Van aki utált a szocializmusban élni? Csak mert eddig mindenkitől csak a szép nosztalgiát hallottam.

#11

Csakhogy akiket kuláknak minősítettek, azok egy bélyeget kaptak, ami nem feltétlenül volt indokolt.

A TSZ-esítés idején elvettek mindent a nagyszüleimtől. Csak a tanya maradhatott.

Mikor jól megverték őket és azután sem írtak alá "önként" a TSZ-nek, csak mikor gépfegyvert tettek a fejükhöz és közölték velük, hogy vagy alá írnak vagy már nem is fognak tudni írni, akkor már sok választásuk nem volt. Így mondhatni egyik napról a másikra földönfutók lettek.

Szóval ilyen szempontból ez nem volt jó. Egy igazi diktatórikus rendszer volt. A Rákosi rendszer nagyon kemény volt. Még a saját disznóhúsodat se ehetted meg szinte.

Később volt valami enyhítés, hogy a tanya mellé egy hold állami föld atható. Aki ügyes volt az több hasznot termelt rajta, mint most 100 hektáron.

Akkor aki szorgalmas volt és megtalálta a kiskapukat tudott boldogulni. Bár a rendszer nem nagyon engedte.

A rendszer katonái jó poziciókba kerültek.

Aki a gépfegyverrel agitált 6 osztállyal, az kapott egy ózdi szöggyár igazgatói széket például. Bár mondjuk mostani demokráciába is van ilyen.

Ami talán akkor jó lehetett, hogy szinte mindenki tudott építkezni. Nem volt drága a telek, építőanyag. Munkabér is csekély.

Olcsó üzemanyag, fűtőanyag.

Másabbak voltak az emberek is. Szorgalmasabbak, tiszteletteljesebbek.

99% nem volt gazdag, de az a kereset elég volt akkor.

Most egy telek+ház 100 millió. Kb. A halálos ítélet hitellel egy fiatalnak ebből felépítenie.

Nemcsak a két véglet van: jó és rossz. A világ legnagyobb országa fennhatósága alatt voltunk, ez többnyire senkinek sem tetszett, hogy imádni és dicsérni kellett őket, mert megvédenek a gonosz kapitalistáktól, akik gazdagságot és szegénységet hoznának ránk. Így el kellett fogadni, hogy mindenki viszonylagosan nagyjából egyforma anyagi helyzetben él, és lakása, munkája, élelme van. Ezért cserébe be kellett fogni a szánkat, és dicsőíteni ezt a helyzetet. Persze, hogy 30 év után már elegük lett az embereknek ebből, és inkább bármi mást akartak, csak ne ezt.

Így van ez ma is újra. Megint eltelt 30 év, és bármit akarunk, csak ne ezt. Ez a veszélye mp-nek, mert nagyon felszínesen tekintenek rá az emberek, csak a mást, a jólöltözöttséget és a szókimondást látják, mint mi annak idején a csillogó kapitalizmusban, csak a jót látjuk, a reményt benne is, mert már annyira elegünk van a 30%-os kétharmadból.

Persze akkor is, most is vannak, akik támogatnák az akkori/jelenlegi állapotot

Annak volt jó a cuclilizmusban, aki belesimult az átlagban, elég volt neki a panel-telek-tarbant kombináció, nem akart többet az élettől, akit nem érdekelt a politika.

Aki ennél többet akart azt üldözték.

Azért a 70-es évektől már elég jól ment a TSZ-be kényszerített parasztoknak is. Egész szép új házakat építettek maguknak, otthon a háztájiban állatokat tartottak. Lehetett bikát hizlalni pl. Abból egész szép plusz bevételre tehettek szert. A gyerekeiknek több száz fős parasztlagzikat tartottak. Nem volt az olyan rossz akkor már. Viszonylag szabadon lehetett vállalkozni, úgy hívták akkor hogy magánszektor. Maszek, olyan volt mint manapság a kisvállalkozó, csak nem b@ctatták őket annyira, mint manapság. Aki munkahelyen dolgozott, az választhatott magának jobban fizető állást is, de senki sem keresett annyira keveset, hogy ne tudjon belőle akár egyedülállóként is megélni. Bár igaz, hogy Mészáros Lőrincek, Tiborczok nem voltak.

Olyanra én nem emlékszem, hogy valakit politikai okokból ne vettek volna föl az egyetemre. Biztos volt olyan is, de az inkább korábban, az 50-es, esetleg még a 60-as években lehetett.

Mi voltunk akkor a legvidámabb barakk, ma meg a legbúvalb@szottabb.

17-es vagyok. És még valami. Nyugodtan lehetett szidni a komcsikat, és az oroszokat is, még a munkahelyen is. Talán csak a párttitkár előtt nem volt ajánlatos. Még a főnökeink is szidták őket, pedig ők párttagok voltak. De csak azért léptek be, hogy hagyják már őket békén. Mindössze ennyi hasznuk volt belőle.

A hangulatjelentések meg úgy készültek, hogy a főnökünk - úgy emlékszem negyedévenként - elővette a kis dossziéját, hogy "jaj lányok, még meg kell csinálnom ezt a hangulatjelentést is. Mondjátok már, milyen a hangulatotok?"

Szóval én nem éreztem magam politikailag sem jobban elnyomva, mint most. Persze biztos voltak olyan munkahelyek is, ahol ez nem így működött.