Miért fizetnek a multik ugyanazért a munkáért eltérő bért Magyarországon és a hazájukban?

Képzeld el, hogy van egy vállalkozásod, ésannyi a melód, hogy szükséged lenne egy asszisztensre, aki felveszi a telefont, egyezteti az időpontokat, stb.

Na most: van két jelentkező a hirdetésedre. Mindkettő ugyanolyan f.sza, tapasztalt munkaerő. Annyi a különbség, hogy az egyik a szomszéd utcában lakik, és szívesen bejön az irodádba, a másik meg Románia Bákó megyéjében él, úgy 800km-re tőled, és mindent online, vagy telefonon kell intézni. Melyiket veszed fel? Nincs kérdés.

Na de: tegyük fel, hogy szomszéd bruttó 600-at kér, a csángó úriember meg bruttó 250-et. Lehet, hogy itt meggondolod magad, mert végső a munka így is úgy is el van végezve, csak több macerával. A kérdés az, hogy az árkülönbözet nagyobb-e, mint amit neked a macera megér. Ha igen, akkor a csángót választod, ha nem, akkor a szomszédot.

A lényeg: van a mérlegnek két serpenyője: a pro és a kontra. A távolság a kontra oldalon van, és minél nagyobb a távolság, annál nagyobb súllyal nyom (először csak az utazás és kommunikáció, majd nyelv, kultúra, időeltolódás, ahogy távolodunk). Ezt valamivel ellensúlyozni kell a pro oldalon, szóval vagy olcsóbb kell, hogy legyél, vagy ugyanannyiért sokkal jobb. Ez a szomorú igazság.

A bér csak a fellegekben jár a munkáért. Itt a földön a bért sokkal több dolog határozza meg. Közöttük a piac, az erőviszonyok, az érzelmek, a lehetőségek, az erő és még sok más.

De persze lehet leegyszerűsíteni arra a szintre, ami érthető. Viszont nem valóságos.