Orbán rendszere melyik korábbi korszak szellemiségére hajaz leginkább?

Sajtó stílusa: Rákosi

Ideológia, kultúra: Horthy

Állam működése: Kádár

Latin-Amerika bármely rendszere. Hangzatos szónoklatok és uszítás otthon, de azért megfelelő mértékű sunnyogás és nyalás a zsi... izé bankároknak.

Mellé egy adag igazi magyaros Kádár-éra a fűszer rajta.

7.

Mesterséges, nem fenntartható "jólét" volt az, ami csak híján nevezhető jólétnek, valójában a "mindenkinek egyforma jár" világa volt az, amit sokan tévesen jólétnek tartanak, emiatt:

"Egy dolog biztos: Kádár nagyon nem szerette a nyomort – érthető módon, miután kijutott neki belőle –, és hatalomra jutása után valósággal mániájává vált, hogy minden eszközzel segítsen a nyomorgó embereken. A „minden eszköz” kifejezés szinte szó szerint értendő: amint a rendszerét sikerült legitimálnia, a diktátor a „kisemberek” kedvencévé vált, mindent „értük” tett, a hatvanas évek végén kipróbált új gazdasági mechanizmussal még a szabad verseny bizonyos elemeit is becsempészte a rendszerbe, csak hogy az életszínvonal „nőjön” – és nőtt is –, amikor pedig az olajárrobbanás véget vetett ezeknek a kisded játékoknak, külföldi hitelekből játszotta tovább a jóságos diktátort, amíg lehetett. Pár évig lehetett is, azután 3,60-ról 3,80-ra emelték a kenyér árát, és innentől kezdve lefelé vezetett a kádárizmus útja."

(...)

"Kádár halálával maga a Főosztogató távozott. Akik megdöbbentek, miért kígyózott akkora sor egy tömeggyilkos ravatalánál, gondoljanak bele: az ott megjelentektől az elhunyt semmit nem vett el, viszont nagyon is sokat adott nekik, akkor is, amikor tulajdonképp nem volt miből. Ott voltak az arany hetvenes évek. Világszerte válság, biciklin járt a holland királynő. Vajon nálunk nem emelkedtek-e évről évre szerényen a fizuk? De. Nem lehetett egyre többet lógni a munkahelyeken? Lehetett. Nem akkor utaztunk a legtöbbet Olaszba, Spanyolba meg Görögbe, egyedüliként a keleti blokkból (kivéve a lengyeleket, de azok egy fillért se kaptak)? De bizony, jól be is vásároltunk, ha elég konzervet vittünk, baszki. Nem akkor volt új autó? Nem akkor vettük a nyaralót? A gyerekek nem akkor kapták a háromszobás új lakást? De bizony, akkor. Na és elvittek valakit egy politikai viccért? Ugye, hogy nem. Kifigurázhatták a humoristák a szilveszteri műsorban a párt első titkárát? Ki bizony. Volt szabadság? Amennyi kellett, épp annyi volt. Kaja? Volt. Pia? Volt. Na, ugye.

Pénz minderre volt?

Ez az a kérdés, amit a proli soha fel nem tesz, és ha feltevésére rákényszerül, akkor sem hajlandó őszintén megválaszolni. A megélhetés kérdésében a prolierkölcs nem működik. Nincs ilyen vetülete. Az ő igényeinek kielégítésének szükségessége megkérdőjelezhetetlen abszolútumként jelenik meg, tehát fel sem vetődhet olyasmi, hogy „miből”. Neki vannak bizonyos szükségletei, amelyek maguktól, automatikusan ki kell elégüljenek, akárcsak egy háziállaté, és voltaképp nem is illik firtatni, mi legyen erre a fedezet, mert aki ilyesmit firtat, az tapintatlan. A proli sok mindenben alkuképes. Hajlandó bárkire szavazni. Hajlandó bemenni a munkahelyére; hajlandó a legvégső esetben, a maga szintjén akár dolgozni is. De azon gondolkozni, miből éljen meg? Ebben nincs alku. Neki „adjanak”. Az „adni” szó az egyik leggyakoribb a proli szótárában. Filológiailag érdekes, hogy nem azt mondják, mit „kaptak”, ők, a prolik, hanem hogy mit „adtak” vagy „nem adtak”. Kik? Hát „ők”. Valami megfoghatatlan, ott fenn. Mondjuk, az állam. Ja, hogy az államnak nincs pénze? Erre egyszerű a válasz. Vegyék el attól, akinek van. És adjanak. A szóhasználatból érdekes módon kiérződik némi szégyen. Nem, nem mi kapunk. Ők adnak. Azért vannak. Ez a világ rendje."