Mit gondoltok a tanárok helyzetéről?
Támogatom a tanárokat, de csak a normálisabb réteget. Miért is tettem fel a kérdést?
2017-ben érettségiztem, és örültem, hogy többet nem kell iskolába járnom, mert sok tanárnak alkalmatlan tanító volt, akik a feszültségeit rajtunk vezette le, félvállról vette a tanítást, lebeszéltek az egyetemről, szidtak minket, a fiatalokról lekezelően beszéltek, hogy nem tanulniuk, hanem dolgozniuk kéne a földeken, és egyebek, miközben mi egy normális osztály voltunk, akik tiszteletben tartották a tanárokat, és tanórákat. A testvéreim másik iskolába járnak és jártak, és náluk is ez a helyzet áll fenn a kezdetek óta.
2019-ben felfedeztem a tanulás szépségét magamtól, és sikerült pozitívan csalódnom az egyetemi oktatásban, de akik nem fedezik fel a tanulás szépségét, azokkal mi van? Leélnek egy életet, sokszor olyan dolgot csinálnak, amit nem szeretnének, mert valószínűleg otthon is rossz nevelést kaptak, amire az alkalmatlan tanárok is rátettek. Az öcsém sem szeret tanulni, mellette agresszív az iskolában, mert az osztályfőnöke képtelen tenni egy osztálytársuk ellen, aki állandóan verekszik, és buzdítja a gyerekeket az "önvédelemre", mellette lehordja mindennek szegényeket. A többi tanárról ne is beszéljünk. Ezeknek kéne magasabb fizetést adni? Ezeket kéne megbecsülni? Akik ártatlan gyerekeken vezetik le a feszültségeiket, mert az egyiket elhagyta a barátnője, és a lányokat lehordja mindennek és kioktatja, hogy a nőknek mi a dolga, stb?
Pontozási vagy egyéb rendszerrel kéne a tanárokat ösztönözni a jobb teljesítményre, ami alapján növekedne vagy csökkenne a fizetésük. Sajnos erről nem beszélnek, csak a két szélsőségről, hogy egy tanár sem érdemli meg, vagy mindegyik tanár megérdemli. Szerintem nem a fizetés növelésével oldódna meg az alkalmatlan tanárok helyzete.
- Mit gondoltok erről?
- Lehetne ilyen rendszert bevezetni, amivel a tanárokat ösztönöznék a jobb teljesítményre, és nem szivatnák őket?
- Milyen tapasztalatotok van a tanárokkal, oktatással kapcsolatban?
válasza:Magyarországot elnézve az oktatásba kéne nagy pénzeket fektetni. Túlsok mindenben nem tudd kitűnni mérete, nyersanyagforrásai, stb miatt.
Ezt elősegíthetné például a Finn rendszer ahol például nem kell azon stresszelniük a szülőknek, hogy megvegyék a szükséges iskolaszereket mert az iskola biztosítja a diákoknak. De a tanároknak sem kell amiatt stresszelniük, hogy például az iskolákban már WC papírra sincs pénz mert kapnak. De azon sem kell stresszelniük, hogy ha valamivel gond van akkor szólhatnak-e mert ha szólnak akkor ott nem megtorlás vagy jobb esetben ignorálás a következménye.
Lehet példát kéne venni az olyan országok oktatási rendszeréről ahol jól megy az oktatás és nincsenek agyon stresszelve a diákok.
A szakképzésben (legújabban az iskolákat már technikumoknak nevezik) már több mint 3 éve működik a pontozásos rendszer. Amikor bevezették adtak az ott tanítóknak (oktatók) 30% bértömeget. Csakhogy: ebből a kezdő fiatal oktatók fizetését húzták fel elsősorban (nagyon helyesen) és a többiekére alig maradt. A maradékot is lefejték az ún. mesterpedagógusok. Mivel nekik már eleve magas volt a fizetésük, tehát %-osan is több jutott nekik (hogy mit keresnek ezek a kollégák a szakképzésben az egy másik jó kérdés).
Szó mi szó: a 30% úgy elpárolgott, hogy a nyugdíjhoz közel állók ebből semmit sem láttak.
Ebben az évben újra minősítették az oktatókat. A pontozásos rendszert is továbbfejlesztették: most már a diákok és a szülők is pontoztak. Az elosztási elv (15% bértömeg) ismét a fiatalok fizetésének felzárkóztatása lett, vagyis a tapasztalt jó kollégák ismét semmit sem kapnak. Pedig a zászlóra az van (továbbra is) tűzve, hogy vonzóvá kell tenni a pályát és be kell vonzani az iparban dolgozókat, hogy inkább az oktatást erősítsék.
Na ehhez pénz és pénz és pénz kellene, mert most egy mérnök az ipari területen 2x-3x annyit keres, mint mi az oktatásban, és az oktatás tárgyi feltételeiről még nem is beszéltünk.
Mivel a kérdés a tanárokra vonatkozott így a tanulók "fizetéssel (nem ösztöndíjjal!) való elrontásáról", demotiválásáról itt nem értekeznék. Csupán annyit, hogy a teljesítménykényszer nélüli havi 90 ezer Ft-os juttatás kontraproduktív, hiszen nem is kell tanulni érte, mert mindenkinek egyformán jár.
válasza:Ezzel a pontozásos rendszerrel azért sok probléma van, rögtön kettőt is meg tudnék említeni. Az egyik, hogy ha külsőleg értékelnek egy tanárt, azt mégis hogy? Milyen az osztályátlag? Ha ezen múlik, mindenkinek beírom az 5-öst és kész. Versenyeket nyernek-e a diákok? Vagy mi alapján? Hogyan hasonlítunk össze egy gyengébb általános iskolában tanító tanárt és egy elitgimiben tanító tanárt? Én mindkét típusú iskolában tanítok (óraadóként) és nem hiszem, hogy az általános iskolában hülyébb lennék, egyszerűen csúnyán fogalmazva más az ottani humán erőforrás.
