Brüsszelnek mi a problémája a magyarokkal?

Hány tagja volt a magánnyugdíjpénztárnak?

Ahogy a lenti grafikonon is látszik, 1998 végére 1,3 millió tagja lett a magánnyugdíjpénztáraknak egy év alatt (viszonyításképp: ekkoriban 4,1 millió gazdaságilag aktív magyar állampolgár volt). A 2000-es év végére már 2,2 millió tagot számláltak a magánnyugdíjpénztárak. A 2002-2003-as években a növekedésből csökkenés lett, ez a pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagságának eltörlésének, majd újbóli bevezetésének köszönhető, ami együtt járt azzal, hogy ismét vissza lehet lépni az állami TB-rendszerbe (erről néhány fejezettel lejjebb írunk bővebben).

A magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 2002 után évről évre növekedett, és 2010-ben érte el a csúcsát, ekkor már 3,1 millió magán-nyugdíjpénztári tag volt. Az állami átszervezés hatására 2011-től drasztikusan megcsappant a taglétszám: 99 601 főre csökkent, ennyien nyilatkoztak arról, hogy maradni szeretnének. A tagság azóta megfeleződött: 2021-re csak 53 000 magánnyugdíjpénztári tag maradt.

Hogyan lehetett valaki magánnyugdíjpénztár tag?

Bárki magánnyugdíjpénztári tag lehetett, aki a társadalombiztosítás által biztosítottnak minősült (akár 16 éves kortól), sőt a pályakezdőknek kötelező volt a belépés (erről lásd a következő fejezetet). A tagsági jogviszony a belépési nyilatkozat kitöltésével jött létre, a belépést a pénztár nem tagadhatta meg, kivéve ha zárt pénztárról volt szó, és a belépni kívánó állampolgár nem volt a pénztárhoz tartozó munkahely dolgozója. A tagnak a belépés után 15 nappal jeleznie kellett a munkáltatója felé, hogy magán-nyugdíjpénztári tag lett, és közölnie kellett a pénztár nevét, címét és pénzforgalmi számlaszámát.

Kötelező belépés a magánnyugdíjpénztárba

Az 1998. június 30. előtt munkába álló nem pályakezdők önként csatlakozhattak az általuk favorizált magánnyugdíjpénztárhoz, ők voltak az önkéntes pénztártagok. Az 1998. június 30-a után munkába álló, 42 évnél fiatalabb, pályakezdő állampolgároknak viszont kötelező volt belépniük egy általuk választott magánnyugdíjpénztárba. Mindenki legfeljebb csak egy magánnyugdíjpénztár tagja lehetett.

A pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagságát 2002. január 1-jétől megszüntették, emellett lehetővé tették a visszalépést a tisztán állami rendszerbe.

2003. január 1-től aztán ismét életbe léptették, hogy a pályakezdőknek kötelező csatlakozniuk a magánnyugdíjpénztárakhoz, és ezzel megszüntették a visszalépés lehetőségét is az állami rendszerbe. Az önkéntes belépést viszont legalább 5 éves munkaviszonyhoz és 30 év alatti életkorhoz kötötték.

A magánnyugdíjpénztári rendszerhez utoljára 2009-ben nyúltak hozzá érdemben, mielőtt 2011-ben kivezették volna. Ismét lehetővé tették a korlátozott visszatérést az állami rendszerbe 2009 év végéig azoknak, akik önként váltak a magánnyugdíjpénztár tagjává és 2008. december 31-éig betöltötték az 52. életévüket. Lehetőséget biztosítottak arra is a már nyugdíjba vonult egykori magán-nyugdíjpénztári tagoknak, hogy a pénztártagság figyelmen kívül hagyásával kérhessék a nyugdíjuk összegének módosítását.

1998-2002 bevezetik a pályakezdők kötelező pénztári tagságát

2002-2003 megszűnik a pályakezdők kötelező pénztári tagsága, vissza lehet lépni a tisztán állami rendszerbe

2003-2009 visszaállítják a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, az állami rendszerbe megint nem lehet visszalépni

2009 korlátozott visszalépési lehetőség az állami rendszerbe

2011-től a kötelező tagság megszűnik, a tagokat visszaléptetik az állami rendszerbe

A magánnyugdíjpénztár megszüntetése

A magánnyugdíjpénztár lenyúlása? A magánnyugdíjpénztár államosítása? Ahányan átélték, annyiféleképpen értelmezték a magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetését. Teljes objektivitás mellett igyekszünk bemutatni, hogy miként szűnt meg a magán-nyugdíjpénztári rendszer és mi lett a magán-nyugdíjpénztári portfóliók sorsa.

