Írtam egy mesét felnőtteknek. Szerintetek mi a tanulsága?

Tyúkok és Kacsák

avagy a tyúkok honfoglalása

Sok-sok évvel ezelött,

Mikor még az állatok tudtak beszélni,

Hihetetlen dolog történt a kacsákkal

Történetük egyedi

A tópartján laktak a kacsák

Számuk volt vagy tízezer

Boldog kacsák voltak, nem háborgatta

Őket sem állat, sem ember

Egy nap, a bejárati kapu felöl

Dörömbölés hallatszott

Odamentek megnézni

Hát! Száz levert tyúkot láttak ott

"Engedjetek be!" - sírtak e szegény madarak -

"Mielött elpusztulunk!

Alig menekültünk a tűztől,

Épp, hogy életben vagyunk!"

Tollaik égve, a taréjuk lekonyulva,

Szomorú látványt nyújtottak

Éjt nappallá téve, tán több,

mint száz mérföldnyit futottak

"Gyertek be, gyertek be" - hápogta

Minden kacsa -"Hisz szívünk fáj

Értetek! Megosztjuk javaink veletek,

Mire van szükségetek?"

És így, ezek a szegény csapzott tyúkok

a kacsák közé költöztek.

"Végtére is" - mondták a kacsák -

"madarak vagyunk, szinte testvérek!"

Alig pár hónap múltával

A tyúkok felgyógyultak

Hívták kakastársaik,

Kiket szintén befogadtak

A tyúkok nekifogtak kacsamód járni

Hápogni, hogy beilleszkedjenek

A kacsaságot utánozták,

És hamar bele is jöttek

Ez lenyűgözte a kacsákat, büszkeségüket

Növelve, ám halld csak a mesém

És tanulj abból,

Miként lettek aztán mind átverve!

A kacsák alkotással, gyarapítással

Töltötték minden idejüket

Ételt termesztettek, otthonokat építettek,

És tisztán tartották életterüket

Megkérdezték a tyúkoktól;

Kenyereküket ők majd mivel keresik?

" Mi tanítani, írni, szórakoztatni,

És kereskedni fogunk"- feleték nekik

És a tyúkok nekiláttak,

Tanítani a csibéket és kiskacsákat,

Kereskedtek étellel, tojással és egyebebekkel,

mindenféle furmányos módszerekkel

Nagyszerű könyveket írtak, és adtak ki a

Zsenialitásról, melynek ők nem voltak híján ugyebár

A Kacsafalvi Háp Napilap pedig kisvártatva

A csirkéké lett már

Egy nap aztán, egy anyakacsa,

Ki kicsinyeit vitte a tóhoz megmártózni,

Elborzadt, mikor az egyik így szólt:

" Én többé nem fogok már úszni!"

"Miért, hiszen Isten is erre teremtett?"

- mondta döbbenten "A kiskacsák mindig úsznak!

Miként a nyuszik ugrálnak, a tücskök ciripelnek

A tehenek pedig mindig múznak

"Nagy marha vagy!" - felelt a fia

"Ez elavult dolog, anya!

Rossz úszni a madárnak,

Mocskosul fázik tőle a kacsa valaga!"

"Ejnye!" - kiálltott rá az anyja,

"Úgy beszélsz, mint aki épp meghibban"

Fölhápogott a többi gyerkőc:

"De igaza van, tanultuk a suliban!"

"Szűnjön meg ez a beszéd!" - így sírt az anya

"A tyúkok ne mondjanak ilyen hazugságot,

Ez nem más, mint hálátlanság és kavarás

Végül igazam lesz, majd meglátod!"

De ő bizony tévedett!

Ugyanis újabban a csirkék,

Az úszóklub-tagságot

Egyre követelték.

"De ti nem is tudtok úszni!" - kiálltották

A kacsák "Miért akartok benn lenni?"

"Ez nem lényeges!" -válaszolták a tyúkok

"Nem tisztességes minket kirekeszteni!"

Az ifjabb kacsák, kik már iskolába jártak,

Egyetértettek a tyúkokkal persze,

Kitíltani őket vak maradiság,

És ez anti-tyukita lenne!

Mivel az ifjabb kacsák többen voltak,

Az idősek hamar vitát vesztettek emiatt

A tyúkok beléphettek az úszó-klubba,

Ha fizetik a tagsági díjat

Még az éjjel, a Kacsafalvi Háp Napilap

Címlapon hozta, mint nemzet őre:

"JOBBOLDALI KACSÁK LEVERVE!

KACSAFALVA TART ELŐRE."