A másik pedig, hogy értékeljenek a diákok és a szülők (ez az egyetemeken valamelyest működik, bár szerintem telibe szarják az értékeléseket), viszont simán tudok úgy viselkedni, hogy minden diák imádjon, más kérdés, hogy nem feltétlenül lesz ez hatékony. Illetve hogy hasonlítasz össze egy földrajztanárt, aki hetente 2-szer vagy 1-szer találkozik a gyerekekkel (miután szétbarmolták a természettudományokat, de ez most más kérdés) egy matektanárral vagy angoltanárral, aki minden nap? Teljesen más a viszony így közöttük, nem tudnak elmélyülni a kapcsolatok. A 37 fős osztályomban majdnem 1 évbe telt, mire megtanultam a neveket egyáltalán úgy, hogy heti 2-szer, majd 10.-ben heti egyszer találkoztunk. Persze ez most csak egy példa, de remélem, érthető a probléma.
Az tény, hogy sok olyan tanár van, akinek nem kéne tanítania, bár én egyetemen több ilyet ismertem meg.
Kedves 4-es hozzászóló!
Az iskola és munkahely nem összekeverendő. Az egyikbe gyerekek járnak, a másikba átlagosan felnőttként kerül az ember. Amit gyerekkorban tapasztal, tanul és érzékel a gyerek a szüleitől, környezettől és a világból, hatással lesz a felnőttkorára.
Hatodik osztályig volt egy osztálytársam, akinek 13 testvére van. Megbukott, és amelyik osztályba került, azt más biológiatanár tanította. Az a tanár inspirálta és támogatta Őket, és orvosi pályára lépett. A testvéreinek nem sikerült kiszakadni abból az élethelyzetből, és a nőt - aki a barátnőm - is kitaszították, mert elhagyta a családját.
Egy példát mondanék:
A példánkban egy kisfiú lesz, aki bántalmazó környezetben él, amiben az apa bántja az anyát és gyerekeket.
a) Ha az iskolában is rosszul bánnak vele, szinte biztos, hogy hasonló lesz, mint az apa.
b) Ha az iskolában kap némi támogatást, biztatást, megerősítést, és látná, hogy érdemes tanulni, a különféle szakmák mennyire érdekesek, akkor lenne lehetősége kitörni.
Az "a" példában lehetnek érdeklődési körei a gyereknek, később felnőttnek, de valószínű, hogy nem olyan, amiből kapna értékes információkat, vagy találkozna olyan emberekkel, akik miatt változtatna a káros viselkedésén. Ha megtörténik és változtat, az hatalmas véletlen. A "b" példában a gyerek kialakíthat olyan érdeklődési köröket, ami mondjuk az egyik kedvenc tantárgyához kapcsolódik, és ezáltal találkozhat olyan emberekkel, tartalmakkal és információkkal, amik inspirálhatják a változtatásra.
A barátom példáját írtam le, aki kedves, normális és tanult ember. Amikor tudott, a könyvtárba járt iskola után. A testvére másik iskolába lett beíratva egy költözés miatt, és sajnos azaz iskola nem túl magas színvonalú. Egy agresszív és félelmet keltő ember lett. Ő amikor tudott, eljárt a barátaival alkoholizálni, dohányozni, stb.
(Fontos megemlítenem, hogy a valóság nem ilyen egyszerűen működik. Lehet valakit a barátai vagy párja visz rossz útra, de ha van miből építkezni, hamarabb ismeri fel és tanul a hibáiból. Stb.)
A munkahelyen felnőttként az ember már nem nevelődik, csak alkalmazkodik és tanul, és ha nem tetszik neki a hely, akkor vált. Ha nem vált, mert mondjuk nincs lehetősége, akkor frusztrált és stresszes lesz, de ha jó példákat kapott, akkor normálisan, másban és magában nem kárt okozva letudja vezetni a stresszt, és megtervezni az életét, hogy mennyi pénzt lenne érdemes megspórolni, hova lenne érdemes költözni, hogy jobb helyen dolgozhasson, idővel tanulhasson, ha szükséges.
válasza: válasza: válasza:"egy tanárnak egy orvosnál is több pontot kel össze szednie hogy, egyáltalán a képzést elkezdje"
és ott mennyien és milyen pontokkal jelentkeznek egyetemre? Miért is jelentkeznek ott sokan magas pontszámokkal egyetemre?
Ha ott is alig jelentkezne egyetemre pár ember akkor ott is levinnék a ponthatárokat, hogy össze szedjenek elég embert a képzés elindításához. A ponthatárhoz semmi köze nincs annak, hogy milyen a képzés.
"csak magolás legyen mert abba nincs munka."
Tudod a Finn rendszernél az elvárások is mások. Ezek is lehetővé teszik, hogy ne csak magolás legyen.
A rendszert (tudod ami miatt tüntetnek) is meg kell változtatni. Ez is megköti a tanárok kezét.
Ahogyan az is mint előttem írták, hogy 1 embernek alkalmazkodni és fegyelmezni egyszerre 30 különböző szintű és problémájú diákhoz konkrétan lehetetlen.
Ezenfelül pedig még van egy rakás olyan tényezője az egésznek amit te sem és mások sem vesztek figyelembe mert sosem voltatok tanárok és még érdeklődni sem érdeklődtettek, hogy milyen nehézségek vannak.
De azért majd ti megmondjátok a tutit. Pont ebből van most is a probléma, hogy az oktatásba olyanok szóltak bele akik diákot már vagy 100 éve nem láttak és soha nem tanítottak ....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!