Remélem a Viktor nem engedi majd hogy a nyugdíjasok dolgozzanak, és elvegyék a fiatal családos emberek elől a munkát!?

hát igen, Viktor elvtárs majd leszól a nyögdijasoknak, hogy irgumburgum el ne vagyétak a csládosoktól a munkát, mert akkor jaj lesz néktök

az a nyugdijas aki meg merészel dolgozni el kell vinni recskre

mert amit csinál az maga az imeprialista szabotázs

az ilyen nyugdijas pedig osztályidigen

át kell nevelni

kicsi a nyugdij?

hm persze felemeli majd Viktor, hiszen mindent csak nagyon akarni kell

majd rajzolnak nekik pénz

az infláció meg elszáll, de kit érdekel, egyszer élünk

csak úgy kurucosan

addig is igyunk!

Én nem vagyok nyugdíjas, de ellenszenves számomra a reményed.

A nyugdíjasnak ugyanolyan joga van keresni a boldogulás lehetőségét a Világban, mint bárki másnak, - korosztályra való tekintet nélkül.

A nyugdíjas nem azért vállal munkát - ÁLTALÁBAN (!) , - mert nem tud mit kezdeni a fölös energiájával, hanem azért, hogy értékesnek tudja magát a társadalom számára, azért, mert embert megalázó nyugdíjjal szúrta ki a szemét az állam, - miközben kánaánnal etette, - azért, mert segíteni szeretne a gyerekeinek a gondjain, az unokáinak, ükunokáinak sorsán szeretne könnyíteni.

Ha szerencséd lesz, Te is megéred a nyugdíjat, - bár nem nagyon lehet számítani a jelenlegi tendencia mellett erre, ugyanis, mire Te lehetnél nyugdíjas, addigra 450 év lesz a nyugdíjkorhatár, (szerencsésebb teknősök próbálkozhatnak esetleg)...

De ha véletlenül megéred a nyugdíjat, akkor is így fogsz gondolkodni, akkor is ezt fogod a legfontosabb problémádnak tartani, - és ugyanilyen tartalommal?

Te sem, a leszármazottjaid sem, én sem, és a nyugdíjat megért ember SEM kéredzkedett a Világra, - tartsd tiszteletben légy szíves azt a közös jogunkat, hogy ott, úgy keressünk mindannyian boldogulást, ahogy a sors megengedi!

Én mondjuk a nyugdíjas tanárokat zavarnám ki minden iskolából!! Ők tényleg elveszik a fiataloktól a lehetőséget, ezért van annyi pályakezdő munkanélküli tanár!

Az meg nem lehet kifogás, hogy tapasztaltabbak, hiszen változott a világ, ő már úgysem tud haladni a korral, de a fiatalok igen.

"Remélem a Viktor nem engedi majd hogy a nyugdíjasok dolgozzanak, és elvegyék a fiatal családos emberek elől a munkát!?"

A közszférában létszámleépítés lesz, és ezt közismerten úgy fogják megoldani, hogy többek között elküldik a még mindig dolgozó nyugdíjas korúakat.

A válasz írója 65%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:18

Pályakezdő tanár szemszögéből "igazad van", de fordítsuk meg a kérdést:

Nem lehet az, hogy túl sok a pályakezdő tanár?

-Ugye, hogy így más "a gyerek fekvése"!

Attól függ, honnan vizsgáljuk a kérdést.

Én meg azt remélem, fiatal családosként, hogy végre az időseket is emberszámba veszik majd.

Aki tud és akar dolgozni, az talál munkát. A többieknek meg bazira mindegy, dolgoznak-e a nyugdíjasok.

