Miért csinálják a balhét a szakszervezetek meg sok ellenzéki a fizetésemeléses témával amikor így is egekben az infláció a háború meg a brüsszeli döntések miatt?

11: az a felvetés, hogy ha a politikusok példát mutatnának, akkor ezt inkább el lehet fogadtatni, hogy az emberek se kérjenek fizetésemelést

De ha Orbán éppen ebben a helyzetben emeli meg jócskán a saját fizetését, akkor logikusan azt mondják az emberek, hogy neki miért lehet, és nekem miért nem?

13: Matolcsy is keveset keres? Neki éppen most emelik fel a fizetését, hogy kövesse az inflációt:

" Ez azért fontos, hogy a felpörgő infláció idején az MNB tisztségviselőinek fizetése ne veszíthessen reálértékéből az átlagfizetésekhez képest. "

[link]

Amíg a fidesz a saját brancsbelieknek emel, addig nehéz elvárni az emberektől, hogy neki ne emeljenek.

>Ha rákényszerítik a cégeket, hogy fizetést emeljenek az 1, elbocsátásokhoz vezet 2, még nagyobb árnövekedéshez

1 - Butaság.

2 - Butaság.

Látszik, hogy nem érteszt a közgazdaságtanhoz, fogadjunk, hogy a kocsmában a harmadik vegyesgyümölcs után pattant ki ez a kérdés a fejedből.

"Az elmúlt 12 évben a Fidesznek hála rohamosan nőttek a bérek"

Így van, a Fidesznek hála rohamosan nőtt az infláció, amit a cégeknek muszáj volt rohamos béremeléssel lekövetni valahogy. Érdemi fizetésemelések nem történtek sajnos.

Ha a propagandán túl megnézed a számokat, akkor a napnál is világosabban kiderül, hogy tizenkét éven keresztül semmi sem történt.

Az egyik legfontosabb mutató a GDP. Nem azért, mert pontos, hanem azért, mert a tapasztalatok szerint egy rakás másik mutatóval együtt mozog: életszínvonallal, oktatással, ország fejlettségi szintjével és így tovább. Ezért lovagolnak rajta annyit a közgazdászok. Az ún. "reál GDP" - ami a torzító hatásoktól, például inflációtól meg van tisztítva - 2010 és 2020 közötti ún. konjuktúra időszakában stagnált. Vagyis, másképp kifejezve: fejlődő gazdasági környezetben semmi sem történt. A Fidesz-kormányok alatt semmilyen előrelépés sem történt. Megelőzően, a sokat szidott baloldali kormányzás során dinamikusan javultak egészen a 2008-as bankválságig.

Az infláció sose volt alacsony. 2010-ig egy-egy egyszeri hatással és szerencsés körülménnyel (rezsicsökkentések, olcsó olaj és KSH módszertani változtatgatások) el lehetett fedni, tavaly év végétől kezdődően (tehát már bőven a háború és a szankciók előtt) már nem. Mostanra még annyira sem.

A kapkodó jegybanki politika (nem emel - nagyot emel - most aztán igazán nem emel - mégis irdatlant emel), a dilettáns gazdaságpolitika (vö. már májusban elfogadják válság idején a következő évi büdzsét) és a feleslegesen harcias és ostoba külpolitika együttesen értéktelenné tette a forintot. A 2008-as bankválság idején csak néhány napig volt 300 Ft felett az EUR-HUF árfolyam; most már annak kell örülni, ha 400 alatt van az árfolyam. Ez azért fontos, mert gyakorlatilag nem tudsz úgy semmit sem vásárolni, hogy abban ne legyen valami, ami külföldről.

Egy szó mint száz: káosz van. Orbán kikoptatta maga mellől a hozzáértő apparátust, csak a központosítás számított. Ez vezetés-elméletből bukó: egy nagy szervezetben a vezető éppen elosztott, sok önállóan működő egységre bontja a szervezetet. Orbán ellenkezőjét tette a központosítással és az önkormányzati rendszer kiüresítésével. És még nem is érintettem a világnézeti következetlenségeket és hibákat, nem volt szó egyetlen konkrét alrendszerről sem.