Igaza van Ungváry Zsoltnak, hogy a magyar társadalomban széles tömegek számára jelent identitást ezeréves kereszténységünk?

„Se nem jobb, se nem bal – keresztény és magyar”, fogalmazta meg író létére kicsit döccenősen, de tartalmilag pontosan Csurka a filozófiáját, megpróbálván kivonni a legfontosabb identitásképző elemeket a napi megosztó politikai csatározásokból. Ez, kár lenne tagadni, nem idegen a jelenlegi kormánypártok szavazóbázisának világképétől. Az ezt hitelteleníteni próbáló kísérletek, amelyek csurkistákról, orbánistákról beszélnek, lekezelő módon feltételezik, hogy itt egy vezért követnek valamiféle elbódított, elvtelen tömegek. Valójában azt követik, aki megfogalmazza az érzéseiket, értékeiket, és képviseli az érdekeiket. Ez a tömeg nem fideszes, miépes, csurkista vagy orbánista, hanem „keresztény és magyar”, akik egy bő ezeréves identitás kontinuitására építenek. Ezért Csurka „rehabilitációja” nem egy személy megdicsőülése, hanem annak felismerése, hogy – a politikai harcokban elkövetett tévedései és hibái ellenére – nem csak annak az ötszázaléknyi egykori miépesnek vállalható, hanem szélesebb körben is. Ma az egyénekre és közösségekre, a társadalmi békére nem Csurka világképe és harmincéves gondolatai jelentik a veszélyt; a szélsőséget másutt kell keresni. Nem feltétlenül azoknál, akiket annak neveznek."