Egy jól működő országban mennyi kéne legyen a szakmunkások, diplomások aránya?

"Fiatal" diplomások aránya a világ legélhetőbb országaiban:

Ausztrália: 56%

Hollandia: 56%

Németország: 37%

Svájc: 51%

Svédország: 52%

----------

Magyarország: 32%

Kérdező, nagyon nem mindegy, hogy a diplomásoknak van-e amúgy egyéb szakmunkás képesítése is vagy hogy milyen az a diploma amivel rendelkeznek.

#4-nél látod a diplomások arányát, de még ez se mutatja meg, hogy kinek milyen a végzettsége, képesítése. A diploma az diploma a statisztikában akkor is ha az építész, mérnök, orvos vagy tanár, ügyvéd, meg akkor is ha valami olyan "diploma" amivel munkát soha nem talál és valódi szaktudása nincsen, csak elvégezte a vízalatti kosárfonást vagy valami genderismeretből diplomázott.

A testvérem kint él külföldön, húsz éve egyszerű bolti alkalmazott egy kis vegyesboltban. A hozzá tartozó árufeltöltőnek felvett kollégái mind egytől egyik diplomások voltak, így tíz éve ő is nekiállt és elkezdett egy egyetemi szakot. A covid kicsit belassította, de aztán megcsinálta. Most ott van neki is a diplomája germanisztika szakról a szobája falán - aztán dolgozik ugyanúgy azóta is, ugyanott. Saját maga miatt csinálta, hogy önmagának bizonyítsa, ő se butább a beosztottjainál, de ettől nem lett semmiféle szakképesítése, nem tud másféle állást megszerezni magának. Ilyenből van nagyon sok diplomás nyugaton, akik szimplán a diploma miatt jártak csak egyetemre valami teljesen használhatatlan diplomát megszerezve.

Nekem a svédek régi módszere tetszik (nem tudom most hogy van): minden középiskolás szerez valamilyen szakmát. Utána mehetnek egyetemre, de már tuti értenek valamilyen szakmunkához. Én magam is ugyanígy jártam suliba, előbb a szakmát szereztem meg az érettségivel egyszerre és úgy mentem tovább egyetemre, diplomáztam le belőle. Sokkal jobb volt, hiszen biztosan tudtam, hogy ha valami miatt az egyetemet nem tudom befejezni, nekem már akkor van szaktudásom. Egy sima érettségi viszont nem ad ma már többletet.

Nem lehet mesterséges arányt kialakítani, a lehetőségeket kell és lehet úgy megteremteni, hogy mindenki tanuljon szakmát IS meg aki képes és szeretne az szerezzen diplomát IS utána ha akar. Aztán a munkaerő piacon meg ő maga tud válogatni, hogy éppen mit szeretne csinálni vagy mi az amivel könnyebben tud pénzt keresni. Szerintem nálunk most ilyen a helyzet. Felnőttként is lehet új szakmát szerezni, egyetemre járni, diplomázni és a fiataloknak a továbbtanulásához is adottak a lehetőségek.

#5 Hogyne lehetne mesterségesen arányt kialakítani. Hogy helyes-e, az a kérdés. Azért tettem fel ezeket a kérdéseket az első hozzászólásban. Bízhatjuk-e ezt a piacra, hogy kialakítja azt, ahogy ezt itt más írta vagy nem feltétlen lehet ezt rábízni? Én azt értem, hogy a testvéred később végzett el egy diplomát, csak hogy legyen egy diplomája, de az teljesen más indíttatásból lett elvégezve és nem is Ő itt ebben az, akit esetleg nézni kell (szerintem), hanem a beosztottjai, akik diplomával árufeltöltők. Ők vajon azért szerezték a diplomájukat, hogy azzal árufeltöltők legyenek? Ha nem, mi miatt nem a saját szakmájukban dolgoznak? Ha esetleg azzal a diplomával nem lehet állásra találni a saját szakterületén belül, akkor ezt hogy éli meg, hogy Ő árufeltöltő? Bánja-e azokat az éveket, amit tanulással töltött avagy legalább azt, hogy nem más szakma elsajátítására szánta ezeket az éveket? Választott-e volna másik szakmát, ha valaki ezt bizonyítja neki, akár egy felméréssel, hogy nem lesz helye a szakmában? Milyen irányt vett volna, ha mondjuk kap egy kimutatást, mivel lehet könnyen szakmát találni, adott szakmák esetében milyen fizetésre számíthat stb.

