Miért választják az emberek inkább az "kirabol, de milyen illedelmes" mint a "bunkó, de nem rabol ki" vezetőket?

Olyan érzésem van mintha gyakorlatilag a politika nem szólna másról mint a PR-ról. Nem a tények számítanak hanem hogy ki hogyan adja el magát.

Hogy mennyire tud bevágódni különböző korcsoportű szavazóknál. A politikusok felhasználják a magas labdákat. Inkább érzelmi húrokat pengetnek mint hogy szakpolitikailag állnának hozzá különböző problémákhoz.

De ami a legrosszabb hogy az emberek erre még vevők is.

Pl valaki véleményt alkot valamilyen témában, legyen az akár nyugdíjrendszer, rezsi, kisebbségek stb.

Soha nem az a válasz hogy cáfolja az állítást vagy szakpolitikai érvekkel védené meg. Hamem mindjárt megy a hergelés. Látszólag úgy csinálnak mintha az adott csoport helyében is megsértődnének de az egész csak egy ripacskodás.

Meg miért kell képmutatni pl azzal hogy egy politikus kimegy ásóval bohóckodni mert árvíz van? Szerintem egy értelmes ember nem várja el hogy ezt tegyék. Mindenki csinálja a dolgát és fejezze be a ripacskodást. Nem kellene másnak mutatnia magát mint ami. Csak végezze tisztességesen a munkáját.

De milyen társadalmi csoportok nyalják be ezt? Gondolok itt ilyenekre amikor kamerával megy valaki templomba, pörköltszaftos lesz az ingje az unokáitól, turiból vásárol magának inget, kiskutyákkal fényképezkedik bemegy az oviba hülyegyerekekkel bohóckodni stbstb nyilván lehetne még sorolni az ilyen képmutató baromságokat. Leginkább arra vagyok kíváncsi hogy ezeket kik találják ki és kiknek készülnek?