Azt miért nem mondják hogy mennyivel emelkedtek az árak 2010 óta?

Egy kis történet, aztán ki mit gondol, ki mit hisz el...

Nagyjából 9,5 millió ember él szeretett hazánkban.

-Ebből kb. 1,8-1,9 millió diák, vagy csecsemő. (0-17 éves korig tartó kategória és az utána is állandó nappali tagozaton tanuló, tehát jogilag diák kategóriába tartozó személy, akár 26 éves korig).

-Ebből 2 millió nyugdíjas (akik csak és kizárólag nyugdíjat kapnak, mellette nincs bejelentett munkájuk)

-Ebből kb 500 ezer munkanélküli (amiből kb 50ezer a munkát váltók száma és 450 ezer a tartós munkanélküli)

Maradt a valóságos "munkás" réteg, ami kicsivel több, mint 4 millió ember.

(Igen, ha valaki összeadja, lesz benne pár százezer ember eltűnve, nos, ők a gyes-gyed, tgyás, nem nyugdíjas tartós kórházi ápolást igénylő...stb csoportokba tartozó emberek összessége.)

4 millióból kb 300 ezer minimálbéren van, és közel 800 ezer ember bérminimumon, vagy icipicivel felette(Bérminimum 130%-ig). (Ezek zöme állami szektorban, vagy állami tulajdonú vállalatokban dolgozik - MÁV, VOLÁN, Posta, Önkörmányzatiak, oktatásügyiek, EÜ dolgozók...)

Kb 100 ezer közfoglalkoztatott vagy közmunkás (tehát minimál béren aluli bérért dolgozó ember).

Ez 1,2 millió ember. Hátravan még 2,8 millió.

Bérminimum 130% és 200%-a között dolgozik egy nagyon nagy réteg. Ide nem csak alkalmazottak számítanak. Vannak őstermelők, kis és középvállalatok dolgozói és akár vezetői, magánvállalkozók...stb.

(Az állami szektor kis és középvezetői rétege is itt található.)

Ez 2,4 millió embert takaró hatalmas sáv.

Tudni kell, hogy ezen emberek nagy része fővárosi, vagy nagyvárosi helyen él és dolgozik és jellezően közép és nyugatmagyarországon.

A maradék az, aki havi nettó millió és sok millió közötti béren van. (Jellemzően kevés, aki havi nagyonsok milliót rak zsebre, és több, aki a millió alsó részén kocog.)

Tudni kell, hogy politikailag kikhez és miért kell fordulni.

Ha valaki látja, akkor meg kell értse, hogy hiába 9 és fél millió ember, ebből csak 7,8 millióvan, aki legálisan szavazhat és abból is jó 6 millió, aki szavazati hajlandóságot mutat. (A túl idős már nem megy el, a túl fiatalt nem érdekli...stb.)

A szegény réteg nagyon jelentős. Köztük nagy a nyugdíjasbázis, de akár az aktív korú is. A gond ott van, hogy ők általában kisebb településeken élnek, sokszor eldugva a világ elől.

Aki élt (vagy akár csak vendégeskedett pár hetet) faluhelyen, az tudja, hogy ott hogy megy az élet.

A hírek az ingyenes tv csatornákból jönnek, illetve a kisbolt és a kocsma a kibeszélőhely (na és a kertkapuk).

Sajnálatos, de igaz, hogy a szegénységgel a tudatlanság kéz a kézben jár együtt. Ez nem csak a mi kis országunkra igaz, hanem az egész világra.

Ebből fakad a hiszékenység is.

Nem állítom, hogy hülyék a vidékiek, mert nem, de pénz nélkül még véletlenül is nehéz valódi információkat kapni. Régen is nehéz volt, ma is az. Tökmindegy, hogy melyik országot nézzük, a politikusok a nehézsorsúakat mindenhol próbálják aprópénzért megvenni.

A magyar politikai helyzet története viszont nem nyugatias.

