Tolerancia vagy elfogadás, meg egy kis szólásszabadság, ez mindegy?

Az emberek miért is elfogadásról beszélnek az LMBT kapcsán mikor erővel egyedül toleranciát lehet elérni?

Mert jelenleg nem megy más, ugyanis az elfogadás az az a szint lenne mikor valamit totál természetesnek vesz mindenki, ezt hívhatjuk elfogadásnak.

Mikor valakinek valami nem tetszik de nem teszi szóvá, az már tolerancia.

Viszont akárhogy reklámozzák mint elfogadás, valójában egyedül a második dolgot tudják létrehozni, szimplán annyival, hogy ha neked nem tetszik valami akkor vagy csendben maradsz, vagy biztosan te húzod a rövidebbet jogilag.

Akkor manapság ennyit a szólásszabadságról és a véleményekről? " El kell fogadni " aztán kész, mert egyszerűen nem is tehet mást az ember?

Nem azt mondom hogy szélsőségesen kell valakinek ez ellen kiállni, de azért annyi már férjen bele, hogy ha valakinek valami nem tetszik, és ennek hangot ad kulturáltan akkor ne Ő legyen a közellenség.

Most divatos dolog ugye ez a gyerekek közötti érzékenyítés dolog, ha egy felnőttnek ez nem tetszik akkor rögtön jön a homofóbozás... mert a nagy elfogadásban nem képesek elfogadni, hogy másnak más a véleménye.

Elképzelhető, hogy a nagy " szabadság " helyett abba az irányba megyünk hogy ismét eljön egy oylan korszak ahol meg elsz szabva mit szabad mondani, mit nem szabad tenni stb, stb, aztán meg ha rossz fülekbe jut valami akkor megy egymás feljelentése?