Lényegében egy kicsit mi is ludasak vagyunk ebben a mentalitásunk miatt?

Arra gondolok mikor ha netán előfordul az életünk során a kényszer úgy hozza, hogy kénytelenek vagyunk részesei lenni az állami szolgáltatások részei közül is azoknak amelyek nem éppen kellemesek pl. ha netán akár egy szabálysértőként bekerülünk egy BV intézetbe és rádöbbenünk ha netán mellette még betegek is vagyunk, hogy a saját kezelőorvosunkkal nincsen jogunk az idő alatt gyógyíttatani magunkat és az is megeshet, hogy nem a kezelőorvosunk által felírt gyógyszereket leszünk kénytelenek szedni, hanem amit a BV orvos előír. Mondhatnánk példát a civil élet állami szolgáltatásaira is. Tehát bennünk is van ludasság olyan téren, hogy sajnos még mindig olyan a mentalitásunk, hogy a Kádár rendszerhez hasonló létbiztonságot szeretnénk ugyanolyan munkamorállal az életben, mellette viszont skandináv szintű állami szolgáltatásokat és azt, hogy ott is ugyanolyan jól érezzük magunkat mint akár otthon a szeretteink körében maximális ellátással. Tulajdonképpen talán humorosnak és abszurdnak hangzik, de lehet, hogy tömegesen kellene megtapasztalnia az embereknek az ilyen típusú kényszerhelyzeteket, hogy rájöjjön, rájöjjünk, hogy inkább fizessünk be pl. minden adót, járulékot mindig becsületesen, ha vállalkozók vagyunk akkor inkább adjunk számlát még akkor is ha kevesebb jut a megélhetésre, csak ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülünk akkor ne kelljen még akár rövid idő alatt is esetleg egy életreszóló traumát megtapasztalni. Egyetértesz legalább részben ezzel? Bocsi a sok körmondatért, de nem tudtam rövidebben megfogalmazni.