Mi a veszélyesebb a gyerekekre, és miért? Az LMBTQ, vagy a homo- és transzfóbia?

Nem vagyok szakértő, így a saját tapasztalataimat nézzük meg, amit húsz éves koromig összeszedtem(azaz mostanáig), biszexként.

Tapasztalataim az lmbtq-val:

Az általános sulis legjobb barátnőm családjának a baráti körében volt egy meleg pasi. Tök rendes volt, mindig elkísért minket fagyizni. Az egyetlenegyszer borultam ki miatta, mert amikor kb 9 évesen megtudtam, hogy meleg, azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy nem jöhet velünk fagyizni, mert elolvad tőle.

A gimi alatt megismert, hozzám legközelebb álló fiúbarátom meleg. Nem azért barátkoztam vele, mert az, hamarabb lettünk barátok, mint ahogy tudtam volna róla, hogy mi a helyzet. Ha együtt bulizunk, akkor tudom, hogy biztonságban vagyok, mert ha véletlenül részeg lennék se akarna megdugni. Egyszer volt miatta bánatom, én nagyon szerelmes voltam belé, de nem tudta, aztán egy bizalmas beszélgetéskor elmesélte, hogy hogy jött össze a pasijával.

Tizedikesen voltam egy kreatív írás táborban, ahol mindenki felnőtt volt, csak ketten voltunk kiskorúak. Volt egy húszas évei végén járó pasas, akivel összebarátkoztam, immáron harmadik éve tartjuk a kapcsolatot. Nagyon jófej, néha közösen írunk egy-egy rövid történetet. Minimum kéthetente telefonalunk. Ironikus, de a tábor alatt volt egy kis viszonzatlan-plátói szerelem érzésem irányába, aztán a beszélgetések alatt kiderült számomra, hogy nem a korkülönbség a fő gond, hanem az, hogy meleg.

Személyes tapasztalataim a homofóbiával:

Bioszóran hatodikba a tanár random közölte a fiúkkal, hogy "gyerekek, ne legyetek bzik, mert AIDSesek lesztek!"

Amikor nyolcéves voltam, egy baráti látogatás után anyu jött értem, hogy hazavigyen, amikor egy másik ottlévő kiscsaj közölte random a szülők előtt, hogy én, meg a másik lány, akinél voltunk, szexeltünk egymásnak. Anyám megrángatott, és talán meg is vert az utca egy elhagyatott részén, és ott ordibált, amíg be nem ismertem az egyébként meg nem történt aktust. Aztán anyám hosszasan felvilagosított a mássagról. "Kislányom, ne legyél bzi, mert nem normális és undorító dolog! Le foglak tagadni, ha az leszel." Hangsúlyozom, nyolc éves kori élmény ez.

12 évesen kezdtem érezni, hogy mi a helyzet velem, de nem voltak rá szavaim, falusi gyerekként. Azt hittem csak férfiaknál van ilyen, és csak akkor normális az ilyen érzés. Tetőzte is a szorongásom, pláne a környezetemre jellemző hozzáállás.

Anyám évekig gyanúsított kiabálva, hogy bzi vagyok, fiú akarok lenni és ez undorító, kivág otthonról. Emiatt a mai napig sem vállaltam fel magam.

A volt kolis csoportvezetőm, megye második legképzettem tanára, numero uno fideszfan, Mr "Nemvagyokhomofóbmertafeleségembiszexdeférfiaknálundorítóazilyrsmiésmindigszidomamásságotmindenkötelezőcsoportfoglalkozásonadiákjaimelőtt". Mindig mondogatta, hogy a bzik undorítóak, ha valakiről megtudja arról értesíti a szülőt, akkor is, ha a delikvens 18+-os. Ez gátolt a kapcsolataimba, minden nővel kezdett kapcsolatom tönkrement gimi alatt(ebben a tanévben végeztem), mert rettegtem a lebukásról, és ez a jótét fazon még rá is tett egy lapáttal ezzel a kijelentésével. Ráadásul a fiú legjobb barátomat, aki meleg, folyamatosan szidta a csoportunknak.

Asszem ebből levonhatjuk, hogy az lmbtq emberektől kapott negatív érzelmek főleg piti szerelmi csalódások voltak. Míg a homofóbiával való találkozásaim nagyobb része akkor is traumatikus lett volna, ha nem vagyok biszex. (Anyámtól kapott atrocitások, legjobb barát rendszeres szidalmazása egy tanár által)

De egyébként logikusan, szerintetek mi árt jobban a kamasznak? A gyűlölet, vagy az, ha lehet tabuk nélkül beszélni?

19 Ez nettó hazugság.

Az AIDS a majmoktól van. És nem szexuális együttlét útján került emberre, hanem egyes teóriák szerint a majom harapása miatt, más vélemények szerint a majom elfogyasztása miatt. Aztán az emberek szexeltek egymással, leginkább férfi- nő felállásban, és jól elterjedt.