KI voltak a magyar történelem leg gyalázatosabb uralkodói?

#9

Kádár azért nem volt az a személy, hogy szuperlatívuszokban lehessen említeni.. Göncz mióta vezető köztársasági elnökként?

6.

Mátyás nem volt rossz uralkodó, hadi sikerei mai napig nagyon szépek. De nem tudta sosem kiaknázni azt a potenciált, ami volt benne (sajnos!). Illetve hatalmas bukó volt, hogy nem volt törvényes gyereke.

Rakosi, Kadar, Orban

Igaz nem eltem elobbi 2 rendszerben, de hallottak alapjan igy ennyi… (A heten Szikora Kadart OV.-hez hasonlitotta, igy o is kapott helyett. (na nem csak ezert, de megerositette, hogy hasonlo mint Kadar…

Kun Béla! Az az ember és kormánya a legeslegalja, Viktor és Feri akármennyire izzadnak, sosem tudják felülmúlni a Tanácsköztársaság undorító tetteit, szánalmas politikáját.

Rákosi a második, egyrészt az őrülete, hogy Budapesthez csatolt mindenféle random falut, ami a közelben volt és máig olyan a főváros, mint egy agyonfoltozott takaró, nem jó. Meg hát kuláklistázás, tsz-mánia, padlássöprés, prolik éltetése...

Kádár János bűneit anno egy blog tökéletesen megírta:

A kádárizmus felemelkedése azonban a prolitársadalom felemelkedését is jelentette. Nem abban az értelemben, hogy a proli osztályt váltott volna felfelé. Nem képezte tovább magát, és gyermekei sem tanultak egyetemeken. A proli megrekedt valahol a munkásosztály alsó fertálya környékén, a statisztikákban munkásként is szerepelt, de önálló osztálylétet kezdett magának kifejleszteni. Most először létezett olyan politikai rendszer, amely nem pusztán eltűrte és nem szavazások alkalmával számított rá, hanem kimondottan neki akart kedvezni. Mikor még szociális juttatásokkal nem tudott, kedveskedett teljes foglalkoztatottsággal, munkahelyi lógás bátorításával, később a fusizás és a lopás eltűrésével, azután a családi pótlék, majd a Horthyék által már bevezetett, és most felelevenített gyes intézményével. A folyamat betetőzésének számított, hogy a hetvenes években Budapesten a harmadik gyerek születése után automatikusan szükséglakást utaltak ki, és egy éven belül végleges tanácsi vagy öröklakást kaptak a szülők. A proli gondolkodás nélkül a világra csinált három gyereket, ha ezen az „áron” lakáshoz juthatott; fikarcnyit sem érdekelte, tíz vagy húsz év múlva mi lesz velük, belőlük, ki fogja őket eltartani. Javarészt a Ratkó-gyerekek szültek ekkor, így a prolik a hetvenes években mértéktelenül elszaporodtak. Kiépültek a kimondott proligettó-lakótelepek: Újpalota, Békásmegyer rosszabbik része, a Havanna.

Kádár

+

A valódi munkásosztályra, a tisztességesen dolgozó, GDP-t előállító, három műszakot, éjszakát, túlórát, hétvégi munkát, kommunista szombatot vállaló emberekre mostoha sors járt. Hiába dolgozott valaki jobban, nem honorálták, sőt, hamarosan dolgozni sem volt érdemes, nyalizások, pártmunkák, munkásőrségi szerepvállalások örvén lógni, előbbre jutni lehetett, s érdemesebbnek tűnt a kiskerttel, a Trabant bütykölésével, az előszoba lambériázásával vagy valami más ehhez hasonló, jellegzetesen szockó szabadidős tevékenységgel foglalkozni. Az igazi, dolgos munkások egyre kevesebben lettek, a kora hajnali buszok, villamosok egyre üresebben gördültek, mert a proli nem szívesen kel fél ötkor. Kihalóban volt a melós – azaz a munkásosztály erodálódott. A világ fejlődése a magyar gyárakat néhány kivétellel elkerülte, a dolgozók továbbra is olajfoltos munkaruhában, bűzös bakancsban, kék svájcisapkában toporogtak, nem egyszer a napot lopva, az új technológiákkal nem ismerkedtek meg, kulturálisan, szellemileg lemaradtak – hiába árultak a brigádban olcsó színházjegyeket –, s míg a nyolcvanas évekre Nyugaton tiszta kezeslábas, nem egyszer fehér köpeny váltotta fel a mocskos ancúgokat, Kelet-Európában a kommunizmus összeomlása felé közelegve a gyárkapukon belül megállt az idő: rongyos, italozó, mezítlábas cigarettát pöfékelő rabszolga-had csoszogott ötven éves szerszámgépek körül, akár statiszták egy Orwell-filmben, veszteséget termelve, szép lassan – prolivá süllyedve. A proli szó lassan már nem számított annyira pejoratívnak, mint a munkás. A proli félig-meddig vállaltan volt ingyenélő, a munkás viszont, ha vállalta, ha nem, baleknek minősült. A munkásosztály nemzedékeken átívelő elprolisodását semmi nem mutatja be jobban, mint a Rozsdatemető című remekmű; akinek még nem volt szerencséje, érdemes ellátogatni érte a könyvtárba.

Fejezzétek már be Kádár János szidását! A XX. században az ő idejében volt a legélhetőbb Magyarország, volt munkája mindenkinek, könnyű volt lakást, házat szerezni, volt lehetőség nyaralni belföldön.

Most van erre lehetőség? Lehetőség van, de pénze az átlagembernek egy belföldi nyaralásra sincsen, saját lakás, ház már csak álom marad nekik!

Örülne egy fiatal, ha a Kádár-korszakban kellene családot alapítania és nem most.