Milyen problémák és feladatok várnak a "jövőre"?

Ez k-rva hosszú lesz, valószínűleg kevesen olvassák végig, még kevesebben fogják fel teljes egészében, a legtöbben legfeljebb egy-egy részletbe próbálnak majd belekötni(már most szólok, hogy a Londont ellepi a lósz-r című érv nem játszik, azt egy újságíró találta ki anno, mindenféle tudományos alap nélkül, amiket viszont leírok, ezek tudományosan megalapozott tények)

De azért leírom, hogy mi a legvalószínűbb, ami ránk vár, hogy milyen lesz a jövő, anélkül, hogy minden egyes problémát megemlítenék, és mindegy egyes részletbe belemennék, mert akkor az egy kisebb könyv lenne.

Két nagyon alapvető probléma,ha úgy tetszik ős-ok van.

Az egyik az, hogy bizonyos kritikus erőforrások kimerülnek, a másik meg az elszabadult klímaváltozás.

Mert hogy az összes többi problémát, a politikai instabilitást, a gazdasági problémákat, ez a két hatás okozza.

Viszont a rossz hír az, hogy ezek ellen nem lehet tenni semmit, nincs rájuk megoldás.

És ez nem hogy a 15-20 éves fiatalok életében, de már az én életemben is igen komoly válságba fogja taszítani a jelenlegi civilizációt.

A legfontosabb nyersanyagunk, az olaj kitermelésének gazdaságossága gyorsan romlik, a könnyen kitermelhető olaj utolsó cseppjeit gyakorlatilag most termeljük ki, ebből a fajtából további készletek nincsenek, már csak a tengeri fúrás, palaolaj, olajhomok maradtak.

Ezek viszont nagyon drágák.

Annyira, hogy utóbbi kettőt már most is csak állami támogatással éri meg kitermelni a cégeknek.

És, mint ahogy írtam, ezeknek már nagyon drága a kitermelése.

És az ipari civilizációnk és globális gazdaságunk az olajra épül minden szinten.

Nem csak az üzemanyagra kell gondolni, bár az is elég nagy probléma - olajszármazék üzemanyaggal mennek az autók, a kamionok, a hajók, a repülők, de azok a gépek is, amiket más nyersanyagok bányászata során használunk, a mezőgazdasági gépeink, amivel megműveljük a földet, az építőipari gépeink, amivel utakat, hidakat, házakat építünk, de még egy láncfűrészbe is olajból származó üzemanyag kell, amivel a fákat termeljük ki.

De olajszármazékokat használnak az acélgyártásban, a vegyiparban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, az autógyártásban, a repülőgyártásban, stbstb., alig lehet olyan végterméket találni, aminek az előállításának valamelyik fázisában ne lenne szükség olajra.

És ezért önmagában ennek az egy nyersanyagnak a megdrágulása olyan szinten megdrágít minden mást, hogy globálisan megszűnik majd a gazdasági növekedés, gyakorlatilag összeomlik a rendszer.

És a rossz hír az, hogy erre nincs megoldás.

Nincsenek ipari léptékben használható alternatív energiaforrások.

Az elektromos energia tárolása, és szállítása mondjuk üzemanyagként egy mozgó járműben a mai napig nem megoldott ipari léptékben és gazdaságosan.

Az olaj energiasűrűsége kb. a százszorosa még a legmodernebb akkumulátoroknak is.

Ha nagyon optimisták vagyunk, és elhisszük, hogy mondjuk a közeljövőben feltalálnak olyan akkukat, amiknek a mostanihoz képest ötszörös az energiasűrűsége, az olaj még akkor is 20x nagyobb lesz.

Arról nem is beszélve, hogy mennyi időbe telik, míg egy ilyen új akku-technológia olyan szinten elterjed a világon, hogy az olajszükséglet egy érdemi részét kiválthassa.

A Li-Ion akkukat a 1991ben kezdték kereskedelmi forgalomba hozni, 30 év eltelt, és még mindig nem lett egyeduralkodó. Mert g-cidrága.

Hát arra már nincs 30 évünk, hogy egy teljesen új, ötszörös energiasűrűségű akkutípust kifejlesszenek és legalább részben elterjedjen.

Arról nem is beszélve, hogy a lítium készletek is végesek, és pont ugyanaz a probléma lesz/van velük, mint az olajjal - bár a készletek a számítások szerint 70 évre elegendőek, épp, mint az olaj esetében, de értelemszerűen a könnyen kitermelhető forrásokat használjuk fel először, majd egyre drágulni kezd, ahogy a kitermelés is egyre több befektetést igényel.

A kobalttal ugyanez a helyzet, ami szintén egy nélkülözhetetlen eleme az akksiknak.

De még az elektromos energia termeléssel is akadnak gondok.

Sokan persze ilyenekről álmodoznak, hogy majd a fúziós erőmű megoldja ezt - nos, csak úgy jelezném, hogy még mindig csak kísérleti fázisban, talán egy percig tudnak egy ilyen erőművet működtetni.

Hogy valami fogalmunk legyen arról, hogy ebből mikor lehet értelmes energia termelés, és mikorra hozhatja el a "megváltást", nézzük meg az atomerőművek történetét.

(Egyébként olyan szempontból is jó analógia, hogy annak idején ugyanez volt a remény az atomenergiával kapcsolatban is, végtelen és olcsó energia, ezzel harsogták tele a techno-optimisták a világot)

Az első kísérleti atomreaktort 1942-ben építették.

Az első, kereskedelmi célokra termelő erőművet 1956-ban helyezték üzembe.

