Visszamennétek élni a 60-as és korai 70-es évekbe?

[tegnap 20:53]: "Nem mintha ez számítana a boldogság szempontjából egy adott szint felett.", "Dettó, ez sem számít a boldogságod szempontjából egy adott szint felett."

- Ez mind szép és jó, még egyet is értek azzal, hogy a boldogság prioritást élvez az életszínvonalhoz, élethosszhoz és vagyoni helyzethez képest. Csak hát a boldogság alapvetően belülről jön, egészséges tízmilliomost (plusz iphone, nagy autó, minden) is ismerek, akinek az élet minden perce fáj, és testi bajoktól gyötört kisnyugdíjast is, akinek meg úgy jó az élet, ahogy van (és bármibe lefogadnám, hogy a Kádár-rendszerben is pont ugyanez volt, illetve lett volna az elégedettségük - egyszerűen a lelkük olyan). A másik gond az, hogy a boldogság nem mérhető.

Így amikor a kérdést megláttam, akkor - szerinted bármilyen hihetetlen szánalmas és megvetendő - csak olyan dolgokra fókuszáltam, amik objektíven mérhetők, és tényleg függnek attól, hogy milyen körülöttünk a politikai, gazdasági, stb. rendszer.