kinek ne nézné el a főnöke, ha meló helyett a nappalijában ücsörög, és Facebook-videóban ismerteti, hogy mi minden tökéletes az ő nagyszerű személyiségében.) Tehát hogy ezen túlmenően miket rejt a jeles kiadvány?
A következő részből kiderül.
válasza:"A 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerint Mészáros Lőrinc – aki továbbra is az ország leggazdagabb embere – az előző évi 660 milliárdról 990 milliárd forintra növelte vagyonát. A második és a harmadik helyen sincs változás, néhány új név azonban megjelent a listán."
Ezt meg a szél fújrta össze, igaz? Nem a magyar adófizetők pénze vándorolt át Lőrinczhez...
Fejenként 33ezer forint ment minden magyartól Lőrincznek a 2023-as évben.
Boldog Karácsonyt!
válasza:Jajj de nagyon sajnállak kérdező!
Hogy szenteste napján te ennyire ráérsz az nagyon szomorú😔
válasza:Kötelező talán megvenni?
Szegény kérdező...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Kötelező talán megvenni?
Szegény kérdező..."
Magyar Péter könyvét nem kötelező megvenni. Ellenben Mészáros bankszámláját kötelező hizlalnunk, az adóforintjainkkal.
válasza:Gratulálok! Szerintem még egy ember nem volt, aki idáig végig olvasta ezt a szófosást, amit ide behánytál, kérdező!
Hajrá tisza! Bukjon a fidesz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!