Mi volt a probléma a magánnyugdíjpénztár rendszerével?

Az állam terhei

A magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása, megszüntetése kapcsán sok politikai nyilatkozat született a 2010-11-es évek során, amik nem feltétlen tárják fel a valódi okokat. Mindenesetre Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter (most jegybankelnök) azt mondta, hogy nincs pénz a nyugdíjak kifizetésére, mert 900 milliárd forint hiányzik az nyugdíjkasszából. Ezt annak ellenére mondta, hogy az előző kormányok jelentősen csökkentették a nyugdíjkiadásokat:

megváltoztatták a kezdő nyugdíj kiszámításának metódusát,

eltörölték a 13. havi nyugdíjat

és törvénybe iktatták a nyugdíjkorhatár emelését.

Elhangzott ugyanakkor az is, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyont adósságcsökkentésre fogják használni, később ez arra módosult, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap az “államháztartás helyzetének kiegyensúlyozására” fordítja ezt a pénzt, és ami esetleg marad, azt adósságcsökkentésre költik.

Érvként hozták fel, hogy a visszalépők pénzét egyéni számlán tartják majd nyilván, ezáltal örökölhető is lesz – ez az ígéret azóta sem valósult meg.

Megint más nyilatkozatokban arról volt szó, hogy a magánnyugdíjpénztárak veszteségesen gazdálkodnak, ezért “meg kell védeni” az emberek vagyonát. A valóságban a magánnyugdíjpénztárak a 2008-2009-es válság éveit leszámítva folyamatosan gyarapították a megtakarítók vagyonát, ahogy ezt a kezelt vagyonról szóló grafikonunkon is látni lehet. Egy későbbi fejezetben összegyűjtöttük a 10 éves magán-nyugdíjpénztári hozamokat is, amiből világosan látszik, hogy jól teljesítettek. Ezzel szemben az állam nem bizonyult a legjobb gazdának: a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2013-ban például 40 milliárdos veszteséget termelt az eladott részvényekkel, kötvényekkel, befektetési jegyekkel és egyéb rájuk bízott értékpapírokkal.

A 3000 milliárd forintos vagyont (az akkori GDP nagyjából 10 százalékát) két év alatt teljesen elköltötték, az azt kezelő Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2015 januárjában megszűnt, az államadósság pedig nem hogy csökkent, de még tovább nőtt is.

Politikusaink több érvet is felhoztak a magán-nyugdíjpénztári rendszer eltörlése mellett, de ennyi év távlatából annyit tudhatunk, hogy a valós okok nem ezek voltak. Ahogy az Államadósság Kezelő Központ adataiból kiderül, a 3000 milliárdos vagyon 69 százalékát valóban az államadósság csökkentésére fordították, ezen kívül 459 milliárd került a központi költségvetésbe, 233 milliárdot kifizettek a nyugdíjpénztáraknak reálhozamként, a fennmaradó 218 milliárdot pedig elkönyvelték átértékelési veszteségként.

Kimondhatjuk tehát, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyonra leginkább az államadósság csökkentése miatt volt szükség, igaz nem bizonyult túl eredményes eszköznek. Nem árt tudni, hogy az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárást folytatott az ország ellen 2004 óta. Másfelől a magán-nyugdíjpénztári vagyonra az egykulcsos adó bevezetése és a társasági adó csökkentése miatt keletkezett 600 milliárd forintos hiány miatt lehetett szüksége a költségvetésnek.

Ezekkel a lépésekkel szűnt meg a magánnyugdíjpénztár

A 2010. november 29-én nyilvánosságra hozott törvényjavaslat szerint a magánnyugdíjpénztárakból visszalépők vagyonát a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba gyűjik, amelyet majd az Államadósság Kezelő Központ működtet. A törvényjavaslatot rekordsebességgel megtárgyalta a parlament, és még az év december 13-án zárószavazást tartottak, így véglegessé vált. A magán-nyugdíjrendszerben maradók 2011. január 31-ig nyilatkozhattak, hogy maradni szeretnének, vagy átlépnének az állami nyugdíjrendszerbe.

A magánnyugdíjpénztárakba ekkortól a munkáltató részéről nem érkezhet tagdíj-befizetés, és a teljes munkavállalói nyugdíjjárulék (beleértve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is) a TB-be kerül.

Az átalakítás törvényi lépései az alábbiak voltak:

2010. november 1. “2010. évi C. törvény a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról”: eltörölték a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot, és ismét lehetővé tették a visszalépést az állami nyugdíjrendszerbe. A visszalépők befizetéseit (tagdíjait) a magánnyugdíjpénztáraknak vissza kellett utalniuk az államkasszába, és ha keletkezett hozam, azt a tagoknak kellett kiutalniuk.