A Kacsafalvi Módi-Művház soraiba

A sok fiatal jóízüen kacagva beül

gúnyolva a régimódi, öreg kacsákat

egy paródia keretein belül

Másnap a tyúkok a klubban termettek

Körbe küldeni egy petíciót, melyben

Fennhangon, dühösen tiltakoztak

Az uszodai-alapítvány ellen

"Tagdíjunk a tavacska fenntartására megy el,

Arra, hogy takaros és tiszta legyen!

Ez így nem jó, hisz tudnivaló,

Mi nem úszunk sosem!"

"Istenem segíts!" - kiálltott fel az egyik bölcs,

Öreg kacsa " Ezek a csirkék megvesztek!

Bíróság elé visszük az ügyet,

Ott majd igazságot tesznek!"

Da amikor a bíró elé járultak,

Képzeljétek, megdöbbentő dolog esett:

Tyúk bíró úgy határozott,

Súlyos bírságot fizetni a kacsák kötelesek

"A kisebbségeknek is kellenek jogok!",

A bíró kijelentette: "Nincs több vita,

Tavat fenntartani a tyúkok adójából

Nem helyes, sőt nagyon anti-tyukita

A Kacsafalvi Háp Napilapban

újfent, magasztosan azt írták:

"AZ ELJÖVENDŐ, NAGYSZERŰ ÚJ KORSZAKOT

ELLENZIK A MARADI, ÖREG KACSÁK"

A templomban a prédikátor azt mondta:

"A diszkriminációt meg kell állítanunk,

Mert ne feledjétek soha,

mi mind madarak vagyunk!"

A város legbölcsebb kacsája

Borújában íróasztalához ült

Írni egy könyvet mellyel,

Ezt az őrületet leleplezni készült

"Hiba volt a tyúkokat úszásra kényszeríteni,

Tehát problémának tartom a következőket:

Ugyanolyan rossz ez a tyúkoknak,

Mint kacsáinknak, hogy elcsirkésítik őket "

"Úszók ússzanak, ugrók ugorjanak,

Mindegyik haladjon a saját útján!

Semmi se korlátozza madár felebarátaink!" -

Mondadója ennyi volt csupán.

"Ezt nem tudom kinyomtatni!" - mondta

A nyomdász "Ez engem berak a süllyesztőbe!

Boltomat jelzálogosították a tyúkok, nyomdám

A csirkéké lett, hogy ne menjek csődbe"

Aztán megkérte az aggódó kacsát,

Hogy társaikat beszédével, írásaival figyelmeztesse,

Ám a frissen ballagott kacsák az írót így gúnyolták:

"Ez mind csak mocskos anti-tyukita mese!"

Nem messze, tónak túlsó partján

Állt a szép Libafalva

A tyúkok ott is megjelentek,

Ám a libák éberek, szemük nincs eltakarva!

Mikor a csirkék kezdték félrenevelni

A libák gyermekeit, gúnyolni törvényeiket

Libafalva népe joggal fellázadt, dühös lett,

És egyszerüen kiűzték őket

Mit gondolsz, merre futottak, menekültek?

Persze, hogy azok is kacsafalva elé gyűltek!

"Be kell fogadnunk e menekülteket is!"

-szóltak a kacsák, a tyúkok meg örültek

A Kacsafalvi Háp Napilap kijelentette:

"MEGÁLLÍTHATATLANOK A LIBÁK!

ALJAS RÉMTETTEKET KÖVETTEK EL!

HÓDÍTÁSUK CÉLPONTJA AZ EGÉSZ VILÁG!"

"Segítenünk kell tyúktársainknak!

-hápogták egyetértve a fiatal kacsák

"A libák azt tervezik, hogy leigáznak minket!

Még a Háp Napilapban is megírták!

Az ifjak beengedték a menekült tyúkokat,

Be hát, az egész sáros csürhét!

Majd mindegyik tyúk munkához látott

A Háp Napilap munkatársaként

Mikor a polgármester ciklusa lejárt,

A Háp napilap saját jelöltel állt elő

Egy igazi hiú, buta barommal!

Egy kábult kacsával, ki nem feleselő

A jelölt dicsérte a vadóc ifjakat,

És átkozta a "gonosz" libákat

A Háp Napilap rendre megírta;

Jelöltjük bölcs, sosem hibázhat!

A tyúkok arra utasították jelöltjüket,

Hogy a csirkék ingyen kapják a tápot

Az idős kacsák pedig búsan rázták fejüket,

Mikor olvasták az újságot

És bizony a polgármester

Ez a buta kacsa lett!

Ettől kezdve a kacsáknak

Nem volt több könyörület

Polgármester beszédében kijelentette:

"Libafalvát le fogjuk törölni a térképről!"

A csirkék a libáknak csapdát eszeltek ki,

Ám a kacsák mit sem tudtak erről...

