Miért volt olyan fontos az első világháború és annak elvesztése az OMM számára?

A dualista időkben alapvetően a magyar fél volt a katonai terjeszkedés pártján, főleg Oroszország és Szerbia ellen, még az osztrák fél mérsékeltebb, mondhatni béke párti volt. Ez a felállás 1914-ben változott meg, amikor lelőtték Ferenc Ferdinándot. Ez a merénylet elég nagy felháborodást keltett Ausztriában és Prágában is, mivel a trónörökös reformista volt és a cseh felesége miatt eléggé szláv barát, még talán a trializmusra is hajlott volna.

Az osztrák és cseh elit hangosan követelte a szerbek megbüntetését. Ez utóbbiról Benes nagyvonalúan "elfelejtett" a párizsi békék során beszélni, hogy ők is nyakig benne voltak. Még a magyar elit a mérsékeltség párján volt 1914-ben. Ennek az oka az volt hogy a magyargyűlölő Ferenc Ferdinánd megtestesített mindent amitől a mély konzervatív Tiszáék irtóztak, pl reformok, a Birodalom átszervezése, a magyarok többletjogainak megnyirbálása. Szóval a merénylet hírére Budapesten valószínűleg pezsgőt bontottak és örömtáncot jártak, hogy ez az alak már biztos nem lesz császár. Bécsben elhangoztak olyan rossznyelvű pletykák is hogy talán Princip mögött kis magyar hátszél is lehetett. A magyar álláspontra helyezkedett az erdélyi román elit is akik szimpatizáltak a szerbekkel, mondjuk a románok politikai befolyása a Monarchián belül a nullához konvergált.

Tiszáékhoz hasonlóan Ferenc József is utálta Ferdinándot. Nem akart reformokat, nem akart átszervezést, nem akarta hogy a csehek, horvátok és ki tudja még milyen népek Bécsben rontsák a levegőt jogokat követelve. Ferdinánd rangon aluli házasságát Chotek Zsófiával meg egyenesen a Habsburgok elleni árulásnak tartotta. Csak azzal a feltétellel ment bele hogy a "fattyaik" nem örökölhetik a trónt. Ettől eltekintve az öreg császár volt olyan bigott elitista hogy presztízs kérdést csináljon a merényletből.

Kezdetben Ferenc Józska megint hajlott a mérsékeltséget hangsúlyozó Tisza felé és ekkor még ignorálta a háborút követelő osztrák felet. Próbálta diplomáciai úton elsimítani a dolgot, szabad bejárást kért az osztrák rendőrségnek Szerbiába. A szerbeket ekkor viszont már az oroszok biztosították a segétségnyújtásról ha háború törne ki, szóval az osztrák kérést megtagadták.

Tisza nem akart háborút. Jól emlékezett még Bosznia annektálására, ahol bár a Monarchia győzött, ezt csupán igen magas emberveszteségek árán tudta elérni. A halottak nagy száma jelentős belpolitikai válságot okozott Magyarországon és Ausztriában is. A Tisza kormányzat tudott eredményeket felmutatni, a dualizmusban a magyar gazdaság prosperált és nőtt, a magyar elit helyzete a Habsburgoknál sosem volt még ilyen jó. Fiume hatalmas mértékű fejlesztése Magyarország kijutását jelentette volna a világtengerek felé. A magyarosítás terén is részleges eredmények voltak, a román és szlovák városi népesség többnyire asszimilálódott, a zsidók és svábok is. A magyarság aránya 10%-al nőtt ami nem túl sok, de annyira nem is kevés. Tehát Tisza elvolt mint hal a szatyorban, nem akart semmit ami a pártja uralmát megrengetné, amúgy is szívből utálta Ferdinándot.

Az osztrák oldalnak viszont teljesen más birodalmi elképzelései voltak, Bécsben pont hogy Ferenc Ferdinándban látták a megváltó reformistát. A merénylet olyan volt mint egy hidegzuhany és követelték a hadüzenetet. Ferenc József meg őrlődött Bécs és Budapest között. Egyszer már kockáztatott amikor elfoglalta Boszniát, támadhattak volna az oroszok, de akkor még nem tették. Tudta jól hogy nem dobhat mindig hatost és egyszer az orosz támadás megindul, ha tovább szórakoznak a szerbekkel, Oroszország ellen pedig a Monarchia kevés lesz. A Kuk vezérkarában viszont többségbe kerültek a háború párti vélemények, főleg Hötzendorf vezérkari főnök tüzelte a császárt. Tisza körül fogyott a levegő, végülis beadta a derekát, de a támadás időpontját próbálta minél jobban elhúzni arra hivatkozva hogy a Monarchia hadserege még nem olyan modern egy komolyabb háborúra. Ezt az osztrák fél azzal hárította el, hogy csupán egy Szerbia elleni háborúról van szó. A billegő Ferenc Józsefnek a végső lökést Vilmos császár adta meg aki teljes német támogatásról biztosította, ha az oroszok támadnának.

Tehát van abban kis igazság hogy Magyarországot belerángatták az 1. VH-ba, de ha tágabbi kontextusban nézzük a dolgokat, mondjuk a dualizmus éveit a magyar fél felelőssége az 1914-es állapotok megágyazásában teljesen egyértelmű, pont ahogy az osztrákoké, cseheké és horvátoké is.

Ezt a háborút mindenki akarta, a Monarchia a szerb veszély semlegesítését, Oroszország a balkáni terjeszkedést, a németek a gyarmatok újrafelosztását, a franciák Elzászt és revansot venni a korábbi poroszoktól elszenvedett vereséget miatt, az olaszok a környező olasz lakta területeket, a románok Erdélyt stb. De a végén a Monarchia vitte el a balhét és lett a fő felelős.