A meghunyászkodó magyar (kül)politika miatt is fog eltűnni a határon túli, elszakított magyarság?

Most olvastam Kelemen Hunor RMDSZ elnök minapi USA-beli útjáról itt:

[link]

"Az RMDSZ elnöke többnapos washingtoni látogatáson vett részt, amelyen az erdélyi magyarok kisebbségi jogairól ad tájékoztatást. Fontosnak tartottuk, hogy az amerikai törvényhozókat, illetve az adminisztrációnak a képviselőit tájékoztassuk arról, ami a régióban történik. (...) Az RMDSZ elnöke Washingtonban az amerikai külügyminisztérium, a szenátus és a képviselőház munkatársaival egyeztetett. Arról tájékoztatta őket, hogy Romániában újra és újra vannak politikai törekvések arra, hogy a már megszerzett kisebbségi jogokból visszavegyenek, ezért újra és újra meg kell erősíteni ezeket a jogokat. Azt is mondta, hogy a biztonságpolitikai szempontokat a mai amerikai adminisztráció is sokkal inkább megérti, mint hogyha pusztán elvont emberi jogokról lenne szó."

Mindez nagyon szép, de kb. annyit ér és annyi értelme van, mint amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy "jobb híján támogatjuk az autonómiatörekvéseket". Mondanom sem kell, azóta sincs erdélyi magyar autonómia.

Vajon erről beszélt-e Kelemen Hunor az amerikai politikusoknak, hogy segítsék ezt a magyar törekvést? Esetleg hogy az USA mikor váltja be a 2. világháború utáni ígéretét, és segít igazságosabb magyar-román államhatár megállapításában?

Ha csak titokban is, mert ugye az ilyen jellegű magyar vágyak, elképzelések, kérések annyira felháborítóak, hogy legfeljebb úgy lehet beszélni róluk.

Szóval ha ez is csak amolyan kirakatpolitizáló cselekvés, aminek semmi hasznos eredménye nem lesz, akkor mi az, ami hozzásegíthetné az elszakított magyar közösségeket identitásuk megőrzésében és számbeni gyarapodásukban?

Olyanok-e képviselőik és az anyaországi magyar kül- és belpolitika, akik és amelyek megerősítik őket magyarságukban, megvédi őket a beolvadástól, kiáll értük konfliktushelyzetek esetén?

Miért nem vagyunk némileg nacionalistábbak, csakúgy, mint a szomszéd népek, hogy ezzel is erőt és elszántságot adnánk elszakított nemzetrészeinknek, hogy igenis fontosnak tartjuk őket, mert az összmagyarság részei és rájuk is alapozva valósítjuk majd meg a revíziót?

Ha állandóan csak meghunyászkodik a magyar politika ilyen kérdésekben, akkor nem-e hozzájárul a hitét, reményét vesztett határon túli magyarság eltűnéséhez?