Mit gondolsz az iskolai végzettséghez kötött választójogról?

Maradjunk az általánosnál.

Mindenféle cenzus több igazságtalanságot szül mint amennyit megold.

Ellenzem.

Azt támogatnám, hogy csak az rendelkezhessen szavazati joggal, aki:

- 18. életévet betöltött magyar állampolgár

- bejelentett munkahelye van

- Magyarországon adózik (nyilván nem külföldre)

- vagy nyugdíjas

Én más megoldást javasolnék.

Ne pártra lehessen szavazni, hanem egy jól megtervezett kérdőívet kelljen kitölteni, pszichológiai jellegű kérdésekkel. Pl: "Segítenél-e egy koldusnak, ha tudnád, hogy saját hibájából került az utcára". A válaszokból kiderül, hogy valójában ki mennyire szociális, nemzeti, liberális, stb.

A pártok szintén kitöltenek egy hasonló kérdőívet, amiből az ő beállítottságuk is kiderül: "A költségvetés hány százalékát szánná a nehéz helyzetűek megsegítésére".

És a végén az emberek beállítottságát és a pártok által képviselt nézetek alapján eldőlne, hogy melyik párt hány %-ot kap.

Azt nem, hogy mondjuk diplomásként a szavazatom többet érjen, mert ismerek ostoba diplomást és tájékozott, gondolkodó szakmunkást is.

Viszont mondjuk, hogy írni-olvasni tudjon, vagy a 8 általánost azt azért elvárnám... Elég kiábrándító, mikor a szavazáson a másik fülkéből hallatszik a kikiabálás:

- Te Jáózsi, itt vagy még? Melyik a fidesz, me' így nem látom... (igény szerint más párt neve is behelyettesíthető)

Nem tökéletes. Illetve más érvek is szólhatnak ellene.

Gyakorlati probléma: Anno én is kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy elfogadjam ennek a felvetésnek a helyességét. Aztán belegondoltam… Kedvesem édesanyja – aki lassan közelít a 80. életéve felé – anno az elemi iskolát sem fejezte be. Szegények voltak a szülei, nemes egyszerűséggel elküldték dolgozni. Alacsony az iskolai végzettsége ugyan, de intelligens és tájékozott. Jó, nem egy politológus, de ismerek olyan érettségivel, sőt diplomával rendelkező embert, aki kevésbé van képben, hogy mi közül és milyen szempontok alapján kellene választani.

Elvi probléma: Demokráciát játszunk. A demokráciában a nép dönt, a népnek meg nem kimagasló, hanem átlagosan felületes tudása van. A demokráciában ha egy döntést a népre bízunk, akkor szükségszerűen nem a legjobb, hanem – szépen fogalmazva – csak középrossz döntések fognak születni. A demokrácia nem is abban jó, hogy a leginkább rátermett vezetőket emelje ki, hanem abban jó, hogy a legkevésbé rátermett, a leginkább ártalmas vezetőket meg tudja fosztani a hatalmától. Ennek az az ára, hogy ha a többség egy hülye döntéshez ragaszkodik, akkor meg kell hajolni a hülye döntés előtt, és elfogadni azt.

~ ~ ~

Én inkább célirányossá tenném a dolgokat. Az oké, hogy valaki hülye döntést hoz, ha amúgy összességében van valami halvány sejtése arról, hogy tulajdonképpen miről is hoz döntést. Akkor egy fokkal jobb egyfajta tájékozottsági cenzus. A választás előtt mindenki kap kb. egy A4-es papíron összefoglalható tájékoztatót, és a választása akkor lesz érvényes, ha egy előzetes teszten a kérdéseknek mondjuk a 80%-ra jól felel. Nem túl extra kérdések lennének ezek, hanem csak olyanok, amiket kb. egy minimálisan tájékozott embernek ismerni illene. Pl. hogy melyik pártok kormányoznak jelenleg és mely pártok vannak ellenzékbe. Vagy hogy ki Magyarország köztársasági elnöke. Esetleg hogy mit jelent a GDP úgy nagyvonalakban (és itt elég annyit tudni, hogy az ország gazdasági teljesítményét jellemző mérőszám, és nem a globális helymeghatározó rendszer).

Aki ilyen szintű kérdésekre nem tud választani, az nem tudja, miről dönt, így némileg indokolhatóbb azt mondani, hogy akkor inkább ne szóljon bele a döntésbe.

~ ~ ~

Egy másik érdekes elképzelés helyességén is gondolkodom. Ez arról szólna, hogy a választás előtt lehet két dolog között választani. Itt és most kapsz 10 000 Ft-ot és viszont látásra, vagy nem kapod meg a 10 000 Ft-ot és leadhatod a voksodat. Ez a szélesebb látókörű gondolkodásra való képességet szűrné. Aki nem gondolja azt, hogy a választás kimenetele nagyobb mértékben fogja meghatározni az életét, mint amit ez a négyévente kapott 10 000 Ft jelent, az nem valószínű, hogy kellően átgondolt döntést hozna. Ezzel viszont az a gond, hogy van az az anyagi helyzet, amikor a pillanatnyi 10 000 Ft túl sokat számít, így keserű szájízzel akkor is ezt fogod választani, ha amúgy jól tájékozott vagy, van cizellált véleményed az országról, a pártokról, a programokról.

~ ~ ~

Még egy olyan elképzelésen is gondolkodom, hogy mi van, ha nem pártokra, hanem célokra lehetne szavazni. Minden párt meghatároz 3 vagy 5 olyan célt, ami viszonylag objektíven megítélhető. A választó a pártok által megfogalmazott célokból kiválaszt mondjuk 3-at, amit a legfontosabbnak tart. Azt, hogy melyik párt hány képviselőt küld az parlamentben, azt abból számolnánk vissza, hogy az ő céljaira mekkora arányban szavaztak a választók. Ezzel a probléma az, hogy ígérni sok mindent lehet. Lehetne olyan, hogy ha egy párt nem éri el a célját, akkor a következő választáson büntetőpontokat kap, csak a gond az, hogy a célok meg néha elvi szinten is nehezen mérhetők objektíven, a gyakorlati megvalósítás meg még nehezebb (pl. egy munkanélküliség csökkentése mint cél kérdéses, hogy mennyire valósul meg egy közmunka program által). Még inkább probléma, hogy egy koalíció esetén lehet, hogy adott párt el akarna érni egy célt, de nem tudja átvinni a koalíciós partnerén, meg úgy általában az országgyűlésen.

Nyilván bonyolultabb és lassabb lenne így a választás, de „csak az Orbán/Gyurcsány” kevés lenne. A pártok rá lennének kényszerítve, hogy célokat fogalmazzanak meg. A választó meg rá lenne kényszerítve, hogy megismerje a vállalásokat, kitűzött célokat. A kampány is sokkal inkább a programok és célok ismertetéséről, azok ütköztetéséről, a másik pár célkitűzésének a kritikájáról szólnának talán.