Mi a fontosabb, az egyén sorsa vagy a nemzet sorsa? Indoklást is írjatok!

A nemzet az egyénekben, az egyének által él. És van, amikor egy egész nemzet rossz irányba megy - olyankor a nemzet lelkiismerete is azt kívánja, hogy NE TARTS VELE!

"Németország ott van, ahol én vagyok" - mondta fájdalommal Thomas Mann, amikor a saját népe egy mocskos, gyilkos diktátornak tapsolt, ujjongva.

És ő volt abban a pillanatban Németország lelkiismerete, valóban - nem a tetvek, akik uralták!

Ma hasonló irányba araszol Magyarország is, és azt hiszem, erkölcsi kötelesség nem vele tartani. Mert az ilyenek mindig buknak végül - a nemzet pedig azok által támadhat csak fel újra, akik makacsul ragaszkodtak az emberségükhöz és elveikhez, akkor is, amikor mindenki ugyanannak a szennynek tapsolt ujjongva.

Önsorsrontó nép vagyunk, és megint a rossz oldalra sodródik, egy megalomán, diktatorikus hajlamú hülyének tapsol a többség.

Ilyenkor az egyén felelőssége, hogy a nemzetet önmagában hordozva mentse meg annak a gyalázatnak a terhétől, amit a többség képvisel.

A nemzetért tenni Magyarországon sosem úgy lehetett, hogy bégettél a szolgalelkű töbséggel, hanem, hogy meghaladtad és megpróbáltad jobb belátásra téríteni.

Két ember fontosabb mint kettő, ezen az alapon nyilván a nemzeté.

Ez eddig rendben is van, csak szeretnek egyesek olyan dolgokat beállítani a nemzet érdekének mások kárára, ami nem az.