A Horthy korszakban Magyarország miért volt királyság, ha nem volt király?

Az antant elvárásának engedve a Nemzetgyűlés – a magyar történelem folyamán negyedszer – 1921. november 6-án kimondta egy Habsburg-házi uralkodó trónfosztását a Magyar Királyságban:

„ 1921. évi XLVII. törvénycikk

IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről

1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.

2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.

3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe."

A Habsburgok trónfosztása az antant elvárása, utasítása volt, az országgyűlés nyitva hagyta a lehetőséget új király megválasztásához, ami nem történt meg, de ezért volt az államforma továbbra is királyság.

A törvényt nem jegyezte ellen a király, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette ki azt, ami paradox közjogi helyzetet teremtett. A tényleges hatalmi viszonyokat ez már nem befolyásolta, Horthy kormányzósága végleg megszilárdult.

1942-ben fiát, Horthy Istvánt kormányzóhelyetessé nevezte ki, lényegében megnevezte az utódját, aki azonban még abban az évben meghalt, de a szándék egyértelmű, dinasztiát szeretett volna.