70-es 80-as évek magyarországa kommunizmus, vagy szocializmus?

Amúgy azért használták a szocialista megnevezést mert az ideológia szerint ugye kommunizmus nem lehetett az, ami akkor volt (nem is érezték annak az emberek, meghát aki olvasotr volt, az is látta), ezért az volt a narratíva hogy most még csak szocializmus van, ami egy átmeneti állapot a kommunizmus előtt (ez Marx megfogalmazása volt).

Valahol vicces belegondolni hogy annak idején a kommunisták milyen sokat feltételeztek az átlagember intelligenciájáról, hogy ilyenekre figyeltek. Ma simán mondhatná Orbán hogy kommunizmusban élünk, másnap meg azt hogy alkotmányos monarchiában és senkit nem érdekelne, a hívei meg el is hinnék hogy ez már a kánaán.

Valójában egyik se. Na jó... Nálunk azért még a szocializmust tetten lehetett érni.

Tehát nevezzük szocializmusnak.

Magyarországon szocializmus volt.

Egyébként, ahogy utolsó is írja, kommunizmus, mint utópia (ahogy Lenin azt megálmodta), soha sem volt egyik szovjet tagállamban se. És nem is lesz soha, pont az emberi természet miatt.

Kádár az 1962-es pártkongresszuson: "befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását". Onnan kezdve az volt a mondás, hogy "építjük a szocializmust", ergo ez még nem az, csak készül. Kommunizmus meg pláne nem. Ennek ellenére nem kerülték a kommunista szót, csupán abban az értelemben használták, hogy kommunista az, aki hisz a kommunizmus eljövetelében. (Pl. Kommunista Ifjúsági Szövetség = KISZ, "kommunista szombat", stb.)

Valójában többnyire a párttagok se hittek a kommunizmusban, csak a karrier elengedhetetlen feltétele volt, lásd Orbán Győző.

Csupán a nyugattal való összehasonlításban mondtuk, hogy "szocialista országok" vs. "tőkés országok".

Szerintem azért nevezzük kommunista korszaknak, hogy megkülönböztessük a szociáldemokrata baloldaltól (hiszen pl. a svéd társadalombiztosítási, adó és nyugdíjrendszer sokkal szocialistább, mint az USA rendszerei). A lényegi különbség a svéd és a kádári magyar rendszer között nem az újraelosztás mértékében volt, hanem egyrészt a magántulajdon nagyobb arányában, másrészt hogy a választásokon több jelöltből lehetett választani. Akkoriban ezt "népi demokráciának" meg "szocialista demokráciának" hívtuk, de ezek hazug jelzők, ezért mondjuk ma rá inkább, hogy "kommunista rezsim".

#5 Èn azt nem èrtem ebben az emberi termèszet dologban hogy akkor mièrt van hàzassàg, mièrt vannak jogaink, miért van közoktatás, miért van nyugdíj, stb.

Szóval miért van az hogy mégis ezer meg ezer dolog működik, ami az emberi természettel szembe megy? Azt se nagyon értem mièrt az önzés lenne az alapvető. Az állatvilágban is azok a fajok maradtak fenn amelyek tudtak kooperálni, és az emberiség is együttes erővel tudott csak elérni nagy vívmányokat, nem azzal hogy mindenki kapargatta a maga gesztenyéjét.

Meg amùgy alapbòl az sem valami természetes szerintem hogy napi 8 órát ülünk a gép előtt munka címszó alatt, de ez már csak egy újabb példa. A lényeg az hogy az emberek csinálják, meet a rendszer rájuk kényszerìti

#7

Nagyszerű, hogy az ember megteremtette magának ezeket a dolgokat, csakhogy ezekkel párhuzamosan létrehozta azokat is, amik ott élősködnek az előbbieken. Az egészségügyön a gyógyszeripar, a nyugdíjadon a bank, nyugdíjpénztár, állam, vagy mindenki, aki részt követel belőle magának. Az adódból úgyszintén. Mindenkinek joga van élni, csak míg valakinek kínkeserves szenvedés érvényesítenie e jogát egy háború sújtotta országban, addig egy fél világgal odébb, a hadiipar egy haszonélvezőének ez egy új rolex, egy új autó, egy új jacht.

Persze pesszimistán hangzik, mert felemelő érzés látni, vagy átélni, mikor az emberek emberségesek egymással, vagy a környezetükkel, csak hát... amíg szemrebbenés nélkül zsákmányoljuk ki egymást, az emberiség előbb kipusztul, mintsem feladná saját kapzsiságát.

#8 Öhm...igen, ezek mind a kapitalista berendezkedés miatt vannak így. Szóval miről is beszélünk? 😅

Bár te még egy átlag baloldalinál is jobban és banálisabban egyszerűsíted le