Miért nincs bizonyos dolgokban nemzeti minimum?

Kérdező, alapvetően egyetértek veled.

Lennie kellene olyan dolgoknak, amelyek mentén mind a ballib- mind a magát jobboldalinak valló politikai oldal politizálna, ezen közös alapvető nemzeti minimumok követésében egyetértene.

A ballibektől például sokkal több hazafiságot várok el, a magyar érdekek előtérbe helyezését a külföldiek elé, az összmagyar érdekek képviseletét, hogy európer létükre ne zárják már be ezt a nemzetet a trianoni gúnyhatárok közé, hanem igenis küzdjenek ők is az igazságosabb határokért, a magyarlakta területek visszacsatolásáért ahogy más országok ballibei is teszik.

A jobbosoktól sokkal több szociális érzékenységet, visszafogást a fideszes pökhendiségből és a saját embereik mérhetetlen gazdagításából, a javak pazarlásából.

Mindkettőtől elvárom a patrióta gazdaságpolitika követését, hogy segítsenek feltámasztani régi jó ipari- és mezőgazdasági vállalatainkat, és hogy merjenek összefogni egymással, ha az összmagyar érdekek képviseletéről van szó, ha ezzel sikerül újjáépíteni hazánk régi nagyságából, erejéből, gazdagságából, jelentőségéből bármennyit is.

És tudod, kérdező, én vagyok a legnehezebb helyzetben, mert kapok hideget és meleget mindkét oldaltól, pont azért, mert egyformán merem bírálni mindkettőt.

Pedig a pártoskodással, megosztottsággal a saját érdekei, szebb és jobb jövője ellen dolgozik ez a nemzet.

Szerintem ez a magyarságban már a kiegyezés óta megvan, mert az ország egyik leginkább virágzó aranykora egy alárendelt időszakhoz köthető. Ez egy tipikus "mit adtak nekünk a rómaiak" dilemma: ha úgy nézem, akkor osztrák és magyar együtt csoda erős és virágzik, ha meg úgy nézem, el vagyok nyomva. Ez már kiváló alap arra, hogy ezen értékítélet mentén az ország véleményében ketté szakadjon.

Aztán jött még erre egy közös nemzeti tragédia, egy elveszített világháború, és feldarabolt ország képében. Az ország egyik fele úgy gondolja, hiba volt háborúzni, a másik elkönyveli, hogy soha nem bocsát meg az ország megcsonkításáért.

Aztán bő 20 év múlva erre jön a következő megosztó trauma: az ország vezetése egyrészt ideiglenesen visszaszerzi az ország elveszített részeinek egy részét, de közben kényszerű szövetséget köt a vesztes, és morálisan alávaló oldallal, és maga is részt vesz a népirtásban. Már magáról, Horthyról sem tudunk egységesen gondolkodni, az ország egyik fele szerint náci, a másik fele szerint az utolsó dicsőséges államférfi.

Azután erre jött a csúcsok csúcsa: a szocialista rendszer. Ennél megosztóbb szerintem nem is létezik. Vannak, akiknek mindenki, akinek köze volt a párthoz, az hazaáruló, mások szerint az a korszak sok szempontból jobb volt. Erre még jönnek az ügynök sztorik, az állami terrorban részt vevő, mégis a rendszerváltás után aktívnak maradni tudó politikusok.

Majd erre a tortára a cseresznye a rendszerváltás.

Röviden: egy ennyire régóta megosztott társadalomban mi lehet a nemzeti minimum? Az egyik embernek a vajdasági már nem magyar, a másiknak a liberális az hazaáruló. Az egyik embernek az EU az egyetlen reménység, a másiknak az EU-ban csak csicskulunk azoknak, akik feldarabolták az országot.

Mi az az ügy, ami össze tudja rántani ezt a társaságot?

Nemzeti minimum? Ahhoz előbb nemzet kellene. De az sincs.

Nincs egységes magyar nemzet. Vannak magunkfajták és magukfajták, Fidesz-hívők és baloldaliak, orosz- és ukránpártiak, dollárbaloldal és rubeljobboldal, városiak és vidékiek, vannak, akik egyetértenek a tanárokkal és vannak, akik mindet kőbányába küldenék dolgozni - iszonyatos módon megosztott a társadalom, semmiben sem értünk egyet. Vasárnapi ebédnél, az asztal mellett képesek kis híján egymás torkának ugrani a családtagok, mer' az Orbán ilyen meg olyan, de ha a Gyurcsány vón' még mindig, mán eladta vón' az országot...

Itt akarsz te nemzeti minimumot? Itt, ahol a politika nyíltan lemondott a társadalom majd' feléről és már csak az eltartottakat célozza meg? Ahol a problémákra kormányzati szinten is lehet megoldás az, hogy ha nem tetszik, el lehet menni? Ne viccelj már! Tudom, hogy jót akarsz, kellene is nemzeti minimum, de abban a putriban, amiben élünk, nem megvalósítható.