A jobberek miért nem fogadják el, hogy nyugat-Európa legtöbb országában lmbtqpárti libsi vezetést választott a nép?

Már nem vagyok jobber, de valaha az voltam. Így azt tudom leírni, hogy akkor hogy láttam ezt a kérdést. Nyilván elfogadtam, mint tényt, hogy ez a helyzet Nyugat-Európában, de úgy gondoltam, hogy tennünk kell ez ellen, ha mást nem is tudunk, legalább annyit, hogy nálunk ne legyen ez a helyzet (amúgy ez még simán belefér a normális demokratikus működésbe). De jobberként sem az LMBTQ és a libralizmus zavart igazán, hanem az, hogy a posztkommunista elit elherdálta a nemzeti vagyont, illetve jó részét kiprivatizálta magának, a többi részét meg átjátszotta idegen kézbe. Nyilván ma már árnyaltabban látom ezt a kérdést is, és a 14 éves brutális NER-korrupció után már becsületes jobberként sem lehet azt mondani, hogy jobb most, mint akkor volt. De visszatérve a libsi-témára, én akkor naivan azt gondoltam, hogy jöhet még egy konzervatív reneszánsz, ami elsöpri vagy legalább eléggé visszaszorítja a túlterjeszkedett liberalizmust. De amivé azóta a jobboldal lett világszerte, és különösképp nálunk, attól már undorodom, a polgári konzervativizmus visszatérését már nem is remélem, a liberalizmusban viszont egyre nagyobb értéket látok. Szóval most már leginkább polgári liberálisként tudnám meghatározni magam, aminek nagyjából a Fidesznek is lennie kéne, ha tartja magát a 20 évvel ezelőtt hangoztatott elveihez.

Nyilván mindenki azt szeretné, hogy a saját meggyőződése szerinti politika erősödjön a világban. Ezzel nincs is semmi gond. A 12-es és 16-os válasz demonstrálja viszont, hogy mivel van a gond.