A magyar emberek miért nem kényszerítik ki a politikától, hogy az állami egészségügyben a fekvőbeteg ellátás minőségi legyen mint pl. Ausztriában?

Már bocs, itt nem műhibaperekről van szó, azt mindig a sértett (károsult) indíthatja a vélelmezett elkövető ellen, és kivétel nélkül mindegyik polgári peres ügy. Itt arról van szó, hogy X gazdasági társaság elrontott valamit, amit Y gazdasági társaság eddig a saját költségén rendbe hozott. A csavar az dologban, hogy Y nem mondhatta, hogy köszi szépen, most nem érek rá, különben is ilyen tré melót nem vállalok el, vidd ahova akarod. Mivel Y-nak kötelező X hibáját kijavítani, ezért én természetesnek veszem, hogy X fizeti a költségeket.

Nem én vagyok a fogdokis, Én maszek fogdokihoz járok, fizetős magán rendelőbe, és államiba is járok ha van eü problémám, és eddig egyikkel sem volt eddig semmi gondom. Mind a magánrendelésen, mind az államiban mindig magas színvonalon láttak el, magánrendelésre azért mentem, mert név szerint egy specialistához akartam menni. Különben a magánrendelőbe is 2 hónapra kaptam időpontot, kb mint az államiba. Ha akkut, sürgősségi problémám volt, akkor mindig haladéktalanul kaptam a kezelést. Anyámat is rendszeresen hordom dokikhoz, és szerintem őt is eddig korrektül ellátták mindig. Annyi rosszat hallok itt az egészségügyünkről, komolyan már aggódok, hogy valami gond van velem, mert én vagyok az a szerencsés kivétel, akinek eddig minden összejött a dokikkal.

Valóban, a per az per. A műhibaper csak egy jelző. Ez mindenkinek egyértelmű, nem kellett volna külön magyarázni.

Valóban, a vállalkozások így működnek. Ha a vállalkozó elront valamit, akkor neki kellene megoldania.

Itt az volt a feltételezés, hogy a vállalkozó orvos nem tudja a problémát megoldani, elront valamit és ezért kerül át onnan a beteg az államiba. Ezzel a feltételezéssel az a gond, hogy a vállalkozó orvos is legalább annyira szakképzett, mint az államiban dolgozó. Ez nem építőipar, hogy a kókler vállalkozó eltolt munkáját utána egy hozzáértőnek kell megoldania.

Az orvosok tehát szakképzettek, nekem sem volt velük különösebb problémám, sem magánban, sem államiban, mint ahogy neked előző és a kedves anyukádnak sem. A rendszerrel vannak komolyabb gondok.

Ja, válaszolhatod reflexből, hogy neked a rendszerrel sincs bajod, de talán szerencséd volt, meg ugye valamiért mégiscsak mész magánba is, a szerinted még hozzáértőbb magánorvoshoz. Holott a feltételezés az volt, hogy a magán elrontja, az állami megoldja.

#32

Mondhatni hogy mákom van, de ha jobban belegondolunk, mégse. Vegyük azt, hogy 100 orvosi esetből egy lesz problémás. Szerintem ez egy nagyon jó arány a valóság lehet ennél sokkal rosszabb, de olyan nincs hogy soha senki nem hibázik. Mondjuk életemben harmincszor megyek dokihoz, ez nem tudom sok-e, a nagyfater 70 éves korában látott először dokit, de nincsenek rizikófaktoraim, sportolok, mondhatni egészséges vagyok. A fenti számok szerint statisztikailag 3 életet is leélhetnék, mielőtt belefutok egy műhibába. Viszont aki hetente-kéthetente dokihoz jár, az már belefuthat élete során 2-3 műhibába, félrekezelésbe. Az mindenkiben megmarad, hogy 10 éve hogy elbaxta a doki, de hogy közben százszor minden renden van, az nem játszik. Ugyan ez van amikor a híreket nézed, megöltek egy embert, milyen szörnyű, nincs közbiztonság, miközben több mint 9 milliót meg nem öltek meg.

Így van, én is ezt mondom. Nem voltak olyan gyakoriak, rendszeresek a komoly műhibák.

Aki 2-3 hetente dokihoz jár, azért az nem ennyiféle, ezer különböző új problémával (akkor lenne reális amit írsz), hanem évek óta jellemzően 1-2 ugyanazon betegséggel. Aki hetente jár, az jellemzően gyógyszerfelírásra. Még ritkábban kontrollra. Ezek rutinfeladatok, minimális hibával.