2010. október 25. „2010. évi CI. törvény a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról”: kimondja, hogy a 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 9,5 százalék, továbbá az ugyanebben az időszakban esedékes tagdíj mértéke 0 százalék. Ezzel gyakorlatilag a költségvetésbe irányították a tagdíjakat.

2010. december 21. „2010. évi CLIV. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról”: kimondja, hogy akik 2011. január 31-től a magánnyugdíjpénztár rendszerben maradnak, illetve az oda új tagként belépők elvesztik az állami nyugdíjjogosultságukat, és legfeljebb az időskorúak járadékára lesznek jogosultak.

2011. december 30. “Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény”: megszünteti a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetést azok esetében, akik fenntartották magánpénztári tagságukat. A tőlük levont munkavállalói nyugdíjjárulék ezután az állami nyugdíjkasszába kerül, ami megteremti a jogalapot a magán-nyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjjogosultságának.

2012. január 1-től: a magán-nyugdíjpénztári tagok is kötelesek keresetük 10 százalékát nyugdíjjárulékként befizetni a Nyugdíjbiztosítási Alapba, ennek értelmében a magán-nyugdíjpénztári egyéni számlákra a munkáltató továbbra sem fizethet be pénzt.

A nagy dilemma: állami nyugdíjrendszer vagy magánnyugdíjpénztár?

Az emberek többsége – 100 000 tag kivételével – azt a lehetőséget választotta, hogy nem kéri maradását a magánnyugdíjpénztárban, áttehetik a tisztán állami rendszerbe. Részben azért, mert azoknak, akik maradtak, a kormány azt üzente, hogy ezzel a döntésükkel “kiszerződnek” az állami nyugdíjrendszerből, és egyáltalán nem lesznek jogosultak állami nyugdíjra, hiába fizetnek ők is járulékot a tb-kasszába. 2010-ben Matolcsy György – akkori nemzetgazdasági miniszter, jelenleg a Magyar Nemzeti Bank elnöke – azt mondta:

„Aki a magánpénztári rendszerben marad, az a 24 százalékos munkaadói befizetés után nem lesz jogosult az állami nyugdíjra, vagyis nyugdíj befizetéseinek 70 százalékát elveszíti, és kiesik az állami szolidaritás rendszeréből.”

A másik tényező, ami az állami nyugdíj mellett – a magánnyugdíjpénztárral szemben – szólt, sokak számára az volt, hogy a 2008-2009-es válság idején a pénztárak teljesítménye is gyenge volt, a portfóliók – amelyet gyakorlatilag egy kalapként tudsz elképzelni, ahová különféle értékpapírok és pénzügyi eszközök kerülnek bele – árfolyamaik estek, emiatt sokan féltették a megtakarításukat (holott a válság idején ez egy teljesen természetes jelenség volt).

A harmadik szempont pedig az lehetett, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerben történő bent maradás macerás folyamat volt: azoknak, akik maradni akartak, külön nyilatkozatot kellett tenniük erről.

Akik az állami nyugdíjrendszerbe visszaléptek annak idején, azokat azzal kecsegtették, hogy megkapják az infláció fölötti hozamot. Ez a 2011-ben átcsoportosítás – vagy „államosított” – pénzek után pénztártagonként nagyjából átlagosan 70 000 forint körül volt. Azok, akik később léptek vissza, valószínűleg még ennyit sem kaphattak.

Lenyúlás, államosítás? A független nyugdíj előtakarékossági szakértő véleménye

Ezt az intézkedést, azaz hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon az államkasszába került, ma a köznyelvben a „magánnyugdíjpénztárak államosításaként” szokták emlegetni, sőt sokan odáig mennek, hogy ezt a megtakarítást “ellopták”, “lenyúlták” tőlük.

A “lopás” kifejezéssel arra utalnak, hogy itt valamilyen törvénytelen intézkedés történt. A valóság azonban az, hogy az állam csak olyat tett, amihez joga volt. Lopásról azért sem beszélhetünk, mert bár

nagyon jól hangzott, hogy a „saját számládon” gyűlik a pénzed, de valójában ez sosem volt a tiéd.

2011 előtti években te csupán arról dönthettél, hogy a havonta fizetendő kötelező nyugdíjjárulékodat ki kezelje: az állam vagy egy magánnyugdíjpénztár.

Az emberek a saját pénzükként tekintettek rá, ami jogos, és úgy érezték később, hogy elvették a pénzüket. De ne felejtsük el, hogy a számlák nagy részén csak az állami nyugdíjjárulék átcsoportosított összegei voltak. Járulék címén történt a befizetésük, így jogilag az állam rendelkezhetett felette.

Egyedül a járulékokon keresett hozam volt a tagoké, amit viszont meg is kaptak, tehát a hozamok nem kerültek az államkasszába. Csak azt csoportosították át, amihez joguk volt.

Egy másik oldala az éremnek, hogy voltak, akik valóban önkéntes alapon, a már adózott jövedelmükből is fizettek be a magán-nyugdíjpénztári számlájukra, ők még erősebben azt érezték, hogy elvették a megtakarításukat, ám valójában ez a pénz nem tűnt el, egyszerűen csak visszafizették a befizetések összegét.

Az is kiderült 2010 novemberének végén, hogy a korábban befizetett munkáltatói járulékokat a kormány nyugdíjadóvá nevezte át – amelynek jelenlegi hivatalos neve nyugdíj-hozzájárulás. Ez azért volt különösen nagy lépés, mert így a magánnyugdíjpénztárakban maradóktól el lehetett volna vonni az állami nyugdíjat akkor is, ha a munkáltatójuk továbbra is fizet utánuk közterheket.

A kormány nyugdíjadóvá nevezte át a munkáltatói járulékot – jelenlegi neve nyugdíj-hozzájárulás –, így ugyanis a járulékkal ellentétben nem jár kötelező ellenszolgáltatással. Mindezt azért, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál maradóknak ne kelljen állami nyugdíjat fizetniük.

Hogyan működnek tovább a magánnyugdíjpénztárak 2021-ben?

A magánnyugdíjpénztáraknak 2021 márciusában 53 837 tagja volt, és 279 milliárd forintnyi vagyont kezeltek.

Budapest Országos Kötelező Magánnyugdíjpénztár (6 790 tag)

Horizont Magánnyugdíjpénztár (35 074 tag)

MKB Nyugdíjpénztár – magán-nyugdíjpénztári ágazat (3 693 tag)

Szövetség Magánnyugdíjpénztár (9 271 tag)

Ezekről egy kicsit bővebben:

Budapest Országos Kötelező Magánnyugdíjpénztár

A harmadik legnagyobb magánnyugdíjpénztár a taglétszám alapján. 38 milliárd forintos vagyont kezelnek. Pénztári beszámolójuk szerint 80 százalék feletti a tagdíjat fizetők aránya. Az egy tagra jutó fedezeti vagyonrész 5 619 000 forint. A letétkezelést a Citibank, a számlavezetést a Budapest Bank Zrt., a vagyonkezelést a Budapest Alapkezelő Zrt. végzi a pénztárnak.

Horizont Magánnyugdíjpénztár

AXA Magánnyugdíjpénztár néven jött létre, majd 2011. december 1-től különvált, és felvette a Horizont nevet. A pénztárnak 12 000 tagja maradt a nyugdíjrendszer átalakítása után, majd az ING 2014-es beolvadásával ez 39 000-re nőtt. Azóta négyezer taggal csökkent a létszám, de így is a Horizont az ország legnagyobb magánnyugdíjpénztára. A tagdíjfizetők aránya 80 százalék körüli. A pénztár vagyonát a Diófa és a Dialóg Alapkezelő kezeli.

A független nyugdíj előtakarékossági szakértő tippje: A Horizont az egyetlen hazai pénztár, ami járadék folyósítására jogosult.

MKB Nyugdíjpénztár – magánnyugdíjpénztári ágazat

A pénztár 1997. november 8-a óta működik. Jelenleg az ország legkisebb magánnyugdíjpénztára, de még így is 20 milliárdos vagyont kezelnek. A tagdíjfizetők aránya 75 százalék. A pénztár vagyonkezelője az MKB-Pannónia Alapkezelő.

Szövetség Magánnyugdíjpénztár

Jogelődjük, az Allianz Hungária Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár 1997. október 29-étől kezdte meg működését, a hazai magánnyugdíjpénztárak közt elsőként. 2012 márciusában a magán- és önkéntes nyugdíjpénztári ágazat különvált, előbbi nevet is változtatott, ebből lett a Szövetség Magánnyugdíjpénztár, ami jelenleg a 2. legnagyobb magánnyugdíjpénztár Magyarországon. A pénztár vagyonkezelője továbbra is az Allianz Alapkezelő Zrt., a letétkezelést az Unicredit Bank végzi. A pénztár bármilyen összegű befizetést tagdíjnak tekint, ezért náluk a tagdíjat fizetők aránya szinte mindig 100 százalék.

Forrás

[link]