Tényleg Magyarország az egyik legrosszabb ország a világon?

Egy: Az emberek. Nem tudok úgy semmilyen ügyet intézni, hogy valaki belém ne kössön valamivel. Mindegy, hogy a taxis, az ápolónő, a fogorvos, a benzinkutas, a jegyellenőr. Mindenkinek van egy rossz szava és lehetőleg izomból leolt. Az a baj, hogy annak ellenére, hogy lassan már elvárhatnám, mégis meglepődök ezen az elemi frusztráltságon.

Ha kedveskedni próbálnak, akkor is kényszeredetten jön ki belőlük. Látszik, hogy nincsenek hozzászokva. Esküszöm, a középkorban viselkedtek hasonlóan az emberek, de az jobban állt nekik.

Kettő: A fizetések. Nyugat-Európában sem lehet megélni normális fizetésből, de ami itt van az egyszerűen kriminális: ha egyáltalán kapsz munkát! A magyar rendszerváltáson meggazdagodott vállalkozó meg a sz"rt is kihajtaná belőled.

Három: A nők. Akkor, amikor omladozik a gazdaság és nehéz a megélhetés, akkor érzik úgy a nők, hogy neked milliomosnak kell lenned, hogy ne nézzenek teljesen nyomoréknak. És ezt a lehető leggusztustalanabb módon a tudtodra adják. Sehol a világon nem éreztem azt az embertelenséget, mint itt. Oké, van barátod: attól még nem kell úgy kezelni, mint egy leprást.

Négy: A morális csőd és a rendszerváltás. A rendszerváltáskor sikerült az akkori élelmes bünözőknek lenyúlni mindent és megszilárdítani magát, mint mindenkori elit. Nem elég, hogy az elit a maga javára újraírja a szabályokat (pl. sz"rrá adóztatják a középosztályt), még korrupt bünöző csalókból is áll.

Öt: A nyelv. Anyanyelvűként is furcsának érzem a nyelvtant és a szókincset. Ez egy logikátlan és nyakatekert nyelv. Főleg akkor érzem, amikor magyarok udvariaskodni próbálnak egymással. Annyira alkalmatlan a nyelv erre, hogy még egy lapáttal rátesz a magyarok viselkedésbeli tehetségtelenségére.

Hat: A magyar bálványok. Nem sok országban ilyen alacsony a közkultúra, mint itt. Két nagy példakép van itt, a rendőr és a bünöző. A legjobb, ha egyben vagy mind a kettő.