Ez most abszolút az egyénre van bízva, hogy ezt jól feltudja térképezni, (hozzáteszem megkell tegye ezt még tini fejjel!). Szabad-e ebbe beleszólni? Akár azzal, hogy bizonyos szakmákra nehezebb bejutni azért, mert az telített, bizonyos szakmákra könnyebb, azért, mert az hiányszakma, és nem feltétlen felsőoktatásról van szó, akár lehet szó szakképzésről is, szakiskoláról, ez utóbbinál nyilván nem a bejutási küszöbbel lehet machinálni, hanem mondjuk számos előny kínálatával, akár ösztöndíj, gyakorlatért elvégzett fizetés jelentős emelése stb.

Én azért nem vagyok ebben biztos, hogy ezt a piacnak kell beállítania, mert ebben viszont akkor nem nézzük magát az embert, azaz nem egy humánus eljárás, ha azt a piac állítja be. Nem nézzük azt, aki tanult X évet az egyetemen, lett belőle egy árufeltöltő. Van olyan ismerősöm, aki előbb munkanélküli, minthogy például árufeltöltő legyen. Azért van vele így, mert nem szeretne abba a szituációba kerülni, hogy hiábavaló volt felsőfokú végzettséget szerezni, ha utána együtt dolgozik, ugyanannyiért és ugyanazt a munkát végzi, mint az akinek érettségije van. Véleményem nekem is van az egyénről, a hozzáállásáról, de most abba ne menjünk bele, hogy minősítjük. Nem gondoljátok, hogy ez tud okozni egy ilyen általános társadalmi elégedetlenséget akár, ha elég sokan vannak, akik nem találnak munkára a szakmájukban és azért a szakmáért relatíve sokat tanultak, nem a büfében ültek? És akkor az elégedetlenség vezethet-e oda, hogy nem önmagát okolja, hogy nem járt utána eléggé, mit volna érdemes elsajátítani, hanem ezért mindig az épp aktuális kormányt okolja, hogy miatta sz-r az élete? Van-e felelőse ennek (az egyénen kívül), hogy lehet olyan, aki szinte biztos, hogy olyan szakmát tanul, amivel nem lehet majd elhelyezkedni? Hogy erre lehetősége nyílik.

#7 "hanem a beosztottjai, akik diplomával árufeltöltők. Ők vajon azért szerezték a diplomájukat, hogy azzal árufeltöltők legyenek? Ha nem, mi miatt nem a saját szakmájukban dolgoznak? Ha esetleg azzal a diplomával nem lehet állásra találni a saját szakterületén belül, akkor ezt hogy éli meg, hogy Ő árufeltöltő?"

Igen, ezek jogos kérdések és pont ez a lényeg - nem mindegy MILYEN diplomája van az embernek. Ezért megtévesztő az a szám, hogy nálunk 32% máshol meg más %, mert azt hogy MIBŐL szereztek diplomát ezek a fiatalok, azt nem ismerjük.

Több, mint egy évtizede már itthon változtattak és szemben a nyugati mintával, ahol csak az fontos, hogy diplomásból legyen sok, itt már az is számít, hogy milyen diplomás lesz sok. Ezért az állami képzésben változtattak az arányokon és sokkal több diplomás képzése vált lehetővé olyan szakokon amikkel valóban el tudnak majd helyezkedni és az országnak nagyobb szüksége van olyan szakemberekre, mint a szimplán l'art pour l'art a tanulásért szerzett diplomából. Akkor megemelték az állami képzés keretét a mérnöki, orvosi, informatika szakokon és csökkentették a szabadbölcsész és hasonló képzések létszámát.

A testvérem elmondása alapján azok akik ott dolgoztak árufeltöltőnek azok cseppet se voltak megelégedve a munkájukkal sem meg az elért lehetőséggel (vagyis annak hiányával) sem a diplomájuk megszerzése után. Csak amikor egyetemet választottak akkor senki nem mondta nekik, hogy olyat kellene választani aminek haszna is lesz számukra, meg persze ezt bárki meg tudja csinálni aki hajlandó időt fordítani rá, egy mérnök vagy más képzés viszont nagyon kemény munkát és tudást igényel.

Miért nem a szakmájukban dolgoztak? Mert nincs olyan, hogy "a szakmájuk" ezek hasznavehetetlen diplomák, amik célja nem egy bizonyos munkaterületre vagy képzettségre való felkészítés, hanem csak valamiféle ismeret megszerzése amivel állást nem fog találni. Ilyen a milliószám képzett "kommunikációs szakember" többsége is, mert ez csak egy része annak amit sok területen csinálni kell, önmagában a kommunikáció csak nagyon keveseknek a munkája. Mintha diplomát szereznél abból, hogyan használd az internetet sima felhasználóként. Ez ma már alap és ettől nem fogsz munkát találni, hogy képes vagy internetezni.

Hogy élik meg? Szarul. Belőlük jönnek össze az elégedetlenkedő fiatal kommunisták, akik szerint mindenkinek járnia kellene alapból jövedelemnek, lakásnak stb. amit persze másoktól kellene elvenni vagy az államnak kellene adnia.