Az a magyar politikai élet válsága, hogy az ellenzéki oldalon nincs valóban feddhetetlen ember?

Tehát alapjáraton 2 kategóriára oszthatók ebben a tekintetben az emberek.

1. Maximálisan becsületes, akár a saját életét is beáldozná a becsületért, a saját gyerekét is feláldozná a többség/társadalom oltárán, de sajnos butuska, korlátolt, egyszerű lélek, emiatt megennék őt a világpolitika színpadán, de el se jutna addig, mert olyan mértékben híján van alapvető készségeknek, hogy még az általa delegáltak sem tudnák őt kihúzni, pont azok nőnének a fejére, vernék őt át és vinnék el a kezdetben nemes célokat mocskos irányokba pont mint lett a vallásokkal meg később az eszmékkel. Mindegyik idealizmusban született, egyik sem volt mocskos eredetileg, csak azzá vált annak művelői kezében.

2. Álszent, saját pecsenyéjét sütögető. Minél intelligensebb, annál nehezebb megkülönböztetni az elsőtől, mert végső soron csak valódi krízishelyzetben derül ki, hogy milyen ember, akkor meg már késő. Tele van ilyenekkel a társadalom, csak a többség kicsiben műveli az életét. Szeretőt tart, lop a munkahelyén, csal a vizsgákon, trükközik a jövendőbeli örökséggel, belekeni a kitüsszentett turháját a villamosülésbe, sikkaszt, mérgezi a nagyit, hogy hamarabb örökséghez jusson, anyagi érdekből házasodik, szintén anyagi érdekből barátkozik vagy ápol barátságokat és így tovább. A társadalom minden szintjén megtalálhatóak.

Az 1-es típusból kéne nem 1, hanem legalább 133 jó egészségnek örvendő egyed, ugyanakkor ez az a típus, aki eleve ritkább a társadalomban, azon belül is a többsége csak élni akar, nem akar rivaldafényt, nem akar a politika mocskában könyékig dagonyázni és ha mégis vállalja, nem tudja megszólítani a tömegeket, mert semmivel sem tud hype-ot maga köré. Unalmas, mint egy kémia, fizika vagy matektanár.

Ugyanakkor, mivel a 2-es típus van nagy többségben a politikai életben, ahogy a felmosóvíz is tisztának tűnik a tömény iszaphoz képest, hajlamosak az emberek bizonyos kevésbé tróger és kevésbé gerinctelen (illetve akikről még kevés mocsokság derült ki nyilvánosan) egyedeket úgy követni, mint mikor szentjánosbogár kerül egy csomag negro cukor közé.

Emiatt pedig összetévesztjük az ilyeneket az 1-es típussal és ha sikerül neki hatalomra jutni, akkor kezdődik minden elölről, ugyanúgy kiépít egy lopáson alapuló rendszert a saját sleppjével és mivel showmanként jutott hatalomra a tömeg támogatását megszerezve, félnivalója sincs.

Egy valami viszont nem változik: újra és újra megszavazza a tömeg a saját élősködőit.