A rendszerváltás előtt munkahelyeken elvárás volt a normális külső?

"a "normális külső" definíciója bővült egy kicsit."

Szerintem ma normális külső alatt dekoratív, ápolt, csinos, fiatal, vonzó, szexis munkaerőt értenek és esélye sincs egy idősebb, előnytelen külsejű nőnek akármilyen rendezett, tiszta is a ruházata.

Régen azért ha valaki nem titkárnőnek vagy modellnek, recepciósnak jelentkezett, akkor nem érte akkora diszkrimináció, mint manapság.

"a "normális külső" definíciója bővült egy kicsit."

Finom megfogalmazása annak, hogy manapság illetve a kapitalizmussal jelentősen nőttek és sokkal hangsúlyosabbá váltak a külsőségbeli elvárások és egyre értéktelenebbé vált maga az ember, a szabadidő és a család szentsége.

" a ruházat is sokkal visszafogottabb volt."

Ennek elég egyszerű oka volt, ha akartál volna, akkor sem találtál volna kirívó ruhadarabokat az üzletekben, még az is beszédtéma volt, ha valaki a nagy átlagtól eltérő (pl színes, jobb szabású) holmit talált.

Sok munkahelyen pedig a munkaruha is előírás volt, nem lehetett az akármilyen.

Munkaruha, svájci sapka, máshol a munkaköpeny kötelező viselet volt, sőt még az iskolákba is iskolaköpenyt viseltünk, ki is mondták, hogy annak az egyik célja, hogy elfedje a tanulók öltözködése közötti különbséget.

A normális külső olyan szinten lett volna elvárás,. hogy azt fentről próbálták is irányítani.

Nekem is volt sok részem rendőrségi igazoltatásokban, csak azért, mert hosszú volt a hajam.

Sokszor röhögtek is az ismerősök, haverok, hogy mennyire arcra megy az igazoltatás. Problémám nem volt belőle, de a második, harmadik kérdés mindig az volt, "hol dolgozik"

A tetoválás nem volt menő, nem is tudtak akkor igazán szép tetoválásokat csinálni, akiken volt is, azt vagy a katonaságnál, de inkább a börtönben szerezték, és egy bizonyos idő után sokan szégyellték is, ismerek több olyan embert, aki fizetett is érte, csak szedjék ki a "Szeretlek Erzsi" stílusú bölcseleteket.

Egyébként csak a külső miatt érhették attrocitások is az embereket, rock koncerteken sokszor voltak karhatalmi "rendcsinálások", olykor előre megtervezetten, ok nélkül is.

Mást jelent normálisan kinézni most, és mást jelentett az régebben, akár évszázadokra visszamenőlegesen.

Az a nem mindegy, hogy csak a kinézetnek milyen következményei vannak.

A '70-es, '80-as években sem volt mindenki jólfésült, a 70-es években már a hosszú haj miatt rásüthették bárkire, hogy rendszer ellenes a viselkedése, a '80-as évekre ez enyhült, szinte divatba is jött a hosszú haj, de nagyon nem szerették a pártbizottságokon, ha sok hosszú hajú gyűlt össze valahol.

A '80-as évek közepén már elérhetőek volt a világmárkák cuccai (Adidas, Nike, Diadora, stb) kb onnantól színesedett gyorsan az öltözködés.

Nem mellesleg, teljesen más volt az akkori élet ritmusa.

Kötelező volt munkába, iskolába járni, kevés volt az autó, így hétköznap szinte üresek voltak az utcák

#11##

"fiatalként önerőből lehetetlen saját egzisztenciát teremteni itt." - ha a pártvezetés, akárcsak helyi szinten is azt támogatta, és nem akadályozta meg.

Milyen egzisztenciára gondolsz?

Én megéltem annak a korszaknak a fénykorát, ami mindössze egy szűk évtized volt nem több, és jó emlékeket őrzök azokból az évekből, de az egyszerűen nem igaz, hogy akkoriban milyen jó volt, bezzeg most milyen rossz minden.

Voltak jó dolgok, pl az akkori idősebbek azt évezték, hogy az elmúlt évtizedek után, 1968-tól valóban lazult a rendszer szintű szigor, elkezdődött egy lazább, de akkor sem könnyű élet, ami néhány évig tartott csak, a '80-as évek elejétől már érezhetően lett rosszabb a "közhangulat", majd abban kezdtünk reménykedni, hogy jön a rendszerváltás, és minden szép, és jó lesz.