09:18 - Na, akkor most figyelj csak egy kicsit. Anyukám igaz, hogy még nem nyugdíjas (51 éves), DE. A sulija elvégeztette vele a fejlesztő pedagógiát tanfolyamon, kiváló minősítéssel végezte el, és bár egyetlen órát se adhatott le még bemutatót se, kijelentette a suli igazgatósága egyből, hogy alkalmatlan, be se mutathatta, csak azért, mert be kellett ültetni egy kis protekciós ki tudja kicsodának a kijét, anyu papírjaival igazolták (vagyis csaltak), így került státuszba a szegény kis pályakezdő fiatal, évekig nem csinált semmit gyakorlatilag, de megvolt a státusz, csak mert be kellett ültetni, mert valami fejes rokona. Közben anyunak voltak az osztályaiban diákjai, akik valóban fejlesztésre szorultak, anyu meg is mondta, be is bizonyította, kivizsgálták, igaza volt minden egyes esetben. Tavaly fél státuszban megkapta a fejlesztést, idéntől teljes állásban csak fejleszt. Rájöttek, hogy tényleg tud, és a kis protekciós nem bírja az iramot, és a gyerekek érdeke, hogy szakértő kezekhez kerüljenek. Emellett anyunak magának kellett tataroznia a fejlesztő termét, és saját pénzéből veszi a fejlesztő eszközöket, mert erre aztán nem kap támogatást sehonnan, míg a kis protekciós kolleginát mindennel támogatják.

Nem való mindenki pedagógusnak, sokan csak azért végzik el manapság, hogy legyen papírjuk, és nem azért nem dolgoznak benne, mert nem találnak munkát, hanem azért, mert eszük ágában sincs pedagógusként dolgozni (miért is tennék, ha a fizetés is a béka feneke alatt van a szakmában...).

Nagy szükség lenne a tényleg jó tanárokra, de ez nem feltétlenül a kipaterolással kezdődik, hanem a pedagógusnak készülők alaposabb szűrésével, aki nem való oda, azt vágják ki és kész.

Elmondok egy történetet egy "nyugdíjasról".

Emberünk, 1979-ben állt először munkába, mezőgazdász érettségivel, mint gyakornok. Szépen lépegetett felfelé a szamárlétrán, elvégezte közben munka mellett az egyetemet, szakmérnök lett, családot alapított, házat épített, szóval minden ment a maga rendjén. Közben felső vezetőként, ugyanúgy taposta a tehénsz@rt gumicsizmában, pufajkában, mint a részeges beosztottja. Ám vállalta, mert imádta a szakmáját.

És eljő az Úr 1989. esztendeje, a rendszerváltás. A mezőgazdaság romokban, váltani kell. Miután ért a tanult szakmájához, kistermelő lesz. Agrárolló nyílik, becsődöl.

Nem adja fel, dolgozik, bevállal mindent, üzletkötő, kereskedő, diszpécser, éjjeli őr, meg minden.

2006-ra, a téli motorozástól(nem hobby, munkahelyi!) komoly gerincbetegsége (SPA) annyira kiüti, hogy rokkantnyugdíjat kap. Majd' 60 ezer forintot havonta.

Ekkorra gyerekei egyetemisták, felesége köztisztviselő (önkormányzati szinten), így a négyük jövedelme 160 ezer forint havonta.(ha jól számolom 40e/fő)

Emberünk hamar átlátja, hogy ez kevés, valamit tenni kell.

Őstermelőit vált, és húskészítmények előállításával kezd foglalkozni télen, és hogy a nyár se menjen ki tétlenül, szezonjellegű, Üvegtigrist üzemeltet egy horgásztónál.

50 évesen békésen éli hétköznapjait, egzisztenciája kezd rendeződni.

Valóban nem kellene engedni dolgozni, vagy el kellen venni legalább a 60 ezer felét. Az, hogy 10e fölött van a havi gyógyszerköltsége, az, hogy végülis magának kaparta ki a gesztenyét, az, hogy leendő unokái ugyanolyan vastagon szeretik a kenyéren a vajat mint a másé szóra sem érdemes.

Elvette a munkát az igyekvő fiatalok elől, pfuj.

Hozzátartozik a történethez, hogy hiteles, mert jól ismerem a benne szerplő embert. Én magam vagyok.