Hogyan fér össze az erős nemzeti érzelmű, fideszes elköteleződésű emberekkel a magyar baloldaliak frusztrációja felett érzett öröm?

A kérdés nem provokatív, nem költői és nem is trollkodás. Április 3. óta újra meg újra felbukkannak olyan "kérdések", amiknek kb az a nem titkolt célja, hogy a odaszóljon az ellenzékieknek, hogy ennyik vagytok. Kb arra emlékeztet, mint amikor focidrukkerek kiabálnak át egymásnak a kocsmában, hogy "hé Józsi, ki is nyerte a bajnokságot?", csak azért, hogy a vesztes csapat hallja.

A kérdsésem igazából az lenne: az eltérő vélemény ellenére nem egy csapat vagyunk? Nyilván, ezt a kérdést feltehetném ellenzéki oldalon is, mert ott sem sok konstruktív szellemet lehet fellelni, de most speciálisan ennek a fröcsögésnek a mögöttes dinamikájára lennék kíváncsi.

Két okból merült fel bennem ez a kérdés:

1: számomra a nemzeti érzelmű gondolkodásba nem fér bele az, hogy a másként gondolkodó, de azonos nemzetű emberekbe rúgjak

2: pont a fentiből kiindulva, ha az én oldalam nyert volna, akkor én a győzelem magabiztos nyugalmában inkább megpróbálnám a párbeszédet újra felvenni, nem még jobban elmélyíteni a problémát

Ha lehet, mellőzük az "ilyen az átlag fideszes birka..." kezdetű rombolást, és a "bezzeg amikor a libernyákok ..." kezdetű szólamokat is. Próbáljunk ez egyszer konstruktív párbeszédet folytatni, hátha van még út egymáshoz.