A kommunizmusban tényleg tilos volt nyugatbarát megnyilvánulásokat tennie a lakosságnak?

Azt hiszem, sok itt a probléma. az a cenzúra magyar volt, nem orosz. És sok minden átment. Egyébként például a brezsnyevi oroszon is.

Ja és nem majmoltak. Volt nekik önálló gondolatuk. Ki is mondták. Tudták hogyan kell. De ez mind semmi, a közönség megértette. Igen, tévedsz. Aki képes gondolkodni, az nem szorul a koppintásra. A magyar beat világszínvonalú volt. Ez a mairól nem mondható el.

Az aczéli (Aczél György) kultúrpolitika alapelve a 3 T betű volt: tiltani, tűrni, támogatni. Ennek alapján osztották be a felmerült kulturális termékeket.

A rockzene és általában a nyugati könnyűzenei kultúra tipikusan a tűrt kategóriában volt. A keményebb részeit akadályozták, a light-osabb részeit akár támogatták is, mert felismerték, hogy jó szelepként működik a fiatalok szubkultúrájában. Pl. a Nagy Feró által vezetett Beatrice együttesnek 1987-ig nem jelenhetett meg lemeze. De koncerteket ők is adhattak. Az Omega elé viszont nem gördítettek akadályokat. A népi kultúra és nemzeti érzések felé elmozduló Illés együttes a tűrt kategóriában volt, néha akadályozták őket is. Viszont 1983-ban mégiscsak megcsinálhatta az "István a király" c. rockoperát a Szörényi Levente-Bródy János kettős, akik az Illés együttes tagjai voltak. És utána ezt rengeteg helyen bemutatták, sőt a belőle készült filmet (koncertfelvételt) iskolások számára is vetítették. Pedig ez valóban a nemzettudat ébresztgetését jelentette.

A szövegekre persze kényesek voltak, különösen a '60-as, '70-es években. Rendszerkritikus szövegek nem jelenhettek meg. Koncz Zsuzsának is a "Ha én rózsa volnék" c. dalából, melynek szövegét alább linkelem, a negyedik versszakot sokáig nem engedték énekelni emiatt: "És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna." Ez egyértelmű célzás volt az '56-os forradalom leverésére, a szovjet tankokra, tehát ez pl. már túl volt a tűréshatáron.

Itt a dal teljes szövege:

[link]

Édesapa, nem az volt akkoriban a kérdés, hogy bejöhet-e az amerikai zene Magyarországra, hanem hogy bemehet-e a félezer 286-os Ikarus az USA-ba.

Abban a kommunizmusban - ami legfeljebb épülő félszocializmus ha volt - a nemzetközileg is ismert magyar vállalatok tucatjainak külföldi leányvállalatai meg közös fejlesztéseik voltak nyugati partnerekkel. Volt, hogy Új-Zélandon magyar vonatok, Svédországban magyar buszok jártak, és nem fordítva. Gyógyszerek, műszerek, konzervek... A hazai tévében pedig valós kulturális műsorok folytak, nem a nyugati kereskedelmi partnereink mocskolása, akik amúgy ki-be jártak a Halászbástyára meg a Balatonra. Magyarországot Nyugaton és Keleten is egy elismert, tehetséges, művelt országnak tartották.

Persze 33 év üres kommunistázás, közönséges hazudozás, rombolás és semmittevés után felnőtt egy nemzedék, aminek nemhogy nem fáj, de fogalma sincs róla, honnan jött, és mekkorát süllyedt ez az ország.

Hatvanszor jobb viszonyban volt a Magyar Népköztársaság akár a Nyugattal is, mint amiben ma ez a nulla ország van.

Egyszer talán meg kéne kérdezni a kétezer Pozsonyi úti nagyon okos értelmiségi meg a kétmillió fasisztán kívül más embereket is, hogy is volt, és miről is szólt a szocializmus valójában.