Aki még tapasztalta a világháborút, akár gyerekként, vagy az 56-os időket, és akkor élt, dolgozott, az bele volt kényszerítve egy diktatórikus rendszerbe. Ott úgy tanították, hogy tanulj, dolgozz, mert ezzel építed az országot. A munkanélküliség nem létezett. A munkakerülést börtönnel büntették. Mindenkinek volt munkahelye. Ebbe éltek, ezt szokták meg. Hiába az enyhülés, majd a rendszerváltás, a saját gyerekeiket is így nevelték. Annyiból lett ez más a rendszerváltás után, hogy a vidéki emberekrők a politika elfeledkezett. A nagyvárosokat tartották fontosnak. Az Antall-kormány után, ami azért volt fontos, hogy az átmenet megvalósuljon, a Horn-kormány belecsöppent abba, hogy gazdaságilag borzalmas a helyzet. Főként takarítani próbáltak és toldani-foltozni, amit lehet. Próbáltak olyan lépéseket tenni, amitől megnő az emberek bizalma. Viszont bizony nagyon át kellett az államháztartást alakítani. Ez, bizony sok lakossági megszorítással járt és a pártkoalíció kétharmada négy év alatt nagyon lezuhanz.

Az emberek az elnyomó bal oldal után csalódtak a középjobb MDF-es négy év alatti jobb oldalban és az átalakuló baloldalt és a stabilitást akarták. De mivel már nem volt Moszkva, aki mesterségesen tartsa a tarifákat, omlott a kártyavár. Ha akkor nem a MSZP-SZDSZ nyert volna, hanem más, az is ugyan úgy bukott volna. Nem volt lenullázás, az ország hitelekben úszott. Nem véletlen, hogy a FIDESZ akkori brigádja kiszemelte az értelmiségi és fiatal embereket és bizony ígérte a fűt-fát. Ez nem lett volna elég. Ha nincs a kisgazda párt, akkor buktak volna. De volt és hála nekik meg is nyerték a 98-as választást.

Viszont a következő 4 év egy kudarc volt. Miért? Mert a sajtó szabad volt. A kétezres évek elején már a televízió is kezdett virágozni és a hírek jelentős része politikai volt. Nem volt bulvár, meg celebek. A rádió és a tv egységesen adta az információt, ráadásul ingyen, cenzúra nélkül. Párt független volt. (Jó, persze akadtak már akkor is nem független lapok és adók, de azok kevésbé voltak elterjedve.)

A túl sok baki, amit a kormány akkor csinált, kitudódott, és az ország erről csámcsogott.

Az akkori Fidesz itt bukott nagyot. Jött a 8 év baloldal.

A fidesz szép lassan rájött, hogy nem a fiatalok és az értelmiség fogja őket visszajuttatni. A nyugdíjasokat és a szegényeket kell megnyerni. Dícséretre méltó, amit ők akkor csináltak (persze nem kevés szabályt szegve, de az akkor még szinte minden politikai erő megszegte), és a kis emberekre is "odafigyeltek". (Legalábbis addig, amíg a x-t oda nem adják.) A hatalmat visszakapva nagyon lassan, de a hitleri politikát alkalmazták. Kell egy ok, kell egy ellenség és persze saját szabályok. Ha ehhez néha megmutatjuk, hogy mi a néppel vagyunk, adunk és legyőzzük az ellenséget, akkor máris a szavazóbázis jelentős része támogatni fog.

Bejött? Hát... naná.

Erre, hogy demokratikusnak lehessen nevezni, nagyon kacifántosan kellett csinálni mindent. Komolyan mondom, de az ókori római szenátus megirigyelné Viktor munkáját.

A jogi kiskapukat létrehozni, használni, bonyolítani... kellett, különben nem lett volna új alkotmány sem. Szépen átvenni a független közsajtót.

Azóta elég mondani azt, ami a tettüknek a pozitivitása. Utána lehet riogatni a migránsveszéllyel, Sorossal, háborúval, Gyurcsánnyal...stb.

Sosem szimpatizáltam a baloldallal. Legalábbis a klasszikus baloldali ideológiával. Viszont a klasszikus jobb oldali ideológia sem vonzott.

Mind a kettő hasonló, mégis más. A hasonlóság mindig a szélsőégen mutatkozik meg. Nemzetszocializmus és kommunizmus. Két ellentétes ideál, mégis ugyan úgy működik.

Jobb lenne, egy kétkamarás, legalább 10 pártos tényleg demokratikus rendszerben élni, de nem látok erre értelmes relatív esélyt sem.

Ott nem, ahol 52% 67%-ot ér.