Karácsony miért ilyen gyenge, semmitmondó beszédet tartott a tegnapi ünnepen?

Forrás: [link]

„Szabadságszerető magyarok, sziasztok!”, köszöntötte hallgatóságát Karácsony Gergely március 15-én. Szerinte a legmagyarabb ünnep a mai, amikor nem tudni, milyen időjárás köszönt ránk, de bizakodó, mert „a tavasz mindig legyőzi a telet”. „Azért vagyunk itt ma együtt, mert eszünk ágában sincs elnyomottnak lenni”, mondta.

Az emberség híján van, az orosz is megindult újra, lenne tehát mit idézni Petőfitől azoknak, akik milliárdos kurzusfilmeken túl is figyelnek a költő örökségére, fogalmazott a főpolgármester, aki szerint meg kell kérdeznünk magunktól, tettünk-e már eleget a szabadságért. Szerinte erre a válasz egyértelmű nem, ha ismét féltenünk kell a szabadságunkat. „Tegyünk még a szabadságunkért! Kezdjük azzal, hogy lemossuk a gyalázatot, ne engedjük, hogy hazánk páriává váljon Európában”, kérte Karácsony Gergely. Arra is figyelmeztetett, 1848 örökségéhez tartozik, hogy különbséget tudunk tenni agresszor és áldozat között.

"Aki ma kokárdát hord, annak ki kell tudnia mondani, hogy szabadságot és békét Ukrajnának, szabadságot és békét Magyarországnak, szabadságot és békét minden népnek!”-mondta.

A főpolgármester arról beszélt, Budapest olyan város, ami a szabadságé, ahol ragaszkodnak ahhoz, hogy a család az család, a sokszínűség alapérték, ahol van egy jogtörténet és ennek jegyében rendezik be az életet. Budapest köztársaság és az is marad, mondta.

Meglátása szerint „a szabad városokat” el lehet veszíteni, ha „továbbra is azt vizsgáljuk, ki közülünk a legnagyobb kicsi”, mint ahogy a köztársaság elveszett az ország nevéből. De a köztársaság ott van az emberek szívében, a civilekben, a helyi közösségekben, a tanárok és diákok mozgalmában, az orvosi kamarában, sorolta. A köztársaságért zajló küzdelem szerinte egyre kevésbé a pártpolitika felszínén zajlik. Karácsony szerint „a szabadságmenet nem ma ér véget, hanem ma kezdődik”, jövőre pedig nem csak megőrizni akarják a szabad városokat, hanem növelni is a számukat, utalt a helyhatósági választásokra.

Azt ígérte, hidakat fognak építeni ember és ember, a politika és a civil világ közé, „méltányosságból és szolidaritásból”. Rövid beszéde végén azt mondta, átadja a színpadot azoknak, akik építik a magyar jövőt.

„Éljen a köztársaság, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”, fejezte be beszédét a főpolgármester.