Hogy lehet hogy egy keresztèny orszàgban ennyire kevès embernek fontos a vallàs?

Európa virágzó kereszténysége, vallásossága a középkor végén kezdett hanyatlani és az újkorban fokozatos lépésekben szorult vissza a vallás olyannyira, hogy a 2. vh. után egyáltalán egyik európai ország sem nevezhető kereszténynek. Sőt, a 2. vatikáni zsinattal (1960-as évek) a Katolikus Egyház is talán véglegesen letért az eredeti útról.

A politikában neveznek bizonyos országokat, pártokat kereszténynek, de attól még nem azok.

Persze kritériumtól is függ, de őszintén, a keresztény ország egy keresztényi vezetést és keresztény többséget jelent, aminek egyenes következménye a teokrácia. Vallásos ország és nép esetén feltételezett mondjuk a királyság szakralitása, isteni irányítása, ugyanez megjelenik az igazságszolgáltatásban stb.

A valóban keresztény ember nem csak ünnepnapokon keresztény, hanem minden nap a legtöbb pillanatában. Aszerint él, cselekszi a legegyszerűbb dolgait is, aszerint gondolkodik.

Hol van ez meg ma?

Csak a muszlim világban esetleg a hinduknál vannak még valóban vallásos közösségek, olyanok, amelyek nem tévelyedtek el az eredeti doktrínáktól, de országok ott sincsenek, a politika hasonlóan romlott, mint a fejlett vagy nyugati országokban.