Ha Magyarországot támadna meg egy másik ország, akkor a béke érdekében nem is kellene harcolnunk?
"Attól függ a NATO segítene-e és hogy melyik ország támadna meg minket."
Ez alapvetően egy elvi kérdés szerintem, ami nem azon múlik hogy kivel és kikkel kell harcolni. De akkor ezt így bontsuk ki. Érdekel hogyan alakul szerinted a válasz így vagy úgy.
Szóval mikor van az hogy harcolunk és "háborúpártiak" vagyunk és mikor az hogy harcolunk és úgy vagyunk "békepártiak", vagy nem harcolunk és békepártiak vagyunk, vagy nem harcolunk és háborúpártiak vagyunk?
Igazából én nekem az ezzel az egésszel a bajom hogy nem hiszem el hogy pl a kormány amit most mond, ugyanezt mondaná akkor ha ő lenne benne a szituban.
Igazából nekem az lenne az egyetlen elfogadható válasz erre a kérdésre ha konzekvensen ragaszkodnának ahhoz a narratívához amit éppen mondanak függetlenül a helyezettől. Szerintem az úgy nem ér hogy "én most nem vagyok ebben benne" ezért mondom ezt. De ha "én lennék benne" akkor mélységesen fel lennék háborodva ha valaki azt mondaná amit én mondanék ha nem itt lennék... Tudom nehéz követni, de aki akarja érti mire gondolok.
#2 Ha a NATO beszáll az oldalunkon, olyan erőfölényben vagyunk, hogy szinte biztos a győzelem. Ha nem biztos, akkor pedig a NATO oldaláról hatalmas politikai nyomás alatt lennénk, nem hagynák hogy egyetlen falvat is harc nélkül feladjunk.
Ha a NATO nem száll be, de valami gyenge ország támadna meg, aki ellen képesek lennénk védekezni, akkor célszerű lenne mindent megtennünk az országunk megvédése érdekében.
Ha erősebb ország támad meg, és nincs esély a győzelemre, akkor harcolni sincs értelme. Sokkal fontosabb lenne az emberek életének, az infrastruktúrának, a műemlékeknek és minden egyébnek a védelme, mint hogy feleslegesen szétlövessük az országot és megölessük honfitársainkat.
A két világháború egyébként jól leírja a két esetet. Az elsőben amint az országhatárhoz ért az antant, kapituláltunk, és gyakorlatilag eldobtuk a területünk kétharmadát a békéért cserébe. Hiszen így is-úgy is vesztettünk volna, így viszont rengeteg életet mentettünk meg a pusztulástól még akkor is, ha területet kellett feladnunk. Míg a második világháborúban nem sikerült kiugrani, és pl. Budapestet szuperül szétlövettük, rengeteg épület pusztult el, rengeteg magyar katoa és civil halt meg, pedig ha sikerült volna átállnunk, sokkal kevesebb áldozatunk lett volna. A területünket viszont elvesztettük úgy is, hogy harcoltunk az utolsó városért is.
Szerintem ez a két eset a saját példánkon remekül mutatja, hogy egy erősebb ellenfélel szemben nincs értelme az ellenállásnak, mert a vége ugyan az lesz.
De ott van pl. Franciaország esete, szintén a két világháborúban. Az elsőben megállították a németeket, hülyék lettek volna kapitulálni. Kaptak segítséget, idővel egyre többet, és megnyerték a háborút. A második világháborúban viszont elesett Párizs, és Franciaország kapitulált. Nem harcoltak az utolsó francia városig, nem várták meg míg a németek szarrá lövik az országot. Nagyon okosan amellett döntöttek, hogy harc nélkül feladják az országot, így megmenekülnek az emberek.
De rengeteg más példát is lehetne hozni a történelemből. Nyilván vannak kivételek, meg különleges esetek, sok faktoros a dolog, de általánosságban elmondható hogy ha csak nem valami hatalmas nagy célt szogálunk vele, a biztos vereséget felesleges elnyújtani mégtöbb áldozat árán. Nyilván ha meg mi vagyunk az erősebbek, pofán kell csapni az agresszort.
Nem kellene. Nato katonák harcolnának. Pont ez a lényege.
Nyilván lenne toborzás, aki akar az harcolhat a hazáért. Aki békében akar élni, az menekültként távozhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!