Mocskolták a libákat,

Telerakták tavukat rőzsével,

Segítették a nyestet libát fogni,

És más tyúk -cselt követtek el

Bedühödtek a libák, el is dobtak pár követ

"HÁBORÚ VAN!" - a Háp így hirdet

"HARCOLNI KELL A KACSÁKNAK, A GONOSZ

LIBÁK ELLEN! LE KELL GYŐZNI MINDET!"

A naív kacsák, kik

Becsülték polgármesterük

Tele voltak hazafias hévvel,

Hadba indultak hát ellenük

A kacsák legyőzték a libákat

A polgármester szerint harcolni megérte,

És elrendelte:" Libafalva Főutcáját

a "Tyúkfalvi" csirkék vegyék be! "

A csirkék ismét Libafalván voltak

Éheztették és kínozták őket,

Békéről papoltak, ám közben

Szervezték a "Tyúkfalvi" fegyveres erőket

Libátlanították az iskolákat

Bosszúsak voltak a tyúkok megint!

A libák vezetőjét kivégezték, tavuk lecsapolták

Utólag hozott törvények szerint

Megalapították a Tyúkok Tanácsát

A neve: Egyesült Madarak lett

A többi madár, ki csatlakozott,

A Tyúkok Tanácsáról mit sem sejtett.

A Tanács alapítása után,

Bejelentették, mit régóta szeretnének:

Megszerzik Hattyúfalvát otthonául

Az tyúkság egész népének!

A csirkék összeültek szavazni,

Mindenki egyetértett persze,

"Hattyúfalva a tyúkoké" - mondták

"Ez népünk ősi szent földje!"

A kacsák erejével

Az összes hattyút elüldözték

A kacsák nem értették, a hattyúk

Őket többé miért nem szerették

Egyre züllöt kacsafalva

Az ifjuság romlott lett

Loptak, tojtak a törvényre,

nem ismertek becsületet

Minden lepukkant lebujban,

A bódító füvet tyúk terjesztette,

És anti-tyúkítának bélyegezték azt,

Ki ezt felemlegette

A tyúkbanda mindig toleranciáról

Prédikál, és törvényekkel érvel

Szavakkal támogatják a nélkülözőt,

A kapzsit és mihasznát pénzzel

Végül a legbutább kacsák is

Érezték, hogy bűzlik valami

"Ez a polgármester rossz!" -sírtak

"Le kéne váltani!"

A tyúkoknak erre is volt már terve

Új jelöltjük volt, egy tyúk-kegyenc,

Kiben a bölcs kacsák is hittek,

Indulók közt ő lett a kedvenc

Tyúk-bérenc veterán katona volt,

Vérengző és kegyetlen

A tyúkok jelölték, de a kacsák

Elhitték, hogy független

Szavazatot tápért vettek,

És a sajtópropaganda hatott

Kapzsiság és tudatlanság árán

Csirkék bábja lett a választott

A tyúkok a kacsákat

Immár nyíltan verték!

Mert a polgámester és a jog

Mindezt megengedték

Lecsapolták a tavacskát,

Megtanították a kacsákat kukorékolni

A tyúkok száma csak nőtt, míg a

Kacsáké kezdett fogyni

Kintről, a Fenyőerdőből való varjakat

A tyúkok felbújtották "szépen"

Kacsákkal verekedjenek

És keveredjenek a testvériség nevében

Olyan rosszra fordultak a dolgok, hogy ötven

Kacsa, kik tudták, tovább Nem érdemes várni,

Fogták családjukat úgyhatározván,

Most kell innen tovaszállni

Repültek viharokon és zivatarokon át,

Fagyoskodtak, bele is haltak többen,

De sodródtak addig, míg nem végre

Egy tavat vettek észre a ködben

Kimerülten letelepedtek,

Ám munkához láttak rögvest,

Építkezni, rendet rakni, és földet

Művelni egyik kacsa se volt rest!

Most, több évnyi kemény munka után

A kis közösség megnövekedett

Köröttük a földek tele voltak gabonával,

melyek olyan magból keltek, mit népük elvetett

Mostanra az első telepesek már rég

Meghaltak, harcuk már rég megszűnt

Kemény munka, és sok szenvedés árán

A semmiből egy szép város feltűnt

Egy nap, a bejárati kapu felöl

Dörömbölés hallatszott

Odamentek megnézni

Hát! Száz levert tyúkot láttak ott

"Engedjetek be!" - sírtak ezek a

Szegény madarak

"Mielött elpusztulunk!

Alig menekültünk a tűztől..."

E mese nem ér véget sose, hiába kűzdesz,

Mert ha termékeny egy ország,

A tyúkok mindig feltűnnek újra és újra,

Örökkön-örökké, míg világ a világ...