Mi leginkább nem szimpatikus a kormány politikájában?

Elpocsékolták a kétharmadukat. A rendszerváltás óta senkinek nem volt ilyen lehetősége. Működő, összetartó párt/csapat, parlamenti kétharmad, EU-s támogatások rekord összegben, világgazdasági konjunktúra. 2018-ra azért már a NER is volt olyan szinten, hogy azt mondjam még saját, jelentős piaci jelenlétük is volt. De ezeket semmi hasznosra nem fordították.

Megtehették volna azt, mint Andy, hogy bár ő is benne volt a sumákban vastagon, de neki volt egy szeretetgyermeke, a magyar filmipar. És tényleg tudott is mit kezdeni vele, lett belőle valami, legalábbis érezhetően megkezdődött.

De Orbánéknak úgy tűnik nincs ilyen szeretetgyermekük, csak a hatalomhoz való ragaszkodás. Az egészségügy, az oktatás, az országos közlekedés, az ipari és/vagy gazdasági kitettségünk semmiben sem javult. Jobb esetben is csak stagnált. Oké, nincsenek migránsok, meg nincsenek fegyverszállítások Ukrajnába, de ettől még nem lett olcsóbb a kenyér, hogy valamelyest proli módon fejezzem ki magam.

A kérdés nem szimpatikus. Mégpedig azért, mert világosan mutatja, a megfogalmazója nem tudja, mi az, hogy politika, mi az hogy kormány, és mi a teendője.

Számos dolog, lehet szimpatikus, hiszen egy ember érzelmi lény is. De alapvetően egy ember gondolkodó, racionális és célokat meghatározó lény. És emiatt tudja, a kormány létezésének egyedüli oka, hogy a társadalmat (sok ember tevékenységét) tervezni, szervezni, irányítani kell, és egyetlen mérce létezik ennek mérésére, a társadalom folyamatosan elégedettebb lesz-e az életével. Emiatt szimpátiának helye itt nincs, kizárólag annak van helye, hogy vizsgáljuk, mi történik a társadalommal. És a munkamegosztásban egy ember lehet kedves szimpatikus, de ha nem eredményes, nem a munkáját végzi megfelelően, akkor más munkát kell adni neki. Olyant, amiben képes teljesíteni.

És ha a kérdező ragaszkodik a kérdéséhez, akkor azt kell mondani, a felsorolt alternatívák érdektelenek mind, egyetlen dolog, ami nem szimpatikus a kormányban. Nem végzi a munkáját. Sőt, amihez hozzányúl, az romlik. Nem kicsit, nagyot. A társadalom állapota hatalmasat romlott, egy nagyon csekély rész kivételével, akik viszont a többi rovására kerültek jobb helyzetbe úgy, hogy közben semmit nem építettek, annál többet romboltak. Ehhez képest az uszítás vagy bármi más huszadrangú dolog.

És ha az emberek ezt nem értik, sőt, nem is akarják érteni, akkor megérdemlik a sorsukat. Vagyis a megszűnésüket.