Velem van a baj, amiért úgy érzem magyarként, hogy a honfoglalás nem büszkeséggel tölt el, hanem inkább szégyenérzettel?

Lényegében egy fosztogató nép volt Eurázsiában a magyar a honfoglalás előtt, akiktől mindenki rettegett.

Végül a Kárpát-medence felé vették az irányt, mert itt ütköztek a legkisebb ellenállásba, a Kárpát-medencében eredetileg élő népeket a nők és a gyerekek kivételével lemészárolták, majd úgy döntöttek, ezt a könnyen megszerzett területet kinevezik a sajátjuknak. A fosztogató életmódra berendezkedett magyar "honfoglalóknak" természetesen fogalmuk se volt arról, hogy hogyan kell földet művelni, építkezni, stb. A szükséges dolgokat a szomszédos területekről történő fosztogatások (történelemkönyvek hibásan kalandozásoknak hívják) során szerezték be.

Végül a bizánci és a német császárságnak elege lett belőlünk és készek voltak komoly haderejükkel kiűzni minket a Kárpát-medencéből. Még időben felismerte Géza fejedelem annak a következményeit, ha továbbra is ezt a fosztogató életmódot folytatjuk. Így elkezdte a magyar nép hasznosítani a megszállt területet, földet művelni, építkezni, és befejezték a szomszédos területeken élő népek terrorizálását és fosztogatását.

Ez volt a honfoglalás. Erre én nem vagyok büszke.