A legrosszabb évtized sok szempontból a XX. század utolsó évtizede volt, ami már a rendszerváltás utáni nagy csalódások évtizede, de nem arról beszélünk.

Egy fiatal, a 70-es, '80-as években sem tudott egzisztenciát építeni, arra önerőből esélye sem volt.

Évek alatt, sok plusz munkával, a család segítségével, állami támogatással, és banki kölcsönnel, már házas emberként jutott el oda, hogy házat tudott venni, esetleg építeni.

Iszonyatos lakáshiány volt, százezrek laktak munkásszállókon.

Az akkori lakástámogatásoknak is a gyerekvállalás volt az alapja, az állam a háromgyerekes családmodellt támogatta, lényegében hitelt adott a gyerekekre a fiatal házaspároknak, de a ház, lakás drága volt, az is hiánycikk volt, meg pénze sem volt az embereknek a mostani hiedelmekkel ellentétben.

A mi házunk is úgy épült fel, hogy abba bele ment több évnyi háztáji gazdálkodás megtakarítása, a három gyerek után járó állami támogatás, plusz jelentős banki kölcsön.

A házakat kalákában építették országszerte... akkor ez volt a normális, ma már tilos.

A banki kölcsönről meg annyit, hogy annak a kamatát a rendszerváltás előtt egyoldalúan megemelte az állam, ami sok családnak lett probléma.

Vagy kifizették a hitel felét egy összegben, és a többit elengedték, vagy a hitel sokszorosát kellett visszafizetni. Ez azokkal volt kicseszés, akiknek még 10-15, vagy 20 év volt a törlesztési idő, akiknek csak néhány év, valahogy kifizették a hátra lévő összeg felét, ők akár jól is járhattak.

Azon is csak röhögni lehet, amikor azt hangoztatják, hogy akkoriban milyen jó volt sz életszínvonal.

Sokkal rosszabb volt, de mi azt nem úgy éltük meg.

Nem úgy éltük meg, mert hozzá voltunk szokva, hogy a fürdőszoba, de akár a vezetékes víz, gáz nem alap minden házban, telefonálni a postáról lehet, természetes volt, ha egy bevásárláskor néhány keresett áru nem volt, déli gyümölcsöket pl nem is kerestünk, az nem volt része az általános árukészletnek, jó, ha évente egy-két alkalommal lehetett kapni.

Mindezt nem azért írom, mert úgy éltük meg, hogy nekünk milyen rossz ez így... mi ahhoz voltunk szokva, de azért megnézném sok mostani fiatal mit szólna az akkori világ kényelméhez.

Az is természetes, hogy az idősek meg nosztalgiáznak, a szépre emlékeznek, a rosszra inkább nem, mert valóban vannak szép emlékek is onnan, de hogy összességében akkor volt az alacsonyabb az életszínvonal, az biztos.

Most, ha más megoldást nem lát valaki, el tud menni külföldre, sőt, ha valaki nyaralni szeretne külföldön, és tesz is érte, meg tudja tenni.

Akkoriban nem engedtek ki, 3 évente lehetett kérvényezni egy nyugati utat, de a nagy többségnek pénze sem volt rá, középosztálytól felfelé, akiknek igen, azoknak is csalni kellett, ha nem, csak egy fagyit akartak venni a hivatalosan engedélyezett valutából.

#18#

Értem a jelenben lévő problémádat, és meg is értem.

Azt nem értem, hogy ebből hogyan vezetted le magadnak, hogy bezzeg a Kádár rendszerben milyen jó világ volt, csak most sz.r minden.

Valószínűleg az albérletet sem tudtad volna kifizetni, autód meg nem is lett volna egyedülálló fiatalként, élhettél otthon a szüleiddel, vagy munkásszállón.

Teljesen átlagos életforma volt akkoriban, hogy három generáció élt együtt egy lakásban.

Akkor is volt korrupció, a rendszerváltás után is, és most is korrupt a rendszer, a különbség csak a lehetőségekben lett más.

Erre egyetlen párt, egyetlen kormány nem lehet büszke, nem is hiszek egyiknek sem, egyik kutya, másik eb.

Most legalább szabadon elmehet, akinek nem tetszik itt, akkoriban még ez a lehetőség sem volt.

Azt nem mondanám, hogy a Kádár rendszerben semmi jó nem volt, mert az nem igaz, de az általad felvázolt problémák ott sokkal súlyosabbak voltak, állandó lakáshiány volt, nem véletlenül éltek százezrek munkásszállón, laktak a szülőkkel, nagyszülőkkel együtt.