Mi lenne akkor, ha politikailag leszámolnánk az egyén központú nézetekkel és inkább közösségekről, hálózatok részeiről beszélgetnénk?

Divatosak az egyén alapú megközelítések, csak egyre inkább azt veszem észre, hogy utálathoz, irigységhez, nem együttérzéshez vezet. Vegyünk egy hajléktalant aki szerencsétlenül járt az életben. Sokan azt mondják, hogy ő tehet róla, lusta volt, elitta az összes pénzét. Ha ugyanez az ember sokkal jobb családi körülmények között született volna, nem kéne utcán élnie, sőt lehet, hogy nem egy ingatlanja lenne, hanem mondjuk lenne kettő egyiket albérletbe adná és, ha dolgozna a munkája mellé lenne több bevételve. Az aki csak egy ingatlant örököl kénytelen csak fizetésből élni. Tehát ugyanazzal a hibáztató logikával amit a hajléktalanokságnál írtam, hibáztatni kell azért azt az egy ingatlannal rendelkező embert, mert nem olyan családi háttérben született? Mi értelme van állandóan az egyénnel foglalkozni amikor totál leegyszerűsíti a gondolkodást és nem együttérző? Egy haverom azt mondta nekem, hogy a tudományban is hálózatokról beszélnek, ő a tudományban elég jól tájékozott, és a közéleti témákban is hálózatokról kéne beszélni nem egyénekről.