Ukrajna viselkedett velünk valaha is barátságosan az elmúlt 10-15 évben? Vagy tekintett minket egyenrangúnak? Ha igen, példák rá?

Az szerintem kifejezetten barátságos, jó lépés volt, hogy visszavezették az anyanyelvű oktatást az Európai Unió hivatalos nyelveit beszélő kisebbségeknek.

Mondjuk eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem a magyarok és románok, hanem az oroszok ellen hozták a nyelvtörvényt, miután Oroszország megtámadta őket 2014-ben (először).

Nem kis fejtörés lehetett úgy kitalálni az enyhítést, hogy a ruszkik továbbra se tanulhassanak anyanyelven, de a többi kisebbség megkapja ezt a jogot. Okosan kitalálták: az EU hivatalos nyelveire korlátozták. Így csak a magyarok, románok és lengyelek kapták vissza, az oroszok nem.

Ez kifejezetten nekünk szánt barátságos gesztus volt például.

#15 Nem jó a hasonlat. Ez inkább olyan, mintha téged is túszul ejtenének másokkal együtt, mert rosszkor vagy rossz helyen - de téged végül elengednének, mert csak a másikat akarták.

Én nem mondom, hogy ezzel minden el van intézve, se nem helyeslem a dolgot - csak válaszoltam a kérdésre.

Hoztak egy nyelvtörvényt a 20%-os orosz kisebbség ellen, miután háborúba keveredtek az anyaországukkal. Ennek járulékos vesztesei lett a 0,3%-os magyar és ugyancsak 0,3%-os román kisebbség is annó - most pedig megoldották, hogy ezekre ne vonatkozzon.

Nem mondom, hogy ez óriási dolog, csak válaszoltam a kérdésre. Az világos, hogy ezt barátságos gesztusnak szánták Magyarország és Románia (illetve Lengyelország) irányába, nemcsak az adott kisebbségi közösség felé.

#17 Oké, a vélemlényed természetesen elfogadom. Mondhatják erre az ottani magyarok, hogy ennyivel nincs elintézve 10 évnyi jogtiprás.

De én a kérdésre próbáltam válaszolni. Az ukránok oldaláról ez nyilvánvalóan egy barátságos gesztusnak volt szánva (semmiképpen nem ellenségesnek), nem is csak az ottani magyarok, románok és lengyelek felé (sajnos a többség általában pont lesz.rja a kisebbség érzékenységét, kb. mindenütt!), hanem az anyaországok irányába: a diplomáciai kapcsolatokat javítandó.

Hogy erre mi magyarok mondhatjuk, hogy oké, ez nekünk nem elég, sőt, 10 év jogsértés után épphogy csak a minimum, ahhoz nekünk jogunk van. De részükről ez egy barátságos gesztus ("viselkedés") akart lenni. A kérdező kérdése erre vonatkozott, én pedig a kérdést próbáltam megválaszolni.

Ja, és nem vagyok magyarországi. Erdélyi vagyok.