Már 14 Nobel-díjunk van, ezzel előkelő helyen vagyunk, elégedettek lehetünk ezzel?

Ez miért politikai kérdés?

Ja... ezek a Nobel-díjasokból hányan lettek idehaza Nobel-díjasok, vagyis itthoni körülmények között?

Átfogalmazva a konkrét kérdést, vajon Karikó Katalin ha itthon marad, itthon dolgozik tovább, és nem szánja rá magát annak idején, hogy új életet kezdjen, akkor vajon hol tartana? Akkor is feltalálná mindazt, ami által most kiérdemelte a Nobel-díjat? És persze nem csak feltalálni kell egy "garázsban", hanem totál érvényesülni is vele, bizonyítani. Azért ez Magyarországon nem annyira könnyű, itt az érvényesülésnél többnyire nem az számít, hogy ki mennyire tehetséges, okos, hanem az, hogy milyen protekciója van, mennyire tud könyökölni, áskálódni, és ezáltal a valódi tehetségek gyakran elvesznek.

Már ne is haragudj, de nekem egyetlen Nobel-díjam sincs. Nem tudom nektek hány van, de én legfeljebb a saját teljesítményemmel lehetek elégedett, a honfitársaiméra legfeljebb büszke lehetek. Én büszke vagyok arra is, akinek egy van és arra is, akinek több.

Hogy értsd: Egy olimpiai arany vagy Nobel-díj nem reprezentálja egy ország és lakosainak a teljesítményét. Nincs mivel elégedettnek lenni, mert a díj tulajdonosának a teljesítménye nincs összefüggésben az ország és lakosainak a teljesítményével.

"A nem nevetségesen kis országokat leszámítja"

Fordítok:

"Ha nem veszem figyelembe azokat az adatokat, amik nem támasztják alá a narratívámat, akkor a fennmaradó adatokból egyértelműen látszik, hogy a narratívám helyes"

Esetleg csináljunk arról is statisztikát, hogy abból a 15 Nobel díjasból hány dolgozott Magyarországon, amikor a díjat kapta :)

Amúgy a "14" elírás, vagy esetleg Kertész Imrét *valamiért* nem tartod magyarnak?

Ha jól tudom Szentgyörgyi volt magyar. A többiek magyar származásúak. Volt, aki kijelentette, hogy ő nem magyar, ennek ellenére magyarnak számoljuk.

Karikó Katalin se a szegedi kutatásaiért kapta a díjat. Tegnap nyilatkozott valaki büszkén, hogy volt, hogy úgy rakták ki a laborból, hogy mire reggel bement, összeszedték a holmiját és kirakták az ajtóba. Ezek után kérdéses, hogy van-e erkölcsi alapunk büszkének lenni, hiszen el lett üldözve. Ezúttal nem faji alapon, mint a 30-as években távozott későbbi díjazottak.

#1-es elképzelem, hogy mit képzelsz te a liberálisokról... Karikó Katalin Nobel-díjat kapott, mi meg dühöngünk mérgünkben, mer' há' magyar siker... Kertész Imrénél szerintem beakadna a gépezet nálad, hogy akkor most dühöngünk-e, vagy örülünk, mer' há' ő meg magyardezsidó vot.

Tudod, #1-es, nem a gyűlöleted kivetítésétől leszel hazafi.

Na hát akkor nézzük büszke népünk 15 Nobel-díjasát, mindenki vonjon le olyan következtetést ebből, amilyet akar. Előljáróban annyit mondanék, hogy egyetlen egy van köztük, aki Magyarországon élte le az életét:

Lénárd Fülőp: Pozsonyban született, főként német felmenői voltak, németül beszélt, későbbi életében Németországba költözött.

Bárány Róbert: Bécsben született, magyar zsidó származású, de Magyarországon soha nem élt, Bécsben járt egyetemre, később Svédországba költözött.

Zsigmondy Richárd Adolf: Bécsben született, magyar származású, de Magyarországon soha nem élt, Bécsben járt egyetemre, később Németországba költözött.

Szent-Györgyi Albert Imre: Budapesten született, magyar származású, Budapesten járt egyetemre, később Hollandiába, majd az Egyesült Államokba költözött.

Hevesy György Károly: Budapesten született, magyar zsidó származású, Budapesten járt egyetemre, később Németországban, és egyéb Nyugat-Európai országban élt.

Békésy György: Budapesten született, magyar származású, de anyanyelve német. Először Svájcban járt egyetemre, Magyarországon doktorált, végül az Egyesült Államokba költözött.

Wigner Jenő Pál: Budapesten született, magyar zsidó származású, Először Budapesten járt egyetemre, majd Németországba, végül az Egyesült Államokba költözött.

Gábor Dénes: Budapesten született, magyar zsidó származású, Először Budapesten járt egyetemre, majd Németországba, végül az Egyesült Királyságba költözött.

Polányi János Károly: Berlinben született, magyar zsidó származású, de Magyarországon soha nem élt, később az Egyesült Királyságba majd Kanadába költözött.

Oláh András György: Budapesten született, magyar zsidó származású, Budapesten járt egyetemre, majd több ország után az Egyesült Államokba költözött.

Harsányi János Károly: Budapesten született, magyar zsidó származású, először Franciaországban, majd Budapesten járt egyetemre, végül az Egyesült Államokba költözött.

Kertész Imre: Budapesten született, magyar zsidó származású, Életét Magyarországon élte le.

Herskó Ferenc Ábrahám: Karcagon született, magyar zsidó származású, Jeruzsálemben járt egyetemre, és Izraelben is él a mai napig.

Katalin Karikó: Szolnokon született, magyar származású, Szegeden járt egyetemre, majd később az Egyesült Államokba költözött.

Krausz Ferenc: Móron született, magyar és osztrák származású, BUdapesten járt egyetemre, majd Németországba költözött.

Karikó Katalin Nobel-díjának valóban lehet örülni, és hálásnak lenni neki, hiszen tényleg nagyon sokat köszönhetünk neki.

De Magyarország nem valami nagyon támogatta őt. Ez kb. olyan, mint szétbullyingozni Hamupipőkét, aztán amikor jön a királyfi, és elveszi, meg minden, akkor azt mondani, hogy mi mindig is szerettük, és mindent érte csináltunk. Karikó bölcsen hallgatott a múltjáról, sérelmeiről, részben mert diplomatikus, részben mert nagyvonalú, részben mert gondolom, túltette magát rajta, és a jelenben él, nem a múlt sebeit nyalogatja (akkor nem is tudott volna ennyire a munkájára koncentrálni). Na de ilyenkor hol van az, aki bocsánatot kért tőle, mert tapló volt? Igaz, végső soron a sors úgy hozta, hogy neki is hálásak lehetünk, de mindegy... gondolom, ő örül most a legkevésbé Karikó sikerének, ő a legirigyebb.

Én csak hálás szívvel gratulálni tudok neki, és mellesleg teljesen mindegy, hogy milyen országban született. Általában ilyenkor nem az ország jutott előrébb, lesz gazdagabb, hanem az egész emberiség.