Léteznek még Magyarországon gondolkodó kisebbségek vagy ez már kihalásban lévő műfaj?

A magyar politikai szcénát leginkább ezekre a kategóriákra tudnám osztani:

Munkások politizálása: Ők az a réteg, akik "orbán és lölöfújoznak" mindenre IS, aminek valójában az égvilágon semmi köze nincs a kormányhoz. Ők kommentelnek többnyire a Facebook posztok alá és őket tudják az ízléstelen politikusok (mint Jakab vagy Hadházy) a legjobban hergelni.

"Libsik": Többnyire 35 alatti korosztály, életkornak megfelelő magatartást tanúsítanak, mindenre fejest ugranak, amit az ellenzéki médiumok, Gulyás Mártonnal az élén kihirdetnek, gyakran megkérdőjelezés, kritikus gondolkodás nélkül. A médiájuk (telex,444) feladata épp az, hogy kivágjon és kiemeljen megbotránkoztatónak tűnő mondatokat a kontextusból (ez nemcsak a kormánysajtó jellegzetessége) hogy lejárassa és karaktergyilkolja az ellenfeleit, amihez az aluliskolázott réteg nyomban asszisztál is a classless viselkedésükkel (érzelmi és indulati alapon történő gyűlölködés). Így nem jutnak hozzá valódi információkhoz, és nem tudják árnyaltabban látni a politikusokat (sem az ellenzéket, sem a kormányt).

"Bolsevikok": Ők a Csáki Judit féle pszichopataképződmények, akiket a káosz és a botrány éltet. A legundorítóbbak az összes közül. Azt hiszik, hogy ők sz*rták a spanyolviaszt, és valamiféle morális piedesztálon majd ledegradálnak mindenkit, aki nem ért velük egyet. Elég lecsekkolni a színházrendező asszony legutóbbi bejegyzését és társainak a kommentjeit, hogy hogyan beszél egy családanyáról, és milyen könnyen leszbikusnak titulálja.

"Fideszcsicskák": tipikus megafonos s*ggnyalók, akiknek a viselkedésük semmivel sem különb a "liberálisokétől", csak épp a f*sz másik végét sz*pják. Rákay és társaik, akiket szerintem titokban még maga Orbán is megvet. Csak sajnos vagy nem sajnos, ők töltik be a hasznos idióták szerepét (pont úgy, mint az ellenzéknél a Momentumos, DK-s kétes arcok).

És végül vannak a sehova nem tartozók, akiket két alkategóriába lehetne sorolni:

- centristák, akik se nem jobbra se nem balra, de egy kicsit mégis mindkét irányba kitekintők: képviselőik Schiffer, Ungár, Fodor, a követőtáboruk többnyire intelligens értelmiségiekből áll, nem nagyon folynak bele az ésszerűtlen, indulatvezérelt politizálásba.

- és a szimplán féreg, takonygerincű emberek: ők sem tartoznak sehová, ellenben mindent és mindenkit gyűlölnek, megvetnek, a politizálásba szublimál minden egyes frusztrációjuk, magánéleti problémájuk. Megengedhetetlen módon beszélnek más emberekről, minősítenek mindenkit, párttól függetlenül.

Létezik még olyan gondolkodó kisebbség, ami egyik kategóriába sem tartozik? Akik nem kezdenek el konteókat gyártani Varga Judit lemondásáról, és felfogják, hogy pl. most esett túl egy váláson, változásra van szüksége, visszamenne a korábbi munkahelyére, ahol nem állna meg a munkával, hanem továbbra is magyar érdekeket védené? Akik kulturáltan fejezik ki a nemtetszésüket, és kritikusan, érzelemmentesen szemlélik mind a kormányt, mind az ellenzéket? Akikben még szorult annyi morál, hogy nem fognak belepofázni olyasmibe, amiről fingjuk sincs. A csendes megfigyelőkből van kevés, akik saját maguk is le tudják vonni a konklúziót, nem szükséges ehhez képviselni senkit és semmit?