Ma, 2022-ben a teljes villamosenergia-termelésnek kb. a 10%-át adják az atomerőművek.

A kísérleti fázis óta eltelt 80 év, és még mindig marginális a részeszedése az össztermelésből.

Hát megsúgom, hogy nekünk már nincs 80 évünk, hogy akár csak a termelésünk 10%-át átállítsuk fúziós energiára, HA egyáltalán megvalósítható ipari léptékben az ilyesféle energiatermelés.

Röviden: az ilyesféle problémákra nincs megoldás.

Ez már önmagában halálra ítéli a globális ipari civilizációt 10-20 éven belül, és azt se hagyjuk ki a képből, hogy globális következményként a megmaradó erőforrásokhoz való hozzáférésért megindul(t) a vetélkedés, ami háborúk formájában fog jelentkezni - békés együttélés csak addig van, amíg mindenkinek jut elég.

És ha mindez nem lenne elég, akkor ott van a klímaváltozás.

Vannak ún. pozitív visszacsatolási hatások, amelyek már önmagukban, emberi beavatkozás nélkül is tovább gyorsítják a folyamatot, pl. az óceán melegedése következtében a kevesebb CO2 tud feloldódni a vízben, tehát ennyi töblet marad a légkörben, ami további melegedést okoz a légkörben és az óceánban is, etc.

A sarki jégsapkák olvadása szintén további melegedést okoz.

A permafroszt felolvadása következtében a fagyott talajból metán szivárog a légkörbe, ami sokkal erősebb üvegház-gáz, mint a CO2, ami további melegedést okoz.

Az egyre szélsőségesebb aszályok és hőhullámok egyre nagyobb erdő-és bozóttüzeket okoznak, amik további CO2-t bocsátanak a légkörbe.

Ha melegebb van, megnő a párolgás is, és a légkörben lévő vízgőz szintén üvegház hatású gáz.

Ezek azok a visszacsatolások, amikről már a 80as években is pofáztak a tudomány képviselői, hogy el kéne kerülni, hogy beinduljanak, mert onnantól kicsúszik a kezünkből a kontroll.

Hát most ott tartunk, hogy ezek már beindultak, és ezek felett a folyamatok felett már nincs kontrollunk, nem tudjuk irányítani őket.

Már az sem számítana, ha holnap beszüntetnénk minden üvegház-gáz kibocsátást.

A beszüntetéssel is amúgy van egy igen komoly dilemma, amivel az utóbbi 8-10 évben kezdtek el foglalkozni a szakemberek.

Ez az ún. global dimming(aerosol masking néven is ismert) jelenség.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fosszilis energiahordozók elégetésével nem csak üvegház-hatású gázok kerülnek a légkörbe, amik folyamatos melegedést okoznak, de rengeteg apró, szilárd halmazállapotú anyag is, ami a troposzférában areosolként szétterülve kitakarja a napsugárzás egy részét, ezáltal némileg ellensúlyozza a felmelegedést.

Ez az aerosol-réteg viszont nem tartós, ha megszűnik a kibocsátás, néhány héten belül leülepszik - csak azért állandó, mert a kibocsátás is állandó.

Tehát, ha a kibocsátást megszüntetjük, akkor elvesztjük ezt a védőernyőt is, és ez hirtelen egy nagyléptékű melegedést idézhet elő, tetétve ezzel a bajt. Hogy ez melegedés mekkora lenne, az még kutatás tárgya, az 1-2 tized foktól kezdve az 1-1,5 fokig vannak becslések rá.

Röviden megint: ezen a vonalon is csúnyán beszopattuk saját magunkat, és nincs rá megoldás.

És klímaváltozás legalább akkora, ha nem rosszabb hatással lesz a globális ipari civilizációra, mint az erőforrás-kimerülés.

Folyamatosan romlanak a termésátlagok az aszályok és a hőhullámok miatt, egy multiple bread basket failure bekövetkezésének egyre nagyobb az esélye, de enélkül is egy következetes romlás figyelhető meg.

A talaj minősége is folyamatosan romlik az erózió miatt.

A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási események, viharok, villámárvizek, stb. egyre gyakoribbak, tehát egyre nagyobb terhet rónak a társadalmakra pénzügyileg is, hiszen a károkat helyre kell állítani, etc.

Mivel ezeknek egyre nagyobb a valószínűsége, a biztosítási költségek is folyamatosan nőnek.

A szélsőségesen durva hőhullámok pl. tönkretehetik az elektromos energia-infrastruktúra egyes elemeit, leégnek trafóállomások, a növényzet pusztulása és a talajerózió miatt megsüllyedhetnek távvezeték-tartó oszlopok, stb., a világ bizonyos részein egyre gyakoribbak az ilyenek miatt bekövetkező áramszünetek, ami termelés-kiesést jelent, a kárelhárításra megint csak költeni kell, etc.

Röviden: egyre több pénz/idő/energia megy el kárelhárításra GDP termelés helyett.

Az élhetetlenné váló vidékekről induló, 100 milliós nagyságrendű migráció szintén egy következmény.

Akárhogy is nézzük, egyre csak szaporodnak a két ősok miatt fellépő problémák, melyekre megoldásunk nincs, ezért szinte borítékolható, hogy nagyon-nagyon elszaródik az életünk, és ez nem a távoli jövő, hanem 10-20 éves távlat.

Tehát a fiataloknak erre kell számítaniuk. Erre kell főleg lélekben felkészülniük, hogy a jó világnak vége lesz.