Magyarországon mért nem volt sose császár, csak király?

Bár a császár = senki sem uralkodik felette, nem egy olyan király volt a történelem során, akinek a hatalma nagyobb volt mint egyik-másik császáré, mégse nevezte magát császárnak. Gondolok itt pl. az angol vagy a francia uralkodókra, akik többségében királyok voltak (Viktória királynő is csak Indiának volt a császára, a Brit Királyságnak csak a királya, a francia Lajosok is mind-mind királyok voltak), pedig a hatalmuk szinte folyton vetekedett a Német-Római Birodalom császárával.

Hogy miért nem viselte soha Franciaország vagy Magyarország királya a császári címet? Elmondom. Valamikor réges-régen létezett egy Római Birodalom, ami ketté szakadt. A nyugati császársági cím, a nyugati birodalom eleste után a Frank Birodalom vezetőjére, onnan pedig a Német-Római Birodalom császárára, ahonnan a Ausztria vezetőjére szállt. A keleti császári címet (Bizánc szétverése után) úgy az oroszok mint az oszmánok vezetője a magáénak tulajdonította, az egyik vallási, a másik pedig azon az alapon, hogy ő csücsült a bizánci császárok trónján. Magyarország, Franciaország, Lengyelország és pl. Anglia nem tudta magát egyik római császár örökösének sem tekinteni magát (császár = cézár), így királyságok maradtak.

Keleten más volt a helyzet. Kezdetben volt a kínai császár (ami kb. pontatlan megfogalmazás, mivel az országot gyakran az azt uraló monarchiáról nevezték el), ennek mintájára alakult meg a japán császárság, a koreai császár pedig azért vette fel ezt a titulust, hogy ezzel jelezze, hogy egyenrangúnak tekinti magát úgy a kínai mint a japán vezetővel. Mások a hagyományok, mások a szokások.

Kezdjük ott, hogy a császár a római Cézári cím magyarosított formája. Első körben azokat hívták császárnak, akik valamilyen formában a római birodalom jogutódjának tekinthették magukat. Ilyen volt a Frank birodalom uralkodója, akit a pápa kent fel a címmel. Majd akinek aztán ezen jogát mind a Német-Római Birodalom, mind később a Napóleoni Franciaország és a Német-Római Birodalom jogutódja lévén a későbbi Habsburg monarchia és a Német Birodalom is magáénak érezte. Nyilván még Bizánci birodalom uralkodója is nyilvánvaló jogutód volt, amig létezett.

A magyar királyságnak nem sok köze volt az egykori Római birodalomhoz, nem igazán formálhatunk jogot cézári címre.

Minden más császárt a világ többi részén csak jobb szó híján hívunk császárnak. Mivel nincs más szavunk a királynál magasabb rangú uralkodóra a magyarban. Így lesz a kínai vagy a japán uralkodó is cézár(császár).

"De, horvátok, szerbek, románok, szlovákok stb."

A magyar király talán horvát király is volt hosszú éveken keresztül, ahogy a hatalmuk időnként kiterjedt a Balkánra is (aminek köszönhetően Szerbia/Bulgária is időnként alattuk állt - pl. Nagy Lajos idején néhány évig), a szlovákok azonban nem léteztek akkortájt még, azok kb. az 1800-as évek közepén alakultak néppé, addig csak mindenféle szlávok voltak, akik Magyarországra telepedtek. Az egyedüli ország, ami felett Magyarország uralkodott az Horvátország (és időnként Dalmácia) volt, de ez még kevés ahhoz, hogy császárnak nevezze magát.

Mert a császár nem magyar cím, viszont tartalmát tekintve pont olyan uralkodó mint a király.

Pontosabban annyival több, hogy a különböző császári címek (cár, sah, padisah) a "királyok királyát" jelölik.

Nagy Lajost is afféle császárnak:

"Regnálása alatt a Magyar Királyság európai nagyhatalommá vált, amit archiregnumként (azaz főkirályság, más értelemben, első szent és nagy királyság[7]) emlegettek, ahol „a király – császár a maga országában”. Ezt csak erősítette az 1370-ben létrejött perszonálunió Lengyelországgal, a térség másik fontos államával. "

Mi az hogy nálunk nem volt császár?

Volt is, van is.

Esszük a császármorzsát, itt is nő a császárfa, van olyan település hogy Császár, és itt él a Császár Előd is.

Nahát! :)