A Kádár-rendszerben mennyire volt az gyakori, hogy valaki egész nap részeg volt?

Régen biztos, hogy többen ittak.

A régi öregek 30 évesen már javában ittak reggeltől. Most N

1 ilyen ismerősöm van, aki 30 éves és iszik már reggeltől. Inkább a hétvégi bebombázás a menő mostanság.

#10

Akkor a depresszió is nemzeti érzés lesz?

Én rég megboldogult nagyapámról tudok nyilatkozni, ő minden reggel otthon egy felessel indította a napot. Az volt az első minden felkelés után, aztán egy kávé, meg két szál románc mellé, közben elolvasta az aznapi újságot (mamám addigra meghozta neki az újságostól). Aztán munkahelyre menet betért a helyi kocsmába, ahol megivott egy fröccsöt, miközben megbeszélte a valakikkel a megbeszélnivalókat. Aztán a vonatútra csomagoltatott egy üveg sört, és azt elkortyolgatta, míg beért Pestre (20 km).

Napközben a munkahelyen nem ivott, de munka után a keletiben mindig ivott egy barackot a vonatútra, majd az állomásról hazafelé ismét a kocsma, ahol néhány fröccs közben ismét megbeszélte a megbeszélnivalókat. Általában olyan 6 óra körül ért haza, a kocsmából hozott 2-4 üveg sört, és azt iszogatta utána egész este a TV előtt. Ez a 70-es 80-as években volt, a 80-as évek végére leszázalékolták, majd rokkantnyugdíjas lett, érszűkület miatt a lábában. A napi 2-3 doboz románc, meg a mozgásszegény életmód apránként beérlelte gyümölcsét.

13/13

Na ezt hívják alkoholistának

#1

A "munkahely felé menet"-en kívül stimmel Gyurcsányra a dolog.

Igen, szerintem is, de igazából sosem volt tajrészeg. Mindig csak annyit ivott, hogy az a félspicces állapot meglegyen. De sosem ivott annyit, hogy a világáról ne tudjon, fetrengjen valahol, hányjon tőle, vagy ilyesmi. Általában jókedvű volt, mosolygós, mindenen röhincsélt, de csak úgy csendesen, a bajsza alatt kuncogott. Voltak nála sokkal rosszabbak is.

Viszont ez az attitűd gyakori volt akkoriban, nem számított ha iszol, senki sem törődött vele, csak ne legyél beszámíthatatlan vagy munkaképtelen miatta.

Ma is, és akkor is voltak alkoholisták, de szerintem régebben sokkal többen ittak, nagymamám utcájában már csak özvegyasszonyok élnek, a férjeik már mind meghaltak 20-30 évvel ezelőtt.

Szerintem aki élt a szocializmusban, annak azért rémlik, hogy mi folyt, pl. a vízművesek, bányászok, közutasok, gyári melósok, téesztagok között.

Nem volt senki sem hol részeg, de a férfiak nagy részében volt egy-két légkör. A gyárakban nem volt ritka eset, hogy kijelölt pontokon volt eldugva rengeteg pia egy helyen. Oda járkáltak, régebben simán kiugráltak a kerítésen is műszakban, öregapám művezető volt egy gépgyárban, a másik bányász, mesélték.

Valamint 1 munkára sokszor jutott 4 ember, ha egyikük munkaképtelen lett műszak felére, még mindig ott volt 3, és beültették a sarokba józanodni.

Sok helyen műszakok mentek el vidám kártyázással és kemény vedeléssel.

El lehet képzelni, hogy pl. a kőbányai sörgyárban nem vedeltek a melósok???

Anyám keresztapja azzal szedte meg magát, hogy műszak előtt fél órával feljött a kassal a bányából, és kimérte a pálinkáját. A bányászok jöttek, hörpintettek, dobták a pénzt.

Sok helyen adtál a portás Jani bácsinak 1 üveg pálinkát, és vittél a gyárból, ami épp kellett otthonra.

Persze, mesének tűnik, de ilyen volt az a kor.

Közeli ismerős meséli, hogy pl. az Ikarus egy alkatrészgyárában 1500-an dolgoztak, és napi! 50 l bor és 20 l pálinka elfogyott, kötelezően minden nap.

Névnapokkor a név viselőjét előre megkérték, aznap ne jöjjön dolgozni.

Karácsony előtt kötelezően ivott mindenki, pl. egy helyiségben az igazgató és a munkavédelmis rányitott a dolgozókra, ahogy épp iszogattak. A vége természetesen az lett, hogy ők is leküldtek egy felest, és megkérték a jelenlévőket, hogy türtőztessék magukat.

Egy alkalommal az egyik munkatárs nősült, esküvőt követő héten a portásokat lefizette 10 l borral, bement a gyárudvarra kocsival, kitett 2 hordót, és begurították a gyár kantinjába. Szódagéppel nyomatták a bort fröccsnek. Estére az őrök is támolyogtak, senki sem dolgozott szinte, mindenki részeg volt. Másik munkatársam is ott volt fiatal tanonc, éjjeles műszakban annyira berúgott, hogy egy kalodában elfeküdt, és délben kelt fel a zajra.

A falum mellett van egy ma is működő külszíni bánya. Reggel a melósok bementek, átöltöztek, átvágtak a mezőn a szomszéd falu kocsmájába, és 8-ig ott ittak csapatosan.

A közútkezelők a napi kiadott munka után tuti valamelyik kocsmában kötöttek ki a munkaidő alatt.

A közeli szénbánya igazgatóját a sofőrös kocsi reggel szigorúan a kocsmába vitte, ahol lekapta a féldecit, és mehettek a bányába utána.