Nem mulatságos utólag, hogy az összefogásbeli pártok közötti parlamenti mandátumarány szinte semennyire sem tükrözi a pártok közötti valós erőviszonyokat?

Mulatságos, nem mulatságos: az akkori viszonyokat sem tükrözte. Rengeteg háttéralku volt, igen bonyolult keretekkel.

Többeket már az előválasztáson sem engedtek indulni, mert pártvezetők megállapodása alapján másnak adtak hozzájárulást az induláshoz, vagy adott jelöltnél nem akarták, hogy legyen ellenfele.

A pártlista összeállítás az előválasztás eredményei alapján történő egyezkedésekkel történt, addig alkudoztak, hogy nem is tudták nyilvánosságra hozni; épphogy határidőre adták be a Nemzeti Választási Irodához, ott jelent meg először.

Például, olyan megállapodás is volt, hogy minden résztvevő párt számára biztosítják a parlamenti frakció alakítási lehetőséget. Így például Dobrev egy LMP-s listás jelölt javára lépett vissza, a DK beadványa alapján lett megadva a neve, mert a listán nem LMP-s következett; ezzel lehetett frakciójuk.

Egy-egy hátrányosan érintett jelöltnek készülő személy, vagy pártvezető nyilvános felháborodásából jól kitűnt, hogy nagy bokszolás folyik.

Ki tudja, kik milyen meggondolásból, milyen lehetőséggel élve alakították ki például a pártlistát.

Nagy pofont adott a tervezett arányoknak a tervezettől jóval kevesebb választói szavazat.

És lett, ami lett.

Amúgy meg, ha egy párté lenne az összefogás összes mandátuma, az se érne semmit; sem a bizottságokban, sem a plenáris ülésen történő szavazásokkor.

Mindenesetre az MSZP-nek tetszett, mert már most javasolják az összefogást a ’24-es EP és önkormányzati választásokra, majd azt fenntartani a ’26-os országgyűlési választásokig.

Nem nagyon lehetett máshogy. A DK és a Momentum a két relatív nagy ellenzéki párt, a többi eljelentéktelenedett, de azért akadnak szavazóik, és ha csak arányosan kapnak mandátumokat, akkor nem biztos, hogy benne vannak az összefogásban. A DK így is kapta az ívet, hogy a saját javára fordítja az összefogást.

A másik, hogy nem csak az összes szavazó, hanem az eloszlás is számít, pl. a Momentum erős a fővárosban, vidéken gyenge, vidéken inkább a Jobbikot vélték